Mi készteti az embert arra, hogy átevezze az óceánt? Hogyan lehet elviselni az elszigeteltséget egy embert próbáló környezetben? Vajon képesek vagyunk talpon maradni, ha igazán hiszünk a céljainkban? Erről és még sok minden másról volt szó csütörtök este a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány szabadkai képzési központjában, ahol 75 nap az óceánon címmel tartottak beszélgetős estet. A vendég Rakonczay Gábor extrém sportoló, kétszeres Guinness világrekorder és többszörös magyar rekorder volt, akit az élményeiről Agárdi Gábor, a Pannon RTV igazgatója kérdezett.
Rakonczay Gábor a világon egyedüliként evezte át kenuval az Atlanti-óceánt. Teljesítménye azonban nem merül ki ennyiben: ultrafutó világbajnokként korábban már bizonyította a kitartását, de átszelte Grönland jégtakaróját is, és egy 44 napos expedíció során elérte a Déli-sarkot.
A világhírű sportoló azt is bejelentette, hogy nem vállal több olyan utat, amikor búcsúzkodnia kell a családtól:
– Ez a hetvenöt napos út egy lezáró projekt. Úgy szálltam be a hajóba, hogy ezzel tizennyolc évnyi extrém sportolói pályám végére teszek pontot. Ez már egy ideje érlelődött bennem. Egy bizonyos ponton ki kell ebből szállni, mert ez nem egy olyan dolog, amivel az ember nyugdíjba vonul. Ugyanakkor kisgyerek korom óta ez érdekelt, és nyilván nem tudtam csak úgy simán abbahagyni. Emiatt volt fontos a számomra, hogy legyen ez a záróprojektum, ami nagyjából két évet ölelt fel, kezdve a hajó építésétől. Remélhetőleg kitart bennem az elégedettség érzése és nem az lesz, hogy öt év múlva ismét itt ülünk és arról beszélgetünk, hogy teszem azt, azért megyek az Északi-sarkra, mert a Délin voltam és akkor már az se maradjon ki. Az extrém sportolókra egyébként jellemző az, hogy nem tudják, mikor kell abbahagyni. Addig nem nyugszanak, míg nem történik valamilyen tragédia, vagy komolyabb sérülés – mondta Rakonczay Gábor, akitől azt is megtudhattuk, hogy mindig is hajtotta a kalandvágy.
– Amikor a tanárok megkérdezték a suliban, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam: kalandor. Erre jött a válasz, hogy ilyen szakma nincs. Mire azt feleltem, ha átkelek az óceánon, akkor lesznek kalandok. Erre megjegyezték, hogy az értelmetlen tevékenység, mert már túl vagyunk a felfedezések korán, és ez a „szakma” ötszáz éve kihalt. A munka egyébként is nehéz, kemény, komoly, és semmiképp se kalandos vagy vidám. Márpedig nekem tízévesen már kristálytiszta elképzelésem volt arról, hogy átszelem az óceánt és elmegyek a Déli-sarkra. Gyerekként alig vártam, hogy felnőtt legyek, és útra keljek. Annyira vártam, hogy már szinte számoltam a napokat. Azután egyszer csak rádöbbentem, hogy felnőttem, és ha már így van, akkor irány az óceán – hallottuk Rakonczay Gábortól.
Az est során a sportoló beszélt az egyedüllét kihívásairól, sőt a veszélyes helyzetekről is, a rendezvény végén pedig könyveket dedikált.
Nyitókép: Rakonczay Gábor és Agárdi Gábor az MCC-ben/Fotó: Molnár Edvárd
