Többször írtam már szülővárosomról, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei, közép-tiszai vidéken elterülő alföldi kisvárosról, Mezőtúrról.
Híresek voltak a vásárok, a korai csatlakozás a reformációhoz, az iskolák, a fazekasság, ma is a kerámia fővárosaként emlegetik városunkat, sose felejtve Badár Balázs fazekasmester művészetét.
Írtam már a régi hagyományokat folytató mesterekről, a fiatalokról, akik folytatják őseik nemes hagyományait, csoportokról, akik együtt óvják a régmúlt értékeit.
Most egy nagyon szép eseménnyel ismertetem meg az olvasókat, hisz biztosan sokan ismerik a foltvarrást, de ami nálunk ennek a szép művészetnek – mert az! – egy érdekessége, az a sok helyről eljövő foltvarrót fogadó „Varrjunk a szabadban!” összejövetel volt, ami nemrégiben egy szombati napon színes programot varázsolt a Szabadidő Központ előtti árnyas területre.
A Magyar Foltvarró Céh országos rendezvényén most a 25 éves foltvarró hagyományt ápoló Tűvarázslók Baráti Kör szervezésében fogadták a tucatnyi településről eljövő mestereket.
Csodás textilek, kreatív kellékek várták a szakkörökben, klubokban, baráti társaságokban együtt, vagy otthon külön dolgozókat. Érdekes tapasztalatokat, egyéni módszereket osztottak meg egymással régi és új barátok.
Városunkban a Túr-Tű Foltvarró Szakkör ünnepi kiállításán mutatta be 25 éves történetének legszebb darabjait. Ez is színesítette a napfényes szombati programot, nem felejtkezve el a vendéglátásról, a „túri topogó” ebédről sem.
Nagyon sok alkotót, tanítót, klubtagot kellene felsorolni, de Antal Ildikó, Varga Kálmánné Ibike és Rácz Margaréta neve mindenképpen ideillő, hisz az ő aktivitásuk, kitartásuk, türelmük nélkül nem lenne több mint száz foltvarró, akik a rojtos szélű ágytakarótól a gyönyörű hátizsákig, terítőkön át a színes álmok picike kocka alakú anyagokból összevarrt képeit nem készítették volna el.
Az egyedi színes varrott, a régi hagyományokat is feldolgozó, de a nagyon modern témákat is előtérbe helyező foltművészet, az újrahasznosítás gyönyörű példái mind azt mutatják, hogy a mai rohanó világban mennyire szép dolgokat lehet alkotni türelemmel, szeretettel, képzelőerővel, kreativitással.
Városunk és a tűvel-cérnával gyönyörűségeket alkotók szeretettel várnak mindenkit, aki eljön, hogy megcsodálja ezeket a szépségeket, vagy akár meg is tanulja, hogyan lehet régi anyagokból újat varázsolni.
Nyitókép: Salánki Anikó felvétele
