A gyűjtemény a múzeum lelke

A Szabadkai Városi Múzeum közönsége legutóbb tíz évvel ezelőtt kaphatott betekintést a múzeumi gyarapítás tárgyaiba, tavaly november 30-ától mostanáig azonban újra bemutatták az elmúlt évek akvizíciós „termését” Válogatás a Szabadkai Városi Múzeum szerzeményeiből 2014–2023 címmel. A tárlatot az intézmény időszaki, tematikus kiállítótermében tekinthették meg az érdeklődők. A kiállítás összeállításában a múzeum hat osztálya: a régészeti-, a történelmi-, a néprajzi-, a természettudományi-, a művészeti osztály és a szakkönyvtár is képviseltette magát olyan kiállítási tárgyak szemléltetésével, amelyek az elmúlt évek alatt különböző módokon (ásatás, terepi munka, vásárlás, ajándékozás) jutottak az intézmény gyűjteményeibe. Mivel e kiállított darabok többsége azelőtt nem került nyilvánosság elé, ezért a kurátorok célja az volt, hogy bemutassák a közönségnek ezt a kevésbé ismert múzeumi tevékenységet, azaz a meglévő gyűjtemény folyamatos bővítését, karbantartását és megőrzését.
Dr. Ninkov K. Olga, az intézmény művészettörténésze és programfelelőse lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a múzeum munkatársai e kiállításból egy katalógust is készítettek, mely még mélyebb és nagyobb betekintést ad az új szerzeményekbe. A kiadvány és a múzeum évkönyve legújabb számának bemutatójára is sor kerül majd.
– Természetesen a katalógusba az ajándékozók nevei is belekerültek, ugyanis szerencsére sok a múzeumbarát ember, akik számos alkalommal felajánlják nekünk különböző tárgyaikat. Azonban mi is vásárolunk műtárgyakat – abból a kevés összegből, ami a rendelkezésünkre áll –, amelyeket vagy felkínálnak nekünk, vagy mi vesszük meg terepen, de előfordul, hogy az interneten, vagy a régiségpiacon bukkanunk rá néhány kincsre. Ugyanakkor sokszor cserélünk kiadványokat más könyvtárakkal, múzeumokkal. Ezzel is gyarapítjuk intézményünk szakkönyvtárát, ahol olyan régi kiadványok is megtalálhatók, amelyek már műtárgynak minősülnek – fejtette ki a művészettörténész. Kiemelte, hogy a múzeumban minden hónapban kiválasztanak egy műtárgyat, amelyet közszemlére is tesznek. Ezek megtekinthetők az intézmény Facebook-oldalán, a weboldalán, de az épület kirakatában lévő monitoron is követhetők az adott tárgyról készült fotók, valamint a hozzá tartozó leírás is, több nyelven.
A Válogatás a Szabadkai Városi Múzeum szerzeményeiből 2014–2023 című kiállítás keretében mutattak rá Farkas Béla ebben az időszakban beérkezett festményeire is.
– Farkas Béla a kései szecesszió képviselője volt. Az első világháború előtt kezdett el tevékenykedni, mint képzőművész. Művészeti tanulmányait Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte, majd 1913–1915 között a kecskeméti művésztelepen dolgozott. Az első világháború után Szabadkára tért vissza, és rövid ideig Újvidéken is élt. 1923-ban részt vett a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének megalapításában. A háború után keletkezett képeit megtekintve azt látjuk, hogy egy álomvilágban érezte jól magát. Alkotásai a szecesszió jellemvonásait viselik magukon, de időnként fájdalmasabbak, súlyosabbak, mint az érett szecessziónak a művei. Erre mutatnak rá például az erős fekete kontúrvonalak. A képzőművésznél előfordult az is, hogy ismételt néhány témát, motívumot, például többször megalkotta a lepkéket ábrázoló képét, ami múzeumunkban is ki van állítva. A tájkép nála mindig mint szimbólum jelenik meg. A lelkének a szimbóluma, az érzésvilágának a kivetülése egy-egy kép. Többnyire pasztellel dolgozott, kisebb méretű festményeket alkotott, de olajképeket is találunk az életművében. Intézményünkben is több, nagyon sikeres olajképe szerepel – ismertette a szakember, majd hozzáfűzte, hogy Farkas Béla édesanyja – Farkasné Gábos Nelly – opera-énekesnő volt Budapesten, majd miután leköltöztek Szabadkára, a helyi zeneiskola első szólóének szakos tanárnője lett. Ez utóbbit Pekát Tibor előadásából tudhatta meg a közönség. Így történt, hogy a képzőművész életében a zene is jelen volt, ami ki is vetült néhány pasztell képén. Ninkov K. Olga azt is elárulta nekünk, hogy április 5-én nyitják meg a nagyközönség előtt az új kiállításukat, amely A múlt íze címet fogja viselni, és Korhecz Gyulának a szabadkai és csókai húsgyárait fogja bemutatni. Ez az ipartörténeti tárlat a Múzeumok Éjszakáján – május 18-án – is megtekinthető lesz.
A jövőbeli kiállításokkal kapcsolatban megtudtuk, hogy idén kerül megrendezésre a Vajdasági Magyar Képtárban Husvéth Lajos zombori festőművész és szobrászművész születésének 130. évfordulója alkalmából, valamint Almási Gábor szobrászművész halálának 30. évfordulója alkalmából az az emléktárlat, amely a művészek alkotásait mutatja be és állítja párhuzamba. Ugyanakkor mint ismeretes, a Természettudományi Osztály nemrégiben fotópályázatot is hirdetett Szabadka madárvilága címmel. A pályázatra beérkező legjobb fotókból pedig év végén válogatást fognak bemutatni a készülő Szabadka madárvilága ‒ madarak urbánus környezetben című időszaki tárlaton. Nem mellékes kiemelni, hogy az intézményben készül az állandó néprajzi tárlat, a munkálatok már a befejező szakaszba értek.
– A szecesszió világnapja és a nejlonzacskómentes világnap alkalmából is szeretnénk programokat rendezni, továbbá igyekszünk minden hónapban valamelyik kiállításunkhoz is egy-egy kísérőrendezvényt szervezni a gyermekek számára, hiszen én is úgy gondolom, mint sokan a modern muzeológiában, hogy a múzeumi látogatás élményekről is szól, méghozzá azokról az élményekről, amik a tárgyakhoz köthetők – hangsúlyozta Ninkov K. Olga.