két napja figyelem ezt a kényszerű felvonulást az út szélén üldögélve és már esteledik a két hosszú-hosszú hadoszlop kitartóan betartva a tempót vonul előttem vonulgat jobb felől az egyik oszlop bal felől a másik bár ennek alakulása csak annyi hogy a templomnál egy rövid balra át így visszafelé ez már a másik oszlop tulajdonképpen olyan az egész akár egy istenesen megnyújtott hernyótalpas lánckerekének lassított körforgása szinte hallani szaggatott kattogását ha kiszáll valaki útközben a helyére máris beszáll a következő és egyértelmű hogy az is végigcsinálja hasonlóképp félszegen illedelmesen vagy egyszerűen csak komor arccal követve a többit az előzőt bár itt valóban nem tudni ki vezet
a falu ünnepén íme jelentem az érdeklődőknek összesen két Sikoly talált gazdára egyiküknek a színes borító tetszett meg nagyon hát nem sokat teketóriázott fizetett s már vitte is a másik nagyjából húsz percig fontolgatta hogy vajon belemenjen-e egyáltalán a vásárba hisz egészen addig kereste kitartóan a saját öregapját a folyóiratot illusztráló régi muzslai fényképeken közben elmesélte az életét dióhéjban és ha áthajtott egy lapot letörten bólogatott így derült fény arra is hogy negyven éve Németországban él azt se gondolta hogy az idén hazalátogat de ha már itt van hát megnézi akkor hisz itt vannak tanyasi képek is de hiába ez sem és ez sem az ő öregapja pedig az is tanyán nőtt fel na mindegy vágta el hirtelen az amúgy is darabosra sikeredett beszámolót és pénztárcája után nyúlt ha már ennyit hajtogatta ezt a könyvet hát megveszi
megfontolt vásárlónk ezzel vissza is kattant a hernyótalpas szaggatottan kotyogó lánc-körforgásába aztán csak múlt az idő ismétlődtek a szereplők mintha a föllépők összes alteregóját is bevetették volna a szervezők
egymás mellett mogorván ballagó férjek feleségek elvétve akadt azért néhány egymás mellett tisztességben megőszült házaspár is arcukon kedvesen hordozva még az ünnepnek kijáró meghatottság meleg kis szikráit
felvonultak a kiarakodóvásár kínálatától függetlenül is önfeledten kacarászó fiatalok gyermekeik rohamokban jelentkező követelőzéseitől kizsigerelt fiatal családanyák kik amúgy lépésről-lépésre átküzdötték már magukat a búcsúi előkészületek sütés-főzés ünnepi ebéd mosogatás fáradalmain majd ünneplőbe öltöztették a gyerekeket saját magukat a férjet aki nem lévén sportrajongó az ünnepi mérkőzéseket példásan kihagyva példás lomhasággal lépegetett mellettük míg ők a gyerekek enyhébb esetben a gyerek kezét fogva irányították éberen és feszengve és idegesen a családot hol lehet és hol nem lehet megállni hisz a pénztárcában lapuló összeg ennyi és semmivel sem több a búcsúi ajándékokat illetően
akadtak magányos kószálók is egyesek sietősen kocogva rántottak egyet-egyet a lánctalp vontatott tempóján vagyis szedték a lábukat mintha várná őket valaki valahol mások s talán épp ezek voltak a vállalt magányt immár leginkább vállalók érdekes módon leginkább férfiak ők aztán ráérősen ballagtak sörhasukat lazán előretolva szinte elégedett arckifejezéssel szemlélve mindenkit és mindent s tulajdonképpen senkit és semmit vagyis csak konstatálva hogy íme megint a falu ünnepe van hát végigsétálnak a búcsún lesz ami lesz
vasárnap estefelé magam is beálltam egy körre a hernyótalp még mindig mozgásban levő lánc-szerkentyűjébe hadd látom jól látom-e hogy valóban olyan kevesen üdvözlik egymást viharosan széles mosollyal ölelésre tárt karokat nem is láttam
tisztán emlékszem kislánykoromban ezen az ünnepnapon kacsasült- és kalácsillat lengte be a falu utcáit amikor megindultunk a központ felé új ruhában persze mert búcsúra új ruha járt a szomszéd varrónő hetekre beosztotta melyik kislány mikor mehet próbálni hogy mindegyikünké kész legyen a nagy napra búcsúkor végtelen hosszú volt a kirakodóvásár kétoldalt a főutcán akár két végtelen hosszú gyönyörűen terített asztal vasárnap délután úgy kellett végigtolongani a sort akkora volt a tömeg és mosolyogva álltak meg az emberek közben régi ismerősökkel találkozva mosolyogva tárták karjukat ölelésre s a mögöttük tolongók beléjük ütköztek ekkor ám velejárója volt ez a búcsúi tolongásnak hát ők is elmosolyodtak annyi mosolygós embert mint azokban az években a búcsún azóta se láttam azt hiszem sehol másutt sem
és érdemes volt kibírni türelemmel ezt a tolongást hisz tudtam a községházához közeledve már a zsibongás a kerepelők az éles sípszók hangzavarát a bolondkocsiból idehallatszó gyönyörű verklimuzsika teszi majd számomra nemcsak elviselhetővé hanem még rózsaszínűvé is
gyerektömeg állta körül a mesebeli zenélő körhintát s ha halkult a zene lassult a forgás már rohamozásra készen figyeltük a festett szemű nyerges falovakat színes kiskocsikat mert azért az ügyességen is múlott hogy sikerül-e épp a fehér ló nyergébe pattannom ami egyben a mese kellős közepét is jelentette s aztán a gyönyörűen nyekergő verklizenére a hegyre fel s a völgybe le és aztán még néhányszor s később is újra hisz aprópénzbe került egy forgás a bolondkocsin
és a fagyi a dióscukor a selyemcukor a törökméz a rózsaszínű meztelen kaucsukbaba is olyan olcsó volt hogy ezekből a búcsúi gyönyörűségekből mindig kijutott
no meg a fehér cérnára fűzött mézeskalács-nyaklánc amit nevetve akasztott a nyakamba a pompás cukorkirakat mögött álló árus ne egyed mondta anyám ez csak dísz festék van a kis pogácsákban de hazáig ha három-négy maradt az egyre hosszabbnak tűnő fehér cérnaszálon olyan finomat és rózsaszínűt azóta se ettem
héliumtöltésű óriáslufikat látok most a gyerekek kezében egy kisfiú műanyag emelődarut szorongat a hóna alatt a másik leguggol kipróbálja az ugrabugra kis szörnyikét míg a mama a virágcserepek közt válogat de mit is lehet venni ma egyáltalán egy gyereknek a búcsún ami küllemével ízével érdekességével túlszárnyalja otthoni játékait számítógépét a Milka-csokik végtelen repertoárját
igaz egy helyen gyönyörű színes fajátékokat is láttam
az egyik asztalról kézzel varrott babák társasága figyelte csöndben merengve a hernyótalpas döcögő körforgását mintha mindegyikük külön kis egyéniséggé vált volna még az öltések nyomán
talán belőlük is hazavitt valaki valamit
