A Zentai Alkotóházban Romsics Ignác Széchenyi-díjas magyar történész és egyetemi tanár tartott előadást az első világháborúról és az 1918/1919-es magyarországi forradalmakról. Az előadó jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézetének főállású oktatója, fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra.
Jelen előadása tárgyának többszörösen kerek évfordulója is van, hiszen a magyar emlékezetkultúrában a 2018/2019 jelentős történelmi esemény kerek évfordulója. Egyrészt 1918-ban fejeződött be az első világháború, ami addig nem tapasztalt anyagi és emberi veszteségekkel járt, felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték el megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az ország maradék területein: először 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú, amely totális átalakulást próbált véghez vinni.
A neves történész előadásában szólt az első világháborús technikai fejlődésről, hogy a hagyományos fegyvernemek mellett milyen új fegyvereket vetettek be, a tanktól a gázon át a géppuskáig. Beszélt a frontokról is, hogy a magyar katonák mely frontokon harcoltak Galíciában, főleg Doberdón, továbbá arról is, hogy a szomszédos államok, pl. Szerbia is, vagy Románia milyen területi követeléseket támasztottak a háború alatt, és milyen ígéreteket kaptak ezeknek a kielégítésére. Ez azért fontos, mert ezek azok az események, amelyek megelőlegezték Trianont, hangsúlyozta Romsics Ignác, aki előadását térképekkel, vaktérképekkel, fotókkal, korhű plakátokkal még látványosabbá tette.
A prezentáció után a közönségnek lehetősége nyílt kérdezni is az előadótól. Többen éltek is ezzel a lehetőséggel. Több esetben is megmutatkozott, hogy a tudományos értelemben vett történelmi igazság és egy-egy személyes élmény között eltérés van, és egy szülő, nagyszülő személyes története mást mutathat, ha pl. közkatonaként, katonatisztként élt meg egy eseményt, mintha valaki katonai vezetőként. Romsics Ignác történészként igyekszik a professzionális történetírást követni, ami persze alakulhat, de sokkal kevésbé, mint az emlékezetpolitika, ami mindig az aktuális politikai helyzetnek megfelelően interpretál történelmi eseményeket. Egy professzionális történész számára nem játszik szerepet, ki van éppen hatalmon, hisz egy adott eseményről, történelmi személyiségről mindig ugyanazt írja, ami egyébként a szakmai meggyőződése.
