A Regionális Kreatív Műhely újabb programján vehettek részt szombaton este az érdeklődők, akik nem csak magyarkanizsaiak voltak. A különleges hangulatú, gyertyafénynél megtartott és borozással egybekötött könyvbemutatón, előadáson Zelnik József íróval, etnográfussal, borásszal, a Magyar Bor Akadémia alelnökével Bicskei Zoltán beszélgetett. Az esten Mészáros Zsuzsa csellójátékában is gyönyörködhetett a hallgatóság.
Zelnik József tíz éve járt Magyarkanizsán, és mostani látogatására sokan voltak kíváncsiak, annál is inkább, mert A teremtés tatarozása című, legutóbbi kötete valójában Hieronymus Bosch Ezeréves birodalom című művét – amely triptichon, azaz hármas oltárkép – járja körbe, de ebben a rejtélyes festményben létünk szinte összes titka megmutatja a képét. Nem is lehet ezt másképp, mint a borozás „eucharisztikájával” feloldva körbejárni és Bach élő muzsikájának éteri légkörében felülemelkedni hétköznapjaink kisszerűségén és tévedésein. Zelnik József külön nyilatkozatában pedig arra a megkerülhetetlen kérdésre válaszolva, hogy hogyan függ össze a dionüszoszi nedű és a magyarság, a következőket válaszolta:
– Nem véletlen, hogy Tatárlakán jelentek meg az agyagtáblák, amelyek a legkorábbi írásjeleket tartalmazzák, és amelyek még a sumér agyagtáblák írásainál is korábbiak. Én inkább azt látom, hogy volt egy ó-európai nyelvhagyaték. Az Országút hetilapban ezzel bővebben is foglalkozom, fölvázolom, hogy mi Európa varázsa. Nagyon tágan és nagy kerülőúton lehet ezt összehozni – mondta Zelnik, majd így folytatta: – Időszámításunk előtt négyezerben a régészeti feltárások szerint beáramlottak Keletről a nomádok. Ahogy bejöttek a területfoglalók, onnantól kezdődtek a háborúk. Az ó-európai népesség eltűnt, de ennek a nyelve vélhetőleg meghatározza a nyugati alapnyelvezetet, beleértve a magyart is. Nem a magyar az ősnyelv, hanem a magyar őrizte meg leginkább az őseurópai nyelvet, ebből kellene kiindulni. Ezt szóelemzéssel már nagyon sokan teszik is. Egyszerű szemiotikai kérdésként kellene vizsgálni, és nem úgy, hogy ki jött előbb, és ki jött később, hanem, hogy mi van a nyelv mélyén – mondta Zelnik. – Bosch és az egész európai művészettörténet egyik legnagyobbja az a mű, melyet aljasul úgy neveztek el, hogy a Gyönyörök kertje, holott egyetlenegy szexuális jelenet nincs a képen. A kép közepén van egy pillanat, ahol megteremtődik az emberi jelenség: ott van egy férfi és egy nő. A férfi szelíden az egyik tenyerével eltakarja a nő szeméremtestét. Az egész kép valójában arról szól, hogy mi az emberi jelenség jelentősége a földi létezésben – mondta Zelnik, aki a Teremtés tatarozásáról egyebek között elmondta: – Úgy vélem, hogy eredendő bűn nincs, mert az azt is feltételezné, hogy Isten úgy teremtette a világot, hogy itt bűn is van, amit a mindenhatóról feltételezni merészség, sok problémát vet fel. Viszont van egy nagy bűnünk: a saját hübriszünk, ami a szabadságunkból adódik. Isten nekünk adta a szabadságot, és mivel szabadok vagyunk, bármit elkövethetünk. A szabadságunk által elkövetett bűneink miatt változott a világ negatívabbá is, és azt tatarozni kéne. Magunkat kellene a bűnből tatarozni – fejtette ki Zelnik József.
Nyitókép: Zelnik József / BJK felvétele
