Lezárult egy korszak az újvidéki színiakadémia végzősei számára. Az idei évadtól már mindenki elhelyezkedett színházakban, és többségük folytatja a mesterképzést is. Mácsai Endre szeptember 5-én a Zentai Magyar Kamaraszínházban mutatta be a közönségnek és a szakmának Énállapot című vizsgaelőadását. Erről is beszélgettünk vele, no meg persze a jövőről, arról, hogy mi lesz ezután, és hogyan képzeli el azt, ami még előtte áll.
Valós képet láttunk az Énállapotban a te állapotodról, rólad?
– Az előadásban el is mondom, hogy most őszinte leszek. Őszinte is voltam. Rólam szól, de nem öncélúan. Nem gondolom, hogy az én életem igazán érdekelné az embereket, de amiket meg akartam fogalmazni, az szerintem mindenki életében felmerül.
A dráma egy hosszas munkának lett az eredménye. Teljesen egyedül írtam, raktam össze. Az elmúlt nyolc évben papírra vetett gondolataim kerültek bele, valamint azokból a versekből, drámákból, előadásokból táplálkoztam, amelyek nagy hatással voltak rám. Úgy is mondhatom, senkit nem engedtem be. A bemutató előtt két nappal láthatták a tanáraim és néhány kolléga. Tudtam, hogy mit szeretnék megvalósítani, és nem szerettem volna, hogy mielőtt az teljesen kész nincs, valaki befolyásoljon. Féltem, hogy akkor nem lesz teljesen Én az előadás. Amikor viszont megnézték a majdnem végleges művet, nagyon jó dolgokat tanácsoltak, amiket még be tudtam építeni az előadásba. A darabot már meglevő kategóriába nem tudnám sorolni. A jelenleg bennem zajló érzéseknek, gondolatoknak, véleményeknek, az engem foglalkoztató kérdéseknek egy vizuális színpadi formát szerettem volna létrehozni. Tehát nincs kategória, csak puszta alkotni vágyás és közölni akarás.
Hogy érzed, úgy sikerült a darab, mint amire számítottál?
– Nem. Szerencsére jobban sült el, mint reméltem. Nem hittem, hogy ennyire érteni és szeretni fogja a közönség, mint ahogy utólag ez kiderült. Ez nagyon boldoggá tett.
Mikor elkezdtem a próbákat, utáltam, hogy egyedül állok a színpadon. Féltem az egésztől. Kicsit emiatt is hívtam három segítőt: Molnár Gábor Nóra, Verebes Judit és Urbán Róbert statisztáltak az előadásban. Eredetileg jobban be akartam vonni őket a játékba, de utána bátorságot vettem. Abban viszont alázatos segítőim voltak, hogy a színpadi vízióimat meg tudjam valósítani. A bátorságomnak pedig meglett a gyümölcse. Csodálatos érzés, amikor a teljes nézőtér veled együtt lélegzik, szinte éreztem mindenkinek a jelenlétét, a szívdobbanását. Csodálatos volt.
Mért pont a színészet? Hogyan és miért kerültél az akadémiára?
– Középiskolában kerültem a színház világába. Vukosavljev Iván rendezésében játszottam először amatőrként. Rögtön beleszerettem a színházba. Onnan padig nem volt megállás, haladtam tovább, lépdeltem, meg sem álltam az akadémiáig. Persze ez nem volt olyan egyértelmű. Rengeteget agyaltam azon, hogy ez jó-e, hogy elég jó vagyok-e, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel stb. De hogy miért? Mert szeretem. Mert a színházban otthon vagyok.
És mi lennél, ha nem színész?
– Orvos lettem volna, vagyis még régen ezt terveztem.
Az akadémián azt kaptad, amire számítottál?
– Igazából semmi elvárásom nem volt, mikor elkezdtem a tanulmányaimat. Azonban volt szerencsénk belekóstolni a budapesti Színművészeti Egyetem tanmenetébe a harmadéves részképzés során. Azok után megállapítottam, hogy a mozgás tanszéket kivéve talán a miénk jobb. De ez csak az én véleményem. Örülök, hogy itt végeztem.
Mik a tervek? Felkérések, szerződések?
– Nagy valószínűséggel a szabadkai Népszínház társulatát fogom gyarapítani a jövőben. Aminek nagyon örülök, mert két osztálytársammal egy helyen tudok maradni. Az előző évadból három szabadkai előadásom jön át erre az idényre, mind különböző társulatnál. Az Újvidéki Színházban helyettesíteni fogom az egyik kedvenc kollégámat, Virág Györgyöt, amíg a pesti részképzése tart a Mester és Margarita című előadásban. Jelenleg a Zentai Magyar Kamaraszínház Zentai Színtársulatának rendezem a Valahol Európában című musicalt. (A beszélgetés óta eltelt pár hét, azóta megtartották a bemutatót. Az előadást nagy sikerrel játsszák itthon, és már meghívást kaptak Magyarországra is. A szerk. megjegyzése) Persze nem szabad kihagyni azt sem, hogy a diploma megszerzése után most kezdjük a mesterképzést Újvidéken.
Külföldben nem gondolkodtál? Nem érzed azt, hogy máshol jobban „ki lehet törni”?
– Szeretném egyszer kipróbálni magam máshol, de ez majd kiderül a jövőben. Minden bizonnyal több lehetőség van például Magyarországon, de ugyanakkor ott is „színésztúltermelés” zajlik. A tömegből pedig nehéz kitűnni.
Mit vársz a színészi élettől?
– A színészi élettől igazából semmit sem várok. Az élettől sem. Magamtól viszont sokat. Hiszek abban, hogy minden úgy alakul, ahogy alakítjuk, csak ne hagyjuk, hogy más irányítsa az életünket helyettünk. Vagy hogy meggátoljanak minket valamiben. Ha kellő alázattal és szorgalommal állunk hozzá ehhez a hivatáshoz, akkor szerintem előbb vagy utóbb meglesz az eredménye.
Kicsoda Mácsai Endre?
– Én én vagyok. Szerintem jó ember vagyok. Fontos a családom. Szeretem önmagam, mint ahogy mindenki szereti saját magát. Komplikált a személyiségem. Mindenki máshogy ismer. Van, aki szeret, és van, aki nem. Ez pedig így van rendjén.
