Műkedvelő színjátszásunk múltja rendkívül gazdag. Elődeinknek értékteremtő munkásságáról csak nagy-nagy tisztelettel és megbecsüléssel szólhatunk. S ez természetes is, hiszen ők teremtették meg műkedvelő színjátszásunk alapjait, azokat az alapokat, amelyekre az utánuk jövő nemzedékek, az utódok építkeztek, és persze építkeznek ma is. S hogy ez így van, azt – a maga módján – színjátszó mozgalmunk jelene is igazolja, igazolhatja. Ugyanis társulataink évtizedek óta folytatják azt, amit elődeink elkezdtek, tovább erősítve, gazdagítva a mozgalmat.
Érdemes talán sorra venni azokat a társulatokat, amelyeknek a tevékenységét nem a kampányszerűség, hanem a rendszeres, tudatos munkafolyamat határozza meg. Tehát nézzük: Bácskertes (Kupuszina). 1919-ben, Szigligeti Ede Cigány című zenés népszínművének a bemutatójával, amelyet id.Sturcz József rendezett, útjára indult a falu műkedvelő színjátszása. Idősebb Sturcz József után, 1946-ban fia, ifj.Sturcz József vette át a színjátszók irányítását. Mivel 1947-ben megalakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a színjátszók tevékenysége azon belül folytatódott. Ifj.Sturcz József 1983-ig végezte nemes feladatát. A két Sturcz Józsefet a hűséges tanítvány, Molnár József követte, aki mind a mai napig csendesen, szerényen teszi a dolgát, tovább éltetve a falu színjátszását. A közelmúltban a szintjátszók tiszteletük jeléül felvették a Sturcz József nevet (dicséretes gesztus)! Nagybecskerek, Madách Amatőr Színház. 1952. október 22-én nyitották meg a színházat. Nyárai Rezső rendezésében színre került Bródy Sándor műve, A tanítónő. Nehéz, küzdelmes évek következtek. A Madách társulata azonban túllépett a nehézségeken, és az állandó tevékenységnek köszönhetően a rendkívül tehetséges, kiegyensúlyozott társulat, amely immáron birtokában volt a szakmai ismereteknek, olyan eredményeket ért el, amelyekre fel kellett figyelni. Így, például 1963 nyarán, az ország (nagy Jugoszláviáról van szó) legjobb amatőr színházainak hvari fesztiválján Musatescu Tudor román szerző Titanic-keringő című vígjátékának bemutatásával kiérdemelte a legjobb előadásnak kijáró díjat.
A nagybecskereki Madách a következő esztendőben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját, hat hosszú évtized folyamatos, eredményekben gazdag munkáját (remélem, illő tisztelettel emlékezünk majd az évfordulóra).
Nagykikinda. Egység Művelődési Egyesület. Az Egység színjátszóinak rendszeres tevékenységét 1947-től követhetjük (Leánykérés). Hogy milyen tempóban dolgoztak a lelkes nagykikindai színjátszók, azt egy példával igyekszem érzékeltetni. Ugyanis az egyesület színjátszó szakosztálya 1950-től 1953-ig 23 bemutatót és 136 előadást tartott. Az előadásokat az említett periódusokban 39808 néző tekintette meg. Azt hiszem, hogy ezek az adatok sok mindent elárulnak. Az előadások színrevitelében a kiváló nagykikindai amatőr rendezők mellett a hivatásos színházi szakma legismertebbjei is részt vettek. Különösen a Kovács-korszak volt jelentős. Ugyanis Kovács Frigyes neves színművészünk darabválasztásban és játékstílusban is új színekkel gazdagította a nagykikindai és persze a vajdasági színjátszást. Ugyancsak meg kell említenünk Barácius Zoltán nevét, aki mindenképpen meghatározó szerepet játszott az Egység színjátszóinak életében. Jelenleg Lepár Ferenc dolgozik a színjátszókkal igen eredményesen. Néhány év óta az Egység színjátszói József Attila Színtársulat néven folytatják rendszeres munkájukat.
Zenta. Több mint húsz évvel ezelőtt (1990-ben) a Zentai Színtársulat arculatával új, rendhagyó fejezetet fogalmazott meg a mozgalom történetében. Egy másfajta, a hagyományos színházi formától, kifejezési eszközöktől eltérő utat választott, és azt járta mind a mai napig sikerrel, új színekkel gazdagítva színjátszásunkat. Emlékezzünk csak a Zentai Színtársulat néhány évvel ezelőtt bemutatott remek előadására, Weiss: Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatására, amelyre igencsak felfigyelt a szakma, nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem azon kívül is! A társulat következetesen járja a maga által kijelölt utat, igazolva, hogy a folyamatosság, amely az elmúlt két évtized alatt meghatározta tevékenységét, hogy az egymás után sorjázó évadok mindig emlékezetes és elgondolkodtató színházi élménnyel ajándékozták meg a közönséget, és határozták meg igencsak egyértelműen a Zentai Színtársulat jelentőségét, művelődési életünkben való jelenlétének fontosságát!
Torontáloroszi (Kisorosz). Testvériség-egység Művelődési Egyesület. Csaknem fél évszázada, hogy a torontáloroszi műkedvelő színjátszás állandósult formában jelen van nemcsak a falu, hanem a bánsági szórványmagyarság életében is. Kibontakozásában, állandóan felfelé ívelő fejlődésében kétségkívül nagy szerepe volt a korán elhunyt Berta Ferencnek. Színházi műhelyt teremtett a kis közösségben, műhelyt, amelyben nemzedékek sajátították el a színházi szakmával kapcsolatos ismereteket, és amelyben nemzedékeket tanított a színház szeretetére, megbecsülésére. 1966-tól egészen korai haláláig, 2000-ig végezte ezt a munkát. A torontáloroszi műkedvelő színjátszás folytonossága ezzel nem szakadt meg. Berta Ferenc egyik igen tehetséges tanítványa, Lőrik Gizella folytatta tanítómestere munkáját. S teszi ezt nagy-nagy rátermettséggel, szakmai felkészültséggel. Meg kell végezetül jegyeznem, hogy ezúttal a torontáloroszi színjátszás közel fél évszázados állandósult, rendszeres tevékenységéről szóltam. Ebben a kis faluban az első színielőadásra 1913-ban került sor (Tóth Ede: A falu rossza c. népszínműve)!
Bácsfeketehegy. Soma Színtársulat. A XX. század utolsó évtizedének elejétől kezdve állandósult a Soma Színtársulat tevékenysége. Az igen tehetséges társulat igyekezett megőrizni a bácsfeketehegyi műkedvelő színjátszás valamikori rangját, és persze új színekkel gazdagítani. Elsősorban az igényes műsorpolitika volt az, ami a társulat munkáját meghatározta és meghatározza ma is. Természetesen ez a műsorpolitika kihívást is jelentett a társulat számára, kihívást, amely egyúttal minőségi elvárásokat fogalmazott meg a színjátszókkal szemben. A Soma Színtársulat azonban nem hátrált meg a minőségi elvárások elől. Évről évre bizonyított. Színvonalas előadások sorát produkálta. S ezt teszi ma is!
Topolya. Mara Amatőr Színház. Egy társulat, amely immáron több mint egy évtizede minden előadásával újra és újra bizonyít. Nemcsak létjogosultságát, hanem azt is, hogy a helye a vajdasági magyar műkedvelő színjátszás élvonalában van! Két tényezőt kell megemlítenünk, amikor a topolyai társulat határozott, erőteljes fejlődéséről beszélünk. Az egyik a legösszetettebb színpadi feladatokra is felkészült társulat, a másik a Mara Amatőr Színház és a hivatásos színházi szakma közötti igen szoros kapcsolat. Amit egyébként a társulat szakmai felkészültsége igen ékesen bizonyít.
A rendszeres, folyamatos tevékenység persze még jó néhány színjátszó társulat munkájában érzékelhető. Sorolom a társulatokat: Karinthy Frigyes Színjátszó Kör (Péterréve), Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület Ifjúsági Színjátszó Csoportja (Magyarkanizsa), Vándor Társulat (Bácsgyulafalva), Orpheus Egyesület (Csóka), Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (Tóba), Petőfi Sándor Művelődési Egyesület (Bezdán), aztán azok a társulatok, amelyek néhány éve, hogy a mozgalomhoz csatlakoztak: Szirmai Károly Művelődési Egyesület (Verbász), Adai Színtársulat (Ada), de meg kell még említenem azokat a színjátszókat is, akik kisebb-nagyobb kieséssel, de jelen vannak a mozgalomban. Ezek: a temerini, szilágyi, muzslyai, gombosi, bajmoki, nemesmileticsi színjátszók.
Tehát műkedvelő színjátszásunk jelenét a rendszeres, folyamatos tevékenység határozza meg. Ezen belül az igényességre való állandó törekvés, a minőségi követelmények iránti elkötelezettség, ami a mozgalmat kétségkívül olyan rangra emelte, amelyről csak az elismerés hangján szólhatunk.
Amikor színjátszó mozgalmunk jelenéről minden elfogultság nélkül elismerően szólunk, semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk a mozgalom legrangosabb rendezvényéről, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójáról. Ugyanis a találkozó életre keltője, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség már eleve mozgósító szerepet szánt színjátszóink seregszemléjének. A szövetség szándéka eredménnyel járt, merthogy sikerült újjáéleszteni a mozgalmat, sikerült a találkozón keresztül is felhívni a figyelmet a műkedvelő színjátszás jelentőségére. Amikor néhány évvel ezelőtt megalakult a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, világossá vált, hogy az intézet önzetlen támogatása sem marad majd el. S így is történt. Az intézet, együtt a szövetséggel, ma már nemcsak a találkozó, hanem a mozgalom életében is meghatározó szerepet vállalt (vállal)! S ha ehhez még hozzátesszük, hogy a nemzeti tanács a kiemelt rendezvények közé sorolta a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját, akkor nagyon-nagyon meg lehetünk elégedve műkedvelő színjátszásunk jelenével.
(Természetesen tudom, hogy azért a gondoktól, problémáktól sem mentes a mozgalom. De erről egy következő írásomban szeretnék szólni.)
