Gyakori fenyegetés, amit azonban legtöbbször nem gondol komolyan, aki kimondja. Olyankor szokott elhangzani, amikor a gyerek nem teljesít megfelelően egy-egy felmérő vagy felelés során. Amikor a szülő tudomást szerez a rossz osztályzatról, természetesen csalódott. Ahányan, annyiféleképp kommentálják a dolgot. A címben szereplő mondat azonban sokszor elhangzik, mert elég súlyos fenyegetésnek tűnik, hogy „észhez térítse” a hanyagoló csemetét. A gyerekek korosztálytól függően vagy megértik, vagy nem a jelentését. A kisebbek csak a fenyegetést fogják fel, nem tudják, mit jelent. A nagyobbaknak már van tapasztalatuk olyan gyerekekről, akik ismételtek.
A törvény szerint első osztályban nem lehet ismételni az évet. Erről megoszlanak a vélemények: egyes pedagógusok szerint ez lenne az az évfolyam, ahol az ismétlésnek valóban van értelme. Az a kisgyerek, aki nem volt képes megtanulni írni-olvasni egy iskolaév alatt, bepótolhatná a lemaradását ha újrajárhatná az elsőt. Ezután ugyanolyan eséllyel indulhatna másodikba, mint a többség.
Az új oktatási törvény az inklúzió bevezetésével lehetőséget ad a differenciált oktatásra: minden tanulónak joga és lehetősége van a képességeinek, lehetőségeinek megfelelő bánásmódra a tanulás során. Tehát, ha egy elsős nem tanult meg írni-olvasni vagy megfelelően számolni, akkor a második osztályban egyéni tanterv szerint tanulhat. Osztálytársai a másodikos tananyagot tanulják, ő pedig azokon a területeken, ahol lemaradása van, az elsős tananyagot. A törvény betartása, a valódi differenciált munka azonban teljes mértékben a tanító felelőssége, s szakmai tudásától, elhivatottságától, emberségétől függ.
A nagyobbak számára valós lehetőség a „bukás”. Mi legyen tehát, ha bekövetkezik, és valóban osztályt kell ismételnie a gyereknek?
Általában nem éri váratlanul a családot a hír, hiszen az év végi osztályzat annak a mutatója, milyen eredményeket ért el a diák a tanév folyamán. Ha nem tudta teljesíteni a minimumot, nem léphet a következő évfolyamra. Ahogyan a neve is mutatja, az osztályismétlés egy esély, hogy a tanuló bepótolja a lemaradását.
A gyerekek megkapják azt a lehetőséget, hogy pótvizsgázzanak a tanév végén a tantárgyból. A statisztikák szerint legtöbben sikerrel le is rakják a pótvizsgát, s járhatnak az osztálytársaikkal tovább. Ha a gyerek képességei rendben vannak, s egyébként el tudná sajátítani a tananyagot, a pótvizsgának inkább nevelő hatása van, s nem a tananyag utólagos megtanulását szolgálja. Hiszen lássuk be, néhány hét alatt egy egész tanévnyi tanulnivalót nem lehet bepótolni.
Ha valamilyen gond van a gyerek képességeivel, az osztályismétlés valóban segítséget jelenthet, hiszen lehetőséget ad azoknak a gyerekeknek, akiknél az érési folyamatok esetleg elmaradást mutatnak az osztálytársaikhoz képest.
A szülőknek ilyenkor kell a legnagyobb támogatást nyújtaniuk, s ez a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mindenki úgy indítja el a gyerekét az iskolába, hogy ötösökről, Vuk-diplomáról álmodozik, s bizony nagy csalódás, ha nem felel meg az elvárásoknak. Mégis az a kötelessége, hogy átsegítse a gyerekét egy olyan krízisen, ami lényegesen befolyásolhatja annak sorsát.
Biztosítani kell a gyereket arról, hogy a szülei akkor is szeretik, ha nem sikerül neki minden tökéletesen. A szülei segítségére számítania kell ezután is, ha bajban van. Terveket kell létrehozni, valamilyen jövőképet kialakítani a következő tanévre, s erre fektetni a hangsúlyt, nem a régi hibákra, sérelmekre.
Mindezt ráadásul nem elég csak gondolni, vagy érezni, ki is kell mondani nyíltan, érthetően, hogy a gyerek ne veszítse el a biztonságát.
Ez nem azt jelenti, hogy helyeseljük a mulasztásokat, a hanyagságot, esetleg lustaságot. Meg is kell mondani neki, mi az, amit nem tartunk jónak a viselkedésében, s szerintünk az egyes érdemjegyhez vezetett, de tárgyilagosan, érzelmi kitörések nélkül. Annak sincs értelme, hogy a felelősséget áthárítsuk valaki másra: tanárra, barátokra, elvált szülőre. Az egyes a gyereké, neki is kell majd kijavítania. Azzal a tudattal, hogy valaki más a felelős a teljesítményéért, nem fog tudni mit kezdeni a következő tanévben – legfeljebb megint egyest kap.
Itt a vakáció, s a szabadság mindenkinek jár. Az a gyerek, aki osztályt ismétel, anélkül sem fogja felhőtlenül élvezni, hogy lépten-nyomon emlékeztetnék erre. Lehet ez a nyár egy új kezdet is.
