Hász Róbert író, a szegedi Tiszatáj folyóirat főszerkesztője Magyarországon él, de vajdasági, pontosabban doroszlói származású. Az első kötete még Újvidéken jelent meg A Szalmakutyák szigete címmel. Azóta magyar nyelven és fordításban még huszonkét kötete hagyta el a nyomdát. A szabadkai Szekeres László Alapítvány csütörtöki klubestjén, a Vendégoktatók a Magyar Kultúráért program részeként, Hász Róberttel Sándor Zoltán író, szerkesztő beszélgetett.
Az est a Fábián Marcell a vajdasági rónán át címet kapta. Hász Róbert munkásságának elmúlt szűk tíz évét a Fábián Marcell pandúrdetektív köré szervezett három regénye fémjelzi, amelyek detektívtörténetek formájába bujtatott kor- és kulturális rajzolatai a vajdasági rónának. A trilógiát a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, Fábián Marcell és a táncoló halál, valamint a Fábián Marcell és a Hét Nővér kötetek alkotják.
Az események középpontja a huszadik század eleji Zombor, de a cselekmények szálai Isztambultól, Fiumén át New Yorkig járják be a múlt századi helyszíneket – fogalmazott Sándor Zoltán, hozzátéve azt is, hogy olyan korrajzok ezek az Osztrák–Magyar Monarchiáról, amelyek az olvasmányosság élménye mellett a több kultúrájú közeg bonyolult összefüggéseit is folyamatosan terítéken tartják, ezzel segítve megérteni közös múltunkat.
– Az alapötlet az volt, hogy írok egy szecessziós regényt. Hozzáfogtam anélkül is, hogy lett volna helyszíne. Szinte minden regényemben van egy rejtély. Úgy látszik, valamiféle berögződés nálam, hogy valamit meg kell oldani. A szecessziós világban pedig mi más lehetne a rejtély, mint egy bűnügy. Ebből jött az, hogy krimit írjak. Közben a helyszín is meglett. Egyfajta genetikai reflexként jöhetett az, hogy legyen Zombor, elvégre a szülőföldem. A szecessziós időszak pedig azért vonzott, mert ez az emberiség utolsó korszaka, amikor még az élet emberléptékű volt, és a távolságok is beláthatóak. Nemcsak úti cél, hanem út is volt, illetve valami biztosan történt az emberrel az út során. A mai korban felszállunk a repülőre, azután valahol leszállunk. Láttunk két repteret, de közben világok felett suhantunk el – mondta Hász Róbert, aki a történet-központúságra is kitért.
– Számomra a történet olyan, mint egy csontváz, amire azután jönnek az izmok és elindul az egész. Valójában az életünk is egy történet, de minden az, amit teszünk, gondolunk vagy mondunk. Ez persze szubjektív dolog, de nálam a regényíráshoz nélkülözhetetlen – hallottuk Hász Róberttől, aki azt is taglalta, hogy sok minden írás közben alakul, tulajdonképpen Fábián Marcell-lel fedezi fel hősének világát, és ahogyan jön elő a többi karakter, úgy bonyolódik a rejtély is.
Fábián Marcell történeteinek egyik mellékszála Doroszlóra, Hász Róbert szülőfalujába vezet.
– Az emberben a korral felerősödnek a régi emlékek. Nem lett volna tisztességes tőlem, ha egy olyan regényben, aminek a fő története Zomborban játszódik, nem említem meg a szülőfalumat. Aki azt mondja, hogy a szülőföld a számára nem fontos, az nem mond igazat – hallottuk a szerzőtől.
Az est folyamán szó esett Hász Róbert többi kötetéről, valamint arról is, hogy a krimi az irodalmon belül peremműfajnak, kissé lenézett műfajnak számít, akárcsak az irodalmi horror vagy fantasy, holott azokat is lehet szépirodalmi igénnyel megírni.
Nyitókép: Hász Róbert és Sándor Zoltán a Szekeres László Alapítvány klubestjén /Fotó: Lukács Melinda
