Fellökte, belerúgott, kinevette, heccből eldugta a matekfüzetét, gúnyverset írt róla, elvette az uzsonnáját.
Széles palettája van az iskolai erőszak megjelenésének a gyerekek között. Hallom, sokkal többször előfordul, mint a „mi időnkben”. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy az iskolának biztonságos környezetnek kellene lennie a gyerekek számára, nem pedig a rettegés völgyének.
Az új oktatási törvény értelmében az iskoláknak biztosítaniuk kell a diákok egyéni fejlődéséhez szükséges nevelési és oktatási feltételeket. A gyerekek közötti erőszak a személyiség szabad fejlődésének szab gátat a rendszeres stressz és félelem miatt.
Az iskolai erőszak sokunkat érint, ennek ellenére csak ritkán hangzanak el adatok azzal kapcsolatban, hogy évente hány gyerek esik áldozatául az iskolák falain belül fizikai vagy lelki bántalmazásnak.
A témával foglalkozó szakemberek szerint a maradandó lelki sérülések legnagyobb számban az iskolai életben bekövetkezett sérelmekre vezethetők vissza. Ezek a sérelmek erőteljesen hatnak a kicsik mentális állapotára, önértékelésére, önbizalmára, és a teljes szocializációs folyamatra rányomhatják bélyegüket.
Az oktatási-nevelési intézmények falain belül történő erőszaknak több csoportját különböztetjük meg. A tettleges agresszió mellett ugyanúgy megjelenik a pszichoterror is az iskolában. Valójában még a szakemberek közt sincs egyetértés a terminológiát illetően, nyelvterülettől függően a mobbing vagy a bullying is megjelenik. Úgy tűnik azonban, hogy lassan kettéválik a két kifejezés jelentéstartalma, és az előbbin a munkahelyi zaklatást, az utóbbin az iskolai pszicoterrort értjük.
Az iskolai pszichoterror összetett problémát jelent: egyszerre tartalmaz pszichológiai, szociológiai és etikai elemeket, melyeket a leggyakrabban elég nehéz felismerni.
Zemkó Attila: Meseillusztráció (J. J. Zmaj általános iskola, Szabadka)
Úgy érzem, hogy még nem tisztult ki teljesen a kép az iskolákban megjelenő erőszakos viselkedésekkel kapcsolatban, pedig a rendszerbe helyezés nagyban hozzájárulhat a probléma kézben tartásához. Szándékosan nem írom, hogy felszámolásához, mert belátható időn belül erre nem lenne esély, de sokat jelenthet már az is, ha megtanuljuk felismerni, ha a gyerekek közt erőszakos viselkedés jelenik meg, és hatékony módszerek állnának a rendelkezésünkre, hogy kezelni tudjuk őket.
Mihály Ildikó szakember (pszichológus, pedagógus) szerint a zaklatásnak két formája van, a direkt és az indirekt. Direkt zaklatás például a lökdösés, rugdosás, indirekt pedig a kiközösítés. Ez a felosztás nagyjából fedi a fizikai-lelki zaklatást, de nem teljes mértékben, vannak átfedések, például a csúfolás, ami ugye direkt, de nem fizikai terrort jelent.
Mindezek a pedagógusok számára legtöbbször észrevétlenül zajlanak, mert szünetekben, az iskola folyosóján vagy udvarán, hazafelé történnek. Ezért szinte lehetetlen találkozni velük, beavatkozni és megakadályozni őket. Ráadásul, ha szemtanúi is vagyunk egy-egy folyamatban lévő erőszakos akciónak, és megakadályozzuk a folytatását, biztosak lehetünk benne, hogy csak addig tart a szélcsend, ameddig a kontrollt érzik a gyerekek. (Vagyis amíg ott vagyunk.)
Az oktatási intézményekben elkövetett zaklatásokat más szempontból is feloszthatjuk: beszélhetünk fizikai és verbális agresszióról. Egy német kutatás alapján a verbális agresszió sokkal népszerűbb a diákok körében, mint a fizikai. A probléma itt is az, hogy vagy észrevétlenek maradnak a pedagógusok számára, vagy ha mégis tudomást szereznek róluk, nem történik semmi (kivéve egy-két összeszidás vagy egyes magaviseletből), mert a tanárok nincsenek felkészülve a helyzet megoldására. Ugyanez vonatkozik a fizikai és a lelki erőszakra is. Vagyis bárhogyan bontjuk, osztjuk az iskolai erőszak formáit, a legnagyobb visszatérő probléma az, hogy az iskolákban dolgozóknak nincsenek a birtokukban pedagógiailag hatékony és pszichológiailag elfogadott módszerek az erőszakos helyzetek kezelésére.
Kiemelném az iskolákban megjelenő erőszak egyik nagyon népszerű formáját, amit már-már sulimaffiának is nevezhetnénk, ez pedig a főleg a középiskolai intézményekben megjelenő beavatási szertartáshoz hasonló terror. Az elsősök bevezetését bájosan, kedvesen és szépen is meg lehet valósítani, ami elősegíti a gyerekek egymás közti kapcsolatának erősödését, a csoportösszetartást, szerencsére erre is van példa. Magyarországon már felméréseket is végeztek, annyira elterjedt a probléma. Arról nincsenek információm, Szerbiában foglalkoznak-e vele a szakemberek. A kutatások alapján a Magyarországon dolgozó tanárok többsége tanácstalanul áll ezen problémák előtt, és saját belátás alapján reagál, Európa más országaiban már történtek kezdeményezések az iskolai zaklatások visszaszorítására.
Hogyan lehetne visszaszorítani az iskolai erőszakot?
Mihály Ildikó úgy gondolja, hogy általában két szempontot kellene szem előtt tartani. Az egyik szempont az, hogy minél jobban láthatóvá váljanak a zaklatások, a másik pedig az, hogy a tanulóknak olyan hatékony stratégiákat kell megtanítani, amelyek segítségével kortársi kapcsolataikat konstruktívan tudnák irányítani.
Én hozzátenném ehhez, hogy érdemes olyan erőszak-megelőző programokat tartani az iskolákban, amelyek indirekt módon hatnak a gyerekek elégedettségérzésére, önbizalmára, frusztrációjuk csökkenésére, empatikus készségük fejlődésére.
A témához tartozik és fontosnak érzem megemlíteni, hogy a gyerekek iskolai agressziója nem ok nélkül jelenik meg. Próbáljuk a kis agresszorokban meglátni azt is, mi készteti őket erre a tettre.
