Népszerűsítő körúton a Jó Pajtás

A Jó Pajtás szerkesztősége gyermeklap-népszerűsítő körútja során állomásról állomásra járja be a vajdasági iskolákat, hogy találkozzon a harmadikos és hetedikes tanulókkal – azokkal a gyerekekkel, akik tavaly a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából ingyen kapták kézhez a Jó Pajtást és Mézeskalácsot. Ezúttal Királyhalomra vezetett az út, ahol a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai vártak bennünket. Már a bejáratnál érezni lehetett az izgatott hangulatot: a folyosón nevetgélő gyerekek és érdeklődő tekintetek fogadták a csapatot. Elsőként a hetedikesekhez léptünk be. Bár már „nagyoknak” számítanak, rögtön kiderült, hogy a Jó Pajtás világa őket is ugyanúgy elvarázsolja, mint a fiatalabbakat. Lelkesedésük akkor csúcsosodott ki, amikor kvízkérdések kerültek elő: szinte egyszerre lendültek a magasba a kezek, mindenki szerette volna megmutatni, mennyire ismeri a lapot és az abban rejlő kincseket. Az apró versengés csak még vidámabbá tette a találkozót.  A hetedikesek közül Horváth Alexandra mesélte el, mit szeret leginkább: – A poszter a kedvencem a Jó Pajtásban. Még nem kértem posztert a szerkesztőségtől, de majd biztosan fogok. Másnak is bátran ajánlom a lapot – mondta mosolyogva. Osztálytársa, Telek Leon szintén szívesen lapozza végig a Jó Pajtást: – Nekem az állatos oldal a legjobb, mindig azt keresem először. A kedvenc állatom a csincsilla, nagyon aranyos – árulta el. 

A nagyok után a kisebbek, a harmadikosok következtek. Ők már messziről viháncolva integettek, és hamar bebizonyították, hogy a tanulás mellett a móka és a játék is fontos helyet foglal el az életükben. A Jó Pajtás és a Mézeskalács lapok számukra nem csupán olvasmányt jelentenek, hanem valódi társat a mindennapokban. Gulyás Oldal Lilien így mesélt erről: – Én már kaptam Jó Pajtást is az egyik tanárunktól, és nagyon tetszett. De a Mézeskalácsot is szeretem, mert abban rajzolni és feladványokat megoldani is lehet. A Jó Pajtásban a keresztrejtvény a kedvencem, a Mézeskalácsban pedig az, hogy rajzolhatok. Nagyon szeretek rajzolni! – mondta izgatottan. A harmadikos Király Ádám is lelkesen beszélt élményeiről:
– A Mézeskalácsban legjobban az olvasnivaló tetszik, mert szeretek olvasni. Azt is alig várom, hogy a Jó Pajtást a kezembe vegyem, biztosan érdekes lesz. Már írtam is a Mézeskalácsba, meg rajzoltam is bele – osztotta meg élményeit. 
A találkozó különlegessége volt, hogy a noszai kihelyezett tagozat diákjai is csatlakoztak. Bár kisebb létszámban érkeztek, lelkesedésük semmivel sem volt kevesebb, sőt: a kisebb közösség bensőségesebb hangulatot teremtett, és így mindenki bátrabban szólalt meg. Ubori Fanni arról számolt be, hogy nemcsak olvasni, hanem alkotni is szeret: – Nekem a Mézeskalács a kedvencem, főleg a feladatok benne. Szoktam küldeni rajzokat is. Legutóbb egy levélszörnyet készítettem, de írásokat is szeretnék küldeni – mondta büszkén. 
A látogatás végére a termekben barátságos zsivaj maradt: a gyerekek tovább lapozgatták a magazint, egymásnak mutogatták a kedvenc oldalaikat, és közben újabb és újabb kérdésekkel halmozták el a szerkesztőség tagjait. Mi pedig egy táska élménnyel távoztunk, tele mosolygó arcok és lelkes hangok emlékével. A körút persze itt nem ér véget: a Jó Pajtás csapata újabb állomások felé veszi az irányt, de Királyhalom mindenképp maradandó nyomot hagyott a szívünkben.