A jövő rakétamérnöke

Minden egy teleszkóppal kezdődött. A nyolcadik születésnapjára kapta, és a szenvedély azonnal lángra kapott: az űrkutatás teljesen magával ragadta. A gyerekkori érdeklődés máig megmaradt, Kis Botond mögött számos eredményes megmérettetés szerepel, az érettségi után pedig a régió egyik legjobb felsőoktatási intézményében, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szeretné folytatni a tanulmányait.
Botond magyarkanizsai, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium negyedikes diákja matematika szakon. Sikerei mögött egy következetesen fölépített út áll, ahol a tehetség és a céltudatosság kéz a kézben jár. Már fiatalon világos irányt választott magának, és következetesen halad rajta előre. Milyen állomások vezettek idáig, és milyen célok lebegnek előtte? Ezekről kérdeztük a fiatal tehetséget.
Mesélj egy kicsit a köztársasági elnöki különdíjadról!
– A Kárpát-medencére kiterjedő Felfedezettjeink pályázaton kaptam ezt a díjat, amit a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) hirdetett meg. Az informatikatanárom és mentorom, dr. Esztelecki Péter ajánlott engem, vagyis beküldött rólam egy ajánlólevelet, csatolva mellé az elért versenyeredményeimet. Az eddigi eredményeim közül a legtöbbet az ő mentorálásában értem el. Azt gondolom, hogy ebben a díjban a legnagyobb szerepet a CanSat Hungary 2025 műholdépítő verseny játszotta, amit tavaly megnyertünk a csapatommal. Ez egy európai szintű verseny, az Európai Űrügynökség szervezi minden évben, Magyarországon pedig a Magyar Asztronautikai Társaság a lebonyolítója. Egy háromfordulós versenyről van szó, a döntőben egy igazi rakétával elindítják a műholdjainkat. Ezek kólás doboz méretű műholdak, körülbelül 300–350 grammosak, és egy kilométer magasra föllövik őket egy rakétával, majd egy ejtőernyővel esnek le. Eközben méréseket végeznek, ezeknek az adatait pedig rádiókommunikációval leküldik hozzánk a Földre. A mi műholdunknak az volt a feladata, hogy mérje a magasságot, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a gyorsulást, valamint a fényerősséget is, illetve egy lefelé néző hőkamerával azt is figyelte, hogy milyen meleg a talaj. Nem is a talaj volt a lényeges, hanem a talajon lévő növények, főleg füvek, bokrok, de néhol volt egy kis fás rész is. Ezt a műhold mind látta fölülről, és az adatok segítségével tudtunk egy aszály-előrejelzést készíteni, amit utána a mezőgazdaságban fel lehet használni. Itt csak egy mérésünk volt, amiből pontos előrejelzést nem lehetett adni, csak egy következtetést, hogy valószínűleg aszály várható. Ez 2-3 héttel az indítás után be is következett. Ennél pontosabbat akkor lehetne mondani, ha ez egy valódi műhold lenne, ami Föld körüli pályán kering, és pár naponta készít egy képet, tehát a változásból következtethetnénk. De a lényeg, hogy működött az előrejelzésünk, és megnyertük a Cansat Hungary versenyt, amivel továbbjutottunk egy nemzetközi konferenciára Hollandiába, Noordwijkbe, az Európai Űrkutatási és Technológiai Központba. Itt a többi ország nyertes csapatával együtt lehetőségünk volt szakembereknek bemutatni a munkánkat, visszajelzést kaptunk tőlük, illetve egymástól is tanulhattunk.
A másik, ami még nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megkaptam ezt a díjat, az a robotikában elért eredményeim. Négy alkalommal vettem részt a World Robot Olympiad nemzetközi versenyen, a szerbiai nemzeti döntőn kétszer lettem első és kétszer második. Így jutottam el novemberben Szingapúrba, a nemzetközi döntőre.
Más versenyeken is szép eredményt értél el, legutóbb a Neumann János Kárpát-medencei Informatikai Programtermék Versenyen.
– Ennek a versenynek a vajdasági döntőjét a mi sulink szervezi, a Kárpát-medencei döntő pedig Szekszárdon van. Építettem egy modellrakétát, valamint egy olyan rendszert, amivel a rakéta GPS alapján le tudja küldeni a helyzetét a Földre.
Mióta foglalkozol rakétamodellezéssel?
– Az űrkutatás iránti érdeklődésem onnan indult, hogy a nyolcadik szülinapomra kaptam egy távcsövet, amivel lehetett nézegetni a Holdat, megtaláltam vele a Szaturnusz gyűrűit is, és egyszerűen beszippantott az űrkutatás. Bennem volt az a vágy, hogy jó lenne valahogy közelebb kerülni a csillagokhoz, és akkor a YouTube-on rátaláltam a rakétamodellezésre. Nagyon szerettem a technikaórát, meg már régóta gondolkoztam azon, hogy mérnök legyek, ráadásul gyerekkoromban (meg még most is) nagyon szerettem építeni Lego kockákból, szerintem innen jött a mérnöki gondolkodásom. Szóval láttam egy videót a rakétamodellezésről, lenyűgözött, és mindjárt a következő héten észrevettem a műszaki teremben a polcon egy kicsike, körülbelül 20 centi magas rakétát. Kiderült, hogy azt még a tanárom, Csányi Pál egy volt diákja építette vagy 15–20 évvel korábban, és fölajánlotta, hogy segít nekem, ha én is szeretnék egyet építeni. Ez meg is valósult, kilőttük, és nagyjából 25–30 méter magasra repült föl. Aztán már bolyais voltam, amikor kicsit komolyabban belemerültem a témába, és megépítettem az első nagyobb rakétamodellemet 2024 nyarán, a Bajai Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület Űrkutatási és Rakétaépítő Táborában. Ezt akkor sikeresen elindítottam, 462 méter magasra jutott. Innen már tényleg nem lehetett megállítani. A következő iskolaévben nyertük meg a CanSat versenyt, múlt nyáron pedig építettem egy még nagyobb rakétát teljesen saját elektronikával, amivel az ejtőernyőjét kezelte, kísérleti hibrid hajtóművel, valamint saját magam készítettem hozzá karbonból a törzsét. Ez ugyanaz az anyag, amiből például a versenyautókat készítik, tehát könnyű, de erős. Ez volt a Neptune nevű rakétám, ami 2 méter magas és 75 mm átmérőjű rakéta volt, és majdnem 1072 méter magasra jutott. Kaptam is a modellező egyesülettől egy oklevelet, mivel én voltam a második legfiatalabb Magyarországon, aki egy ilyen komoly rakétát épített. És ennek a munkámnak az eredményét vittem a Neumann verseny Megépített digitális automata és vezérlése kategóriájában, vagyis ennek a rakétának és a benne lévő GPS alapú helymeghatározó elektronikának a továbbfejlesztett változatát.
2022-ben, még nyolcadikos korodban pedig a Magyar Asztronautikai Társaságtól kaptál harmadik díjat.
– Ez egy pályázat volt, amit minden évben meghirdetnek általános iskolások számára. Abban az évben a mesterséges intelligencia az űrkutatásban volt a téma. Ezen a pályázaton keresztül tudtam kapcsolatba kerülni a Magyar Asztronautikai Társasággal, akiknek aztán több évben is mentem a nyári táboraikba, és ott hallottam először a CanSat versenyről is.
Elég ritka kiskamaszoknál, hogy ilyen céltudatosak legyenek. Benned ez honnan ered?
– Nem tudom, ilyen a természetem. Benne van a szüleim támogatása, akik azt szokták mondani, hogy az ő hobbijuk az, hogy engem támogassanak abban, ami érdekel. Egyszerűen megvolt bennem, hogy én ezt el akarom érni, és ahhoz ezt meg ezt kell tennem. Leültem a számítógép elé, végül is erre való az internet, hogy hasznos dolgokra használjuk.
Idén érettségizel, és már biztosan tudod nemcsak azt, hogy merre tovább, hanem azt is, hogy onnan mi lesz a következő lépés.
– Magyarországon már leérettségiztem, előrehozott emelt szintű érettségit tettem matematikából és informatikából, mindkettőt nagyon jó, 84 százalékos eredménnyel. A Budapesti Műszaki Egyetem mechatronika szakára jelentkeztem első helyen, mert úgy gondolom, hogy ez egy jó alapot ad nekem elektronikai és gépészismeretekből is, amit aztán kamatoztatni tudok. Utána pedig űrmérnöki mesterszakra szeretnék menni. Rakétamérnökként szeretnék dolgozni, rakétákat szeretnék fejleszteni nem hobbiként, mint most, hanem a munkámként.