Sokatmondó képek

Pozsonyban látható a Slovak Press Photo sajtófotótárlat kísérőrendezvényeként a Víz című szabadtéri fotókiállítás, amelyen lapunk fotóriportere, Molnár Edvárd alkotásai is megtekinthetők. A Hviezdoslav téren, a főváros legforgalmasabb sétálóutcáján a nagyméretű fotómolinókon szereplő alkotásokat október 19-éig láthatják az érdeklődők. A World Press Photo kísérőrendezvényeként most pénteken Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található Biodómban is megnyílik ez a vándorkiállítás, amelyet november 9-ig lehet majd megtekinteni. 
Molnár Edvárdnak a Dunán készült képei kerültek be a válogatásba. Munkatársunk 2017-ben az MTI felkérésére fotózta a magyar jégtörők munkáját, a horvát–szerb szakaszon, amikor a Duna befagyott. Fotósunk a hajón tartózkodva örökítette meg, ahogyan a jégtörők hatalmas jégtorlaszokkal küzdenek. A képei emiatt is exkluzívak. Ráadásul a körülmények úgy hozták, hogy több napig volt kénytelen a hajón maradni. 
A Slovak Press Photo alapítvány Víz című pályázata a V4 országait, tehát Szlovákiát, Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot érinti, hozzáadva Ukrajnát. Molnár Edvárd alkotásait csaknem száz fotós képei közül válogatták ki erre a nemzetközi szintű vándorkiállításra, amelyet várhatóan a többi országban is bemutatnak. 

Pozsonyban a tárlathoz kétnapos szakmai program is kapcsolódott, amin a kiválasztott képek fotósai vehettek részt. A műhelymunkát Clément Saccomani ismert francia fotográfus, a zsűri elnöke vezette. Az eseményen Molnár Edvárd is jelent volt, akinek elmondása szerint intenzív programban lehetett részük és rengeteg témát érintettek. 
– Megtudhattuk, hogy mi alapján lettek kiválasztva a képek. Beszélgettünk a képsorozatokról és azok sorrendjéről, hogy egy kép után melyik következik, hogyan kell felépíteni egy fotósztorit, hogy minden kép egy szót, egy mondatot jelentsen, és abból összeálljon egy történet. Legyen eleje és vége, a képek pedig szavak nélkül is világosan, érthetően meséljenek a történtekről. Egy fotósnak sok mindenre kell odafigyelnie, így szó esett a fotók archiválásáról, a szerződések esetleges buktatóiról, az utazások kihívásairól és a megfelelő felszerelésekről. A sajtófotózás sem maradt ki, hangsúlyt helyezve a tárgyilagosságra, és arra is, hogy a fotókon való változtatás vagy szépítés igencsak kerülendő. Aki fotósként ilyet tesz, az leírja magát. A mai időkben mindenki fotózhat és rengeteg képet készíthet, de ez nem minden esetben előny. A kép kiválasztása nagyon sok időt elvehet. Ezért is jobb kevesebbet és megfontoltabban fotózni, gondolkodni és körbejárni a témát. A műhelymunka témája volt a háborús fotózás is. Nem szükséges feltétlenül a frontvonalban tartózkodni ahhoz, hogy sokatmondó képet készítsünk, amelyek bemutatják a helyzetet. A háború kihat a polgárok életére, és a fotók által láthatjuk azt, hogyan milyen problémákkal kénytelenek megküzdeni. A fotósok védőfelszerelésére is kitértünk, mert mindennél fontosabb életben maradni. Ez a fajta fotósmunka nem is való mindenkinek, mert nehéz szembesülni a borzalmakkal, és életre szóló lelki traumákat okozhat. Azok is kaphattak jó tanácsokat, akiket a művészfotózás vonz és galériákban állítanának ki, például hogyan kell megszámozni a képeket, milyen papírra érdemes nyomtatni és milyen kereteket használni. Nem utolsósorban pedig a fotózásról mint hivatásról és életmódról is szó volt. Hallhattunk példát arra is, hogy valakik egészen másmilyen munka mellett, alkalomadtán dolgoznak fel egy történetet, készítenek egy fotósorozatot arról, ami érdekli őket. Ez azért jó, mert megmarad a fotózás izgalma – részletezte Molnár Edvárd, aki hozzátette, hogy Pozsony szép, különösen a régi városrész, rendezett, hangulatos és sok a turista. A Duna is csodálatos, és szépen folyik.