A NASA csütörtökön jelentette be, hogy a Kepler űrtávcső segítségével olyan exobolygót fedeztek fel, amely az összes eddig talált „földszerű” bolygónál jobban hasonlít a szülőbolygónkra.
A Kepler-186f katalógusjelű égitest a legkülső bolygója egy 490 fényévnyire lévő naprendszernek, amelyet a NASA Kepler-űrteleszkópja figyelt. Az adatok szerint átmérője mindössze 10 százalékkal nagyobb a Földénél és egy másik csillag körüli életre alkalmas zónában kering. Életre alkalmas zónának egy csillag környezetének azt a tartományát tekintik, amely se nem túl hideg, se nem túl meleg ahhoz, hogy a víz folyékony halmazállapotú legyen. Eddig is találtak már bolygókat más csillagok lakható zónájában, de azok jóval nagyobbak voltak a Földnél, ami pedig földméretű volt, olyan közel volt napjához, hogy azon kizárt bármiféle élet előfordulása.
– Ez az első ilyen bolygó – jelentette ki Elisa Quintana csillagász, a SETI Intézet és a NASA Ames Kutatóközpont munkatársa, majd hozzátette, hogy a földméretű exobolygóról meglehetősen keveset tudunk.
Felfedezését annak köszönhetjük, hogy csillaga előtt elhaladva parányi fénycsökkenést okozott, amit a Kepler-űrtávcső felvételein a szakemberek észlelni tudtak. Jelenleg földi távcsövekkel próbálnak pontosabb adatokat nyerni a távoli bolygóról. A Seti Intézet szerint az eddig felfedezett nagyjából 1800 exobolygó közül hozzávetőleg húsz kering a csillaga körüli élhető zónában, de ezek mindegyike jóval nagyobb a Földnél, így nem dönthető el egyértelműen, hogy a Földhöz, a Marshoz és a Vénuszhoz hasonló szilárd felszínű bolygók, vagy a Neptunuszhoz és az Uránuszhoz fogható gázplanéták.
– A bolygók keletkezését ábrázoló modellek szerint a Föld átmérőjének legfeljebb másfélszeresével bíró bolygók körül nem alakul ki a Naprendszer gázóriásaira jellemző vastag gázburok. Ennek megfelelően a Kepler-186f valószínűleg kőzetbolygó, ebben a tekintetben pedig a Földhöz, a Vénuszhoz és a Marshoz hasonlít – jegyezte meg a NASA Kepler-programjában dolgozó Thomas Barclay.
A jelenlegi adatok ellenére viszont nem tudni, hogy a Kepler-186f lakható-e, ugyanis nem tudni, hogy van-e légköre. A kutatók szerint a Kepler-186f a lakhatási zóna külső határán van, ami alapján jeges is lehet, viszont a nagyobb méretéből fakadóan a légköre is vastagabb lehet, ami jobban szigeteli a bolygót. Victoria Meadows, a Virtual Planetary Laboratory vezető kutatója ugyanakkor kihangsúlyozta, arra egyelőre nem találtak bizonyítékot, hogy az égitestnek, amelyet „a Föld unokatestvérének” nevezett, légköre is lenne. Csak annyi tudható biztosan, hogy a bolygó és a központi csillag távolsága kedvező feltételeket biztosít az élet kialakulásához.
A Science folyóiratban megjelent közlemény szerint a Hattyú csillagképben található Kepler-186 csillag körül összesen öt bolygót észleltek, és a most felfedezett 186f jelű van a legtávolabb a központi csillagtól, 52,4 millió kilométerre, vagyis sokkal közelebb van csillagához, mint a Föld. Nagyjából olyan távolságra van, mint a Merkúr a Naptól. Azért van a bolygó mindennek ellenére is a lakhatási zónában, mert a Kepler-186 feleakkora, mint a Nap. A bolygó 129,9 földi napnak megfelelő keringési idővel kerüli meg az M-típusú, a miénknél valamivel hidegebb napját, a számítások szerint éppen elegendő energiát is kap attól. Mivel a napja egy haloványan pislákoló vörös törpe, a 186f-en délben is csak olyan erős lehet a fény, mint a Földön naplementekor.
A Kepler-űrtávcsövet 2009. március 6-án indították, fő feladata a Naprendszeren kívüli bolygók, az úgynevezett exobolygók keresése. A kutatók azt vizsgálják, hogy a Tejútrendszerben a földszerű bolygók mennyire gyakoriak a csillagok körüli lakható zónán belül, ahol a földihez hasonló élet lehetséges. Ehhez a Kepler egyidejűleg több mint százötvenezer 9-15 magnitúdós fősorozati csillag fényességét méri (mintegy 0,00001 magnitúdós pontossággal), hogy észlelje a fénycsökkenést, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt.
