Az ismeretlen Csuka Zoltán címmel, Érd városának támogatásával a napokban jelenik meg gyűjteményem, mely majd kilencven művet és hat vallomást, nyilatkozatot tartalmaz. Mindezek – legjobb tudomásommal – idáig újságokban, folyóiratokban lappangtak, s most kerülnek először kötetbe.
A meglepő az, hogy az eddig kizárólag költőnek és műfordítónak tartott Csuka Zoltán új arcát ismerjük meg: a próza- és újságírót, az érzékeny elbeszélőt, a jó szemű publicistát, aki nem kevés iróniával, de sok szeretettel és együttérzéssel szólaltatja meg riportalanyait.
Mindezek – a már ismertekkel együtt – híven dokumentálják Csuka Zoltán hídépítő szerepét, a délszláv és magyar kultúra kölcsönös értékfelmutatásának igényét. Azt az irodalomszervezői attitűdöt, mely a humanizmus jegyében a népek barátságának, az előítéletek elvetésének életbevágó fontosságát hirdeti, s akár a börtönt is elviseli eszméi szolgálatában. Teljes joggal írhatja Vujicsics Sztoján: „Életműve jelképpé vált egy nemes ügy odaadó szolgálatában”.
