A Tisza menti városban az elmúlt hétvégén rendezték meg a zEtna 9. (plutonikus) fesztiválját, amely az idén is bebizonyította, hogy van még elég termékeny erő és szellem a kortárs irodalom vulkánjának a kráterében és rohanó, egyre eszementebb világunkban is nyílnak olyan lírai, prózai és festői virágok, amelynek illatait érdemes jól megszagolni, és amelyek vérré válnak szívünkben.
Beszédes István, a zEtna irodalmi folyóirat alapítója és szerkesztője, és főszervezője összegzésként elmondta, hogy nem sok olyan fesztiválra emlékszik, amit eső áztatott volna és, ami erősen kopaszodó falombok alatt zajlott volna, de ez az idei ilyen volt.
A kortárs irodalom idei ünnepének keretében nyolc irodalmi, egy képzőművészeti és egy zenei eseménynek lehettek szem- és fültanúi mindazok, akik a délutáni sziesztájuk, a televízió képernyőjének bámulása helyett ellátogattak a Zentai Alkotóházba, amelynek falait és egyúttal minden beszélgetés terét Janovics Erika iparművész munkái borították. Az alkotások egyenesen egy könyvből, Csík Mónika Szél viszi táncba című haikukötetéből bújtak elő, ami az Életjel kiadó 200. köteteként egy valóságos könyv-ékszerdoboz.
– Nagyon a fesztiválon volt a helye Szajbély Mihály megjelenés előtt álló kötetének, a Jugoszláviai magyar irodalomnak, hiszen a mi eseményünk törekvése is régiók, műhelyek megismerése és kapcsolatépítése, az új kötet pedig kimondottan a vajdasági magyar irodalom, irodalmi élet felfedezéséről szól, nagyban hozzájárulva az anyaországi recepció alakulásához – emelte ki Beszédes István.
A fesztivál közönsége és részvevői megismerhették Bene Zoltán szegedi írót és vidékbe ágyazott legfrissebb kisregényét is, ahogyan Agárdi Gábor Szalonspicc, Orcsik Roland Hordozható óceán és Szögi Csaba megjelenés előtt álló Kilégzés című új kötetét is. A lírai vonalat a fentiekben már megemlített Csík Mónika mellett Verebes Ernő Sejtés és Röhrig Géza, az Oscar-díjas magyar film, a Saul fia címszereplőjének semmike-dalok című kötetének a bemutatója képviselte. Ez utóbbi esetében a közönség így Röhriget, a Józsa Mártával folytatott, magával ragadó beszélgetés során többkötetes íróként, eredeti hangú költőként is megismerhette.
A semmike-dalok című verseskötetében egyébként a szerző egyfajta meditációt folytat a kiszolgáltatottságról, az otthon-hiányról, az identitás kérdéseiről. Úgy, mintha egy „semmi” állapotból indulva próbálna megszólalni. A címszereplő „semmike” ugyanis nem egy konkrét személy, hanem allegorikus figura: „semmihez” tartozónak, kívülállónak, néha negyven- vagy hatvanévesnek is mondható, attól függően, hogy melyik versben jelenik meg. Műfajilag önvallomásnak is tekinthető Röhrig kötete, költészete. A szerző saját életélményeiből merít, de nem szigorúan önéletrajz-jelleggel, inkább hangként, állapotként.
Az idei fesztivált a hagyományokhoz képest koncerttel, a Bakos Árpád – Kovács Nemes Andor – ifj. Kucsera Géza trió fellépésével záródott.
A program támogatói a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság voltak. A fesztivál prózaeseményei a magyar széppróza napjához is kapcsolódnak, amelynek főszervezője a Magyar Írószövetség, támogatója pedig a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő és a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
Nyitókép: Röhrig Gézát a Józsa Mártával folytatott, magával ragadó beszélgetés során többkötetes íróként, eredeti hangú költőként is megismerhette a közönség/Fotó: Horváth Zsolt
