A Szekeres László Alapítvány csütörtök esti rendezvényén a lassacskán feledésbe merülő cipészmesterség került a középpontba. A szakma rejtelmeibe a közönséget Nyers Attila palicsi cipészmester avatta be, akitől azt is megtudhattuk, őt mi vonzotta ehhez a régi szakmához.
Nyers Attila a több mint hatvanéves családi vállalkozását viszi tovább. A húgával szinte cipők között nőtt fel. Kezdetben a lábbelik eladásánál segédkezett, majd pedig a faklumpa gyártása ragadta magával. Egy ideig apja mellett dolgozott, és igyekezett ellesni a szakma csínját-bínját. Idővel mindjobban megszerette a cipészmesterséget, amiben a valódi értékteremtést is felismerte. Amikor az apja idősebb lett, komolyan elgondolkodott azon, hogy továbbvigye a családi vállalkozást.
A rendezvényen a mindennapi cipők mellett szó volt a karaktercipőkről is. Nyers Attila az apja halála után kezdte önállóan készíteni a karaktercipőket, továbbfejlesztve az apja alapmodelljét. A cipészmester művelődési egyesületek megrendelésére, táncosok számára is készít kényelmes, tetszetős, a célnak megfelelő cipőket, bakancsokat és csizmákat is.
Az est folyamán az érdeklődők sok mindent megtudhattak erről az egykor oly népszerű mesterségről, a szerszámokról, a bőrfajtákról. Arról is, hogy egyes cipőket még mindig kézzel varrnak, nem használnak mindegyikhez varrógépet. Különösen akkor nem, ha a cipőt lábra szabva készítik. A cipészmester kitért a javításra is. Mint mondta, nem érdemes foglalkozni az olcsó, rossz minőségű, tömeggyártású cipőkkel, de megéri megmenti a jó anyagból készülteket.
A továbbiakban szó volt az elhivatottságról, a türelemről és a kézművesség iránt érzett szeretetről, ami egy ízig-vérig cipész esetében nélkülözhetetlen tulajdonság. Nyers Attila arról is beszélt, hogy kézzel készült cipőkkel már csaknem senki sem foglalkozik, mert időigényes, bíbelődős, sok a munka vele, és ahhoz képest nem is lehet vele sokat keresni. Naponta két-három cipő készülhet el, de valamikor csak egy pár. Ugyanakkor mindig lesz igény minőséges lábbelire, ezért még talán van jövője. Nyers Attila azt szereti, amikor a vásárlók megörülnek a cipőinek, mert a szívét-lelkét teszi bele, mint mondja, ezeknek a lábbelinek lelke van.
Az esten az érdeklődők kézbe vehették, megcsodálhatták, akár fel is próbálhatták a cipőket.
Nyitókép: Nyers Attila a gyerekkorára is visszaemlékezett /Fotó: Lukács Melinda
