Alkalmi ünnepi műsor kíséretében, vasárnap este megnyílt a 32. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál, Szabadkán. A rendezvény részekén átadták a Kis Herceg életműdíjakat. A külföldi alkotók közül az idei díjazott dr. Feng Li dramaturg, a kínai gyermekszínházak társaságának az elnöke, aki örömét fejezte ki, hogy jelen lehet a fesztiválon. Feng Li köszönőbeszédében a gyermekszínházak fontosságát emelte ki, utalva arra, hogy összekötik a jelent a jövővel. Hazai területről dr. Zdravko Mićanović grafikusművésznek adták át a díjat, aki úgy nyilatkozott, a díj csak hab a tortán, a lényeg az, hogy már tizenöt éve együttműködik a fesztivállal, az eddigi évek során ugyanis egyetemista hallgatókkal plakátokat készítettek a rendezvényhez. A fesztivál igazgatója és szelektora sok évig dr. Zoran Đerić volt, tavaly azonban váratlanul elhunyt. Neki posztumusz ítélték oda a Kis Herceg-díjat, amit az özvegye, Jasmina Mitrušić Đerić zeneszerző vett át. A fesztivál tavalyelőtt alapította meg az Oton Tomanić-díjat, amit elsőként Zoran Đerić kapott meg. Az idei Oton Tomanić-díjat Borisz P. Glodovszkijnak adták át. Az orosz dramaturg, színháztörténész, teoretikus szintén nem ismeretlen a fesztivál közönségének. Korábban a Kis Herceg-díjat ítélték neki oda.
A fesztivál első előadása Lengyelországból jött. A Łódź városából érkezett társulat Balladák és románcok című produkciója Adam Mickiewicz 19. századi költőnek, a lengyel romantikus irodalom egyik meghatározó alakjának azonos című válogatását vette alapul. Az előadás nem a kisgyerekeket célozta meg, inkább a tizenkét éven felülieket, hiszen megjelenik benne bosszú, ármány és gyilkosság is. A produkció a régebbi mesék és történetek, népi hiedelmek, mába átvetülő, vagy a mai időkben is érvényes, sőt aktuális üzeneteit, tanulságait taglalja. Az előadás a morális igazságok és dilemmák témáját is feszegeti, mai színházi formákkal és eszközökkel élve. A színészek a közönséggel is kommunikálnak. Az előadás kollázsszerű, hét történetet, balladát sorakoztat fel, és lényegében a nézők döntik el a sorrendet. Ez konkrétan úgy zajlott, hogy a szereplők megkérdezték a közönséget, melyik számot választják, így alakult ki az előadás. A társulat tagjai az újságírókhoz fordulva a törekvéseikről szóltak, mint mondták a céljaik közt szerepel, hogy a hagyományos színházat és szövegeket összekössék a mai világgal, és akár kísérleti jelleggel is foglalkozzanak az örök érvényű kérdésekkel, témakörökkel, amelyek kiállták az idő próbáját. Amit még különösen fontosnak tartanak, hogy megszólítsák az ún. láthatatlan közönségréteget. Mint mondták, más országokhoz hasonlóan, Lengyelországra is érvényes az, hogy nem igazán készülnek előadások a nagyobbak számára, kifejezetten a tinédzsereknek, akik a felnőtté válás útján járnak. Azoknak, akik úgymond kinőtték a gyermekelőadásokat, kellemetlen beülni a gyermekszínházakba gyerekek és szülők közé, de talán még nem eléggé érettek a felnőttekhez szóló tartalmakhoz. A lengyelek produkciója ily módon hiánypótlónak is mondható. A szabadkai gyermekszínházi fesztivál külön figyelemmel van az ifjúságot érintő témák iránt is. Akik kisgyermekkel érkeznek egy ilyenféle előadásra, azok számára megbotránkoztató lehet, így mindenképpen érdemes informálódni arról, hogy a kiszemelt produkció mely korosztálynak ajánlott. Ezek az információk megtalálhatók a fesztivál weboldalán, de a szervezőkhöz is bátran lehet fordulni.
Nyitókép: Jelenet a lengyel előadásból/Fotó: Lukács Melinda
