2024. február 25., vasárnap

„Nem mondunk értékítéletet...”

Felmérést és kutatást indít el a VM4K a vajdasági magyar kulturális életre vonatkozóan

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ a szakmai és közélet aktív szereplőjeként a kulturális kapcsolati háló(zat) vizsgálatával is foglalkozik. Ennek keretében, az év első felében, az egész vajdasági magyar kulturális életet érintő felmérést és kutatást végez. Célja az első vajdasági magyar kulturális stratégia elfogadása óta eltelt tíz év eredményeire való rátekintés, az elmúlt időszakhoz viszonyítva a kulturális színtér jelenlegi helyzetének, igényeinek a feltérképezése, valamint a közösségben megvalósuló intézményi és egyéb viszonyrendszerek változásának, annak fázisaira bontott (át)alakulásának a vizsgálata.

A kutatás keretében a vajdasági magyar kulturális élet értékteremtő, örökségvédelmi és hagyományőrző intézményei, egyesületei, civil szervezetei felé, március elején adatlapokat/kérdőíveket küldenek ki. Ezek feldolgozását követően, a kapott elemzést a VM4K nyomtatott formában is megjelenteti és szakmai kerekasztal keretében is megvitatja annak reményében, hogy ez is segíteni tudja a kulturális színtér szereplőinek munkáját, céljaik és fejlesztési törekvéseik megvalósításában. A kutatásról Lovas Ildikót, a VM4K vezetőjét kérdeztük:

– Amikor tíz évvel ezelőtt elfogadásra került az első vajdasági magyar kulturális stratégia, annak részeként készítettünk a művelődési egyesületek és civil szervezetek bevonásával egy kérdőívezésen alapuló részletes elemzést. Úgy gondoltuk, érdemes volna egy évtized távlatából összehasonlítani az akkori és mostani állapotokat, felmérni a változásokat. Így most megismételjük a civil szférára, művelődési egyesületekre vonatkozó felmérést, ami alapján elkészül majd az egy évtized munkáját bemutató elemzés.

– Másrészt tíz évvel ezelőtt lett elfogadva az intézményekre vonatkozó kiemelt és társalapított státusz is. Akkor ez is volt a cél, így lehetett áthidalni, illetve megoldani azt, hogy a nemzeti tanácsoknak egyáltalán lehetőségük nyíljon segítséget nyújtani, programokat támogatni. Ugyanakkor mindig is lényeges volt, és ma is nagyon fontosnak tartom, hogy az intézményeink, a vajdasági magyar kulturális tér integrálódjon, a vajdasági, szerbiai kulturális tér integratív része legyen. Az intézményrendszert illetően, a felmérésből azt is megláthatjuk majd, hogy az elmúlt tíz évben, amióta a különböző intézmények megjelölték, hogy mi volna fontos a számukra, valójában mi valósult meg. Legyen szó magyar, részben magyar, kiemelt, vagy társalapított intézményről. Persze ezzel is leíró módon foglalkozunk, hogy meglássuk honnan hova jutottunk, például az összefogásban, az együttműködésben: mit értünk el az Aracsról való gondoskodás, egyáltalán az örökségvédelem terén, vagy a levéltárakat, a könyvtárakat, a színházakat illetően. Mit jelentett az intézményeknek az, hogy kiemelt vagy társalapított? Segített-e ez valamit? Miután a kulturális élet szereplőitől megtudjuk a válaszokat, szociológusok és más, kultúrával foglalkozó szakemberek segítségével kielemezzük azokat, majd pedig a közvélemény elé tárjuk, nyomtatásban is megjelentetjük.

– Amikor a kultúráról van szó, szinte mindenki a saját meggyőződése szerint fogalmazza meg a gondolatait, és az elképzeléseit is, hogy milyennek is kellene lennie a vajdasági magyar kulturális térnek. Ez visz előre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a vélemények nem összemérhetőek. Ezért gondoltunk arra, hogy elvégezzük ezt a felmérést – hiszen van viszonyítási pontunk, a tíz évvel ezelőtt elvégzett kutatás, valamint az akkor meghozott döntések eredményei, következményei.

– Fontosnak tartom a kulturális tér közösségen belüli szerepét. A vajdasági magyar művelődési intézményrendszerünk 1945-ben állt fel. Aligha állíthatjuk, hogy az nem ideológiai alapon történő szerveződés volt. Viszont értékeket teremtett, olyan szellemiségben, amely meghatározta az irányvonalakat, a csapásvonalakat. Az ideológiai meggyőződés, ahonnan a vajdasági magyar intézményrendszer is elindult, bizonyos értékrendet is magába foglalt. Ez sokáig elég szigorú volt, azután lazult, a rendszerváltozást követően pedig átalakulásnak indult. Amikor megszűnt az egypártrendszer és a magyar politika elkezdett működni, akkor az a kulturális életre és a szereplőire is valamiféleképpen visszahatott, reflektáltak egymásra. Ezzel sokat foglalkoztak szakemberek, mások mellett Hódi Sándor és Vékás János.

Egy következő állomásként létrejött az ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács, majd pedig az MNT. Ez egy újabb lökést adott a kulturális térnek. Mindezt egyformán lényegesnek tartom, mert a legjobb polémia abból fakad, ha a kulturális élet sokszínű, dús és szerteágazó. Ez pedig akkor lehetséges, ha különböző véleményű, meggyőződésű és habitusú emberek dolgoznak különböző intézményekben, egyesületekben, vagy egyéni alkotókként. Emiatt is gondolom azt, hogy hasznos lesz egy felmérés, amely kimutatja, hogyan vélekednek a kulturális életünkről azok, akik részt vesznek benne, vagy kreálták az elmúlt tíz évben, akár politikusként, kultúrpolitikusként, hagyományőrzőként, örökségvédelmi szakemberként, színházi alkotóként, íróként vagy másképp. Sokféle módon és egy ember akár többféleképp is részt vehet és alakíthatja a kultúránkat, ez is váltott már ki vitákat.

Éppen ezért úgy vélem, nagyon is fontos, hogy mi most nem kritikai éllel, hanem leíró értelemben fogjuk bemutatni, hogy az elmúlt tíz év gondolkodása a kultúra vonatkozásában meddig jutott el, milyen eredményeket hozott, mi valósult meg, mi nem, mit szeretnének az érintettek és szerintük milyen irányba kellene továbbmenni. Ez ad egy képet, nyilván nem objektívet, hiszen minden intézmény, civil egyesület (és így tovább), a meggyőződése alapján fogja megítélni a helyeztet. Valakinek a pohár félig tele van, valakinek félig üres. Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél, hanem összehasonlítani a mostani helyzetet a tíz évvel ezelőttivel. Ezt nagyon fontosnak érzem, mert mindent lehet mondani, de a jó eredmények mindig magukért beszélnek, ugyanúgy, mint a mulasztások és a hiányosságok is. Lényegében tehát ez a felmérés a kulturális életünk feltérképezéséről szól, egyfajta látleletről, hogy mi történt az elmúlt tíz évben és ezt azok fogják elmondani, akiket ez érint. Mi pedig nem mondunk értékítéletet, hanem egzakt módszerekkel ezt kielemezzük és a közösség elé tárjuk – szögezte le Lovas Ildikó.

A VM4K KÖZÉRDEKŰ TÁJÉKOZTATÓJA

Felmérés kulturális életünk szereplői körében

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ a szakmai és közélet aktív szereplőjeként a kulturális kapcsolati háló(zat) vizsgálatával is foglalkozik.

Ennek keretében a VM4K a 2022-es év első felében az egész vajdasági magyar kulturális életet érintő felmérést és kutatást végez, melynek célja az első vajdasági magyar kulturális stratégia elfogadása óta eltelt 10 év eredményeinek; az eltelt időszakhoz viszonyítva a kulturális színtér jelenlegi helyzetének, igényeinek feltérképezése; valamint a közösségben megvalósuló intézményi és egyéb viszonyrendszerek változásának, a változási fázisok (át)alakulásának vizsgálata.

A kutatás keretében a vajdasági magyar kulturális élet értékteremtő, örökségvédelmi és hagyományőrző intézményei, egyesületei, civil szervezetei részére március elején adatlapok/kérdőívek kerülnek kiküldésre.

A kérdőívek és adatlapok feldolgozását követően kapott elemzést a VM4K nyomtatott formában is megjelenteti, illetve szakmai kerekasztal keretében is megvitatja – annak reményében, hogy ez is segíteni fogja a kulturális színtér szereplőinek munkáját céljaik és fejlesztési törekvéseik megvalósításában.

Ezúton is felkérjük a felmérésben résztvevőket, hogy a kísérőszövegben megadott határidőn belül küldjék vissza a kitöltött adatlapot/kérdőívet és adatkezelési nyilatkozatot – olvasható a VM4K közérdekű tájékoztatójában.