A pedagógusok szabadkai nyári akadémiáján dr. Vastag Gazsó Hargita múzeumi tanácsos és irodalomtörténész a Munk Artúr kiállítás és pedagógiai programsorozat tapasztalatai alapján osztotta meg gondolatait az irodalomtanítás szerepéről és a modern megközelítésének hatékonyságáról a közönséggel.
– A digitális generációk tagjai számára a múlt századi szövegek sokszor távolinak, idegennek és porosnak tűnnek. Egy olyan utazásra hívom a résztvevőket, amely bebizonyítja, hogy a legmélyebb irodalomtudományi kutatás és a legjátékosabb óvodai vagy általános- és középiskolai pedagógia nemhogy nem zárja ki egymást, de valójában egymásból táplálkozik – kezdte előadását Topolya Község Múzeumának munkatársa.
Előadásának, valamint a korábban említett projektnek központi alakja az a szabadkai származású orvos és író volt, aki nemcsak kortársa, de barátja is volt a magyar irodalom két kiemelkedő alakjának, Csáth Gézának és Kosztolányi Dezsőnek. A szüleit fiatalon elveszítő Munk Artúr első humoros karcolatát tizenhét évesen publikálta a Bácskai Hírlapban, későbbi fő műveiben pedig a lustaság, a gátlástalanság és az erkölcsi romlás témáit boncolgatja előszeretettel az általa megteremtett Porváros lakóin keresztül. Irodalmi tevékenysége mellett, gimnáziumi társának példájára a gyógyítás tudományában végzett tanulmányokat. Közismert tény, hogy később többek között a Carpathián is dolgozott hajóorvosként, noha dr. Vastag Gazsó Hargita kutatásai szerint önéletrajzi szövegében tett állításával ellentétben nem volt jelen azon az úton, amikor a híres hajó a Titanic utasainak megmentésére sietett. A világháború alatt katonaorvosként szolgált, majd orosz fogságba került. Szibéria fagyos tájain azonban rámosolygott a szerencse, hiszen ebben az időszakban ismerte meg későbbi feleségét, aki közös gyermekkel ajándékozta meg őt.
Az előadáson bemutatott projekt azt a kérdést igyekezett megválaszolni, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban Munk Artúr világát érdekessé és érthetővé tenni a mai generáció számára.
– A válasz a tárgyi narratíva és a multimodalitás. A modern múzeumpedagógia elvei szerint a tárgyak funkciója megváltozott: a puszta passzív szemlélés helyett az aktív élményszerzés eszközeivé váltak – mondta az előadó, és példaként elárulta, Munk-kiállításuk pont ezért tartalmazott a szokványos vitrinek helyett megfogható, kirakható, sőt, bejárható tárgyakat is. A tárlat mellett sikeresnek mondható videókészítő programsorozatuk is, ahol a kisebb gyerekekkel és Lea Vidaković animációs filmrendezővel a Köszönöm addig is... szövegéből készítettek egy stop-motion animációs filmet, a nagyobbakkal pedig A repülő Vucsidolt dolgozták fel videó formájában.
Dr. Vastag Gazsó Hargita előadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy az irodalomtanítás célja napjainkban nem a száraz adatok bemagoltatása, sokkal inkább a négy kulcskompetencia, tehát a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kooperáció és a kommunikáció fejlesztése. Kiállításuk és programsorozatuk tapasztalata pedig egy olyan módszert kínál a pedagógusok számára, amely pontosan ezt a célt szolgálja.
Nyitókép: Dr. Vastag Gazsó Hargita/fotó: Vojter Kitti
