2024. május 18., szombat

Versénekmondók panoptikuma

Az Énekelt Versek 28. Zentai Fesztiválja keretében szombat délelőtt, a művelődési ház kamaratermében bemutatták Török Máté Versénekmondó című könyvét is, amely az Országos Széchenyi Könyvtár kiadásában jelent meg tavaly. A Misztrál együttes alapítótagja, fotográfusként a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasaként 2020 őszétől 2023 tavaszáig felkereste azokat az énekmondókat és verséneklőket, akik évtizedek óta ezt a hivatást választották, s a velük való beszélgetéseket rögzítve, képi portréjukat elkészítve válaszokat keresett arra, hogy ki és miért foglalkozik a versek megéneklésével, mennyire volt tudatos és mennyire sorsszerű a pályájuk. A Kossuth-díjas zenész, verséneklő társai a beszélgetésen, illetve a zenélésben Becze Gábor és Radványi Balázs, a Kaláka zenekar tagjai voltak.

Az immár második kiadást megélt kötet szerzője elmondta, hogy 23 magyarországi versénekmondóval folytatott beszélgetést arról, hogy az alanyai miért is kezdtek el versénekléssel, énekmondással foglalkozni, illetve van-e különbség, illetve mi is a különbség a két fogalom között, van-e értelme definíciót adni neki, illetve megtalálni a helyét a mai kulturális közegünkben. Török Máté megjegyezte azt is, hogy a versénekmondókat arról is kifaggatta, hogy van-e és hol is található különbség a dalszöveg és a vers között, illetve az énekelt vers esetében vers a fontosabb, vagy pedig a zene, Az, hogy a dalban a zene legyen hangsúlyos vagy a szöveg. Mint mondta, mindenki másképpen válaszolt erre a kérdésére.

Ezt követően a szerző felkérte társait, hogy meséljék el, hogy a múlt század hatvanas éveiben, még fiatalként miért is kezdtek verset énekelni.

Radványi Balázs a kérdésre válaszolva elmondta, hogy egy olyan családban nőtt föl, ahol rengeteg verseskötet volt és ici-pici korában édesanyja mondott verset neki.

– József Attila szavaival, Altató című versének utolsó soraival mindig rám talált édesanyám, hogy aludj el szépen kis Balázs. És még mellette a betlehemi királyokat is szavalta, mert évről-évre készültünk karácsonyra. És ezeket a verseket én is megtanultam. Tehát ott élt a vers, mozgott a családban. Rengeteg verseskötetet örököltem, eredeti kiadásokat édesanyám ifjú korából, József Attilát, Szabó Lőrincet, Adyt, Babitsot – mesélte és elmondta, hogy édesanyja önképzőköri elnök volt és az volt a sikk, aki a legtöbb és a legfrissebb verseket tudta elmondani és megjegyezte, hogy valahogy az évek során jöttek a dallamok is.

– Különösen akkor, amikor az egyik osztálytársam, meghívott, hogy énekeljünk együtt, és olyan műsorok születtek a Kaláka közreműködésével, ahol akár magyar, akár idegen ajkú költők verseit aktívan meg kellett edzeni. Az elmondott vers szövegéhez jött a dallam, majd pedig a gitár. Mert gitározni muszáj volt.  A hatvanas években teljesen természetes volt, hogy karácsonyra, névnapra, születésnapra, vagy pedig a nyuszitól, mindenki gitárt kért, mert azokban az években akkora hatása volt a híres zenekarok sikerének, hogy őket mi is szerettük volna utánozni.

Becze Gábor elmesélte, hogy ő egyfajta kakukktojás a verséneklők táborában, mivel jazzbőgősként kezdte a pályafutását és amikor 1979-ben szóltak neki, hogy a Kalákának szüksége van egy bőgősre.

–Ugyan szerettem a magyar irodalmat és a hetvenes években a Vízivárosi Műszaki Klubban a Kaláka duóban játszottam, de énekhangom nincs, ám ennek ellenére úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg.

A könyvbemutató folytatásában a szerző elmondta, hogy a kötetében nemcsak verséneklők szerepelnek, hanem olyan régi zenészek és versénekmondók, mint L. Kecskés András, Kátai Zoltán, a 2015-ben elhunyt Kobzos Kiss Tamás, akivel egy korábbi vágatlan életrajzi alapján készült el a könyvben szereplő szöveg. E régi zenészekről, versénekmondókról tudni kell, máshogy művelik az énekelt verset. Legtöbb esetben nem ők írják hozzá a dallamot, hanem régi historikus dallamokat használnak, vagy pedig megkeresik konkrétan annak a dalnak a szövegét és dallamát, és azt adják elő. Ők azért lényegesek mert nem készült hangfelvétel arról, amit az elmúlt ötven évben előadtak. Az általuk előadott dalokról vannak leírások és a kottákban és a tabulatúrákban meg lehet találni, hogy miképpen kell ezeket eljátszani, de azt nem tudjuk, hogy ez miképpen is szólhatott. Török Máté megjegyezte, hogy most már nagyon sok olyan hangfelvétel áll rendelkezésünkre, így ha valaki szeretne ezzel foglalkozni, akkor tud hova nyúlni.

A szerző megemlítette Fábry Géza, vajdasági származású kobozművészt is, aki egy olyan koboztechnikát fejlesztett ki, amit már az akadémián is tanítanak.

A beszélgetés során Török Máté megjegyezte azt is, hogy amíg a népdalok gyűjtése jó régen elindult, ez nem igazán mondható el az énekelt, megzenésített versekről és ezzel is érdemes lenne foglalkozni, de mindezt intézményi szinten kellene csinálni. A szerző ez kapcsán megemlítette, hogy elkapta Dinnyés József hagyatékát, ő ugyanis előszeretettel gyűjtötte ezeket a hangfelvételeket e mellett a Misztrál tagjánál a különböző találkozókra beküldött demofelvételei is vannak és egy hetet rááldozott a tulajdonában lévő énekelt versek strukturálására és adatbázisba való rendezésére, de 1800 dalnál egyelőre abbahagyta.

Nyitókép: Gergely Árpád felvétele