Paradigmaváltások a nyelvészetben címmel szervezte meg nemzetközi nyelvészeti tanácskozását az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék.
A legújabb nyelvészeti kutatások, a digitális adatbázisok, a nyelvmérési statisztikák és a mesterséges intelligencia által kiváltott paradigmaváltások álltak a 34. Egyetemi Nyelvészeti Napok középpontjában. Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szervezésében megtartott nemzetközi tanácskozáson négy ország – Magyarország, Szerbia, Horvátország, Románia – 27 előadója mutatkozott be a Bölcsészettudományi Kar dísztermében és mozitermében. A gazdag, két szekcióra és négy ülésszakra bontott szakmai program a nyelvjárástani vizualizációtól az adatelemzésen át egészen a magyar nyelvtan legmélyebb szerkezetéig terjedt. A rendezvényt Novák Anikó tanszékvezető nyitotta meg.
TÉRKÉPLAPOKTÓL A SZINGULARITÁSIG: PLENÁRIS ELŐADÁSOK
A konferencia tudományos felütéseként szolgáló plenáris ülésszak a nyelvészeti módszertanok radikális megújulását helyezte a fókuszba.
Vargha Fruzsina Sára, Nyelvföldrajzi térképlapok hasonlósági mintázatainak vizualizálása dialektometriai módszerekkel című referátumában a hagyományos dialektológiai adatfelvételt váltó, kvantitatív és digitális vizualizációs eljárásokat mutatta be, amelyek új távlatokat nyitnak a magyar nyelvjárási régiók leírásában.
Ezt követően Osváth Mátyás, Három szó vagy három vektor? Az érvelő nyelvmodellek működése a szingularitás határán című előadásában arra kereste a választ, hogy hogyan működnek és miért ilyen hatékonyak az egymással együttműködő nyelvi modellek.
A szekció-előadások során többek között Tóth Szilárd Mi van a nyelvtan belsejében? című előadásában a magyar nyelvkönyvek megszokott szabályait vizsgálta felül. Rámutatott, hogy a magyar nyelv nem úgy működik, mint egy logikai legókészlet, ahol minden toldalék mögött pontosan egyféle jelentés áll. Az olyan nyelvi jelenségek, mint az alakváltó ragozások, a teljes kifejezésekhez ragadó toldalékok vagy a magánhangzó-harmónia furcsa kivételei mind azt mutatják, hogy a nyelv sokkal rugalmasabb és összetettebb rendszer annál, mint ahogyan azt a merev szabályok leírják.
Kacskovics-Reményi Andrea az Új Magyar Etimológiai Szótár digitális újításait mutatta be. Az online adatbázis csaknem tízezer fő címszót tartalmaz, de a kapcsolódó szócsaládokkal és összetételekkel együtt több mint 30 ezer magyar szó eredetét tárja fel. A felületen a szavak származásfája mellett pontosan rá lehet keresni az átvevő nyelvekre és a különböző tájnyelvi alakokra is.
Rosenberg Mátyás A leíró vizsgastatisztikától a forenzikus adatelemzésig című előadásában a magyarországi romani nyelvi érettségik statisztikáit elemezte. Kutatásának fókuszában a 60 százalékos teljesítményküszöb állt, amely B2 szintű nyelvvizsgát ér, így óriási tétet jelent a továbbhaladásban és a munkavállalásban. Az előadó bemutatta, miként hat ez a fix határvonal az eredmények eloszlására, kitérve a tesztjellegű írásbeli és a szubjektívebb szóbeli értékelés eltéréseire. Rámutatott arra is, hogy a romani vizsgázók többsége felnőttként, kifejezetten a nyelvvizsga-igazolás megszerzéséért felvételizik.
A délutáni órákban a párhuzamosan futó szekciókban a nyelvészet szinte minden területe képviseltette magát. A történeti nyelvészet és szótárírás témakörében Marthy Annamária, Csenki-Bózsó Réka és Sinkovics Balázs korpusznyelvészeti megközelítései, Forró Zalán történeti keresztnévkutatása, valamint Blaskovics Ákos, Oszkó Beatrix és Várnai Zsuzsa ómagyar kori nyelvtani vizsgálatai vetettek új fényt a magyar nyelv történetiségére. A pragmatika, a médianyelvészet és a konstrukciós elméletek terén Dömötör Éva a pragmatikai funkciók konvencionalizációját elemezte, Ózer Katalin a német és magyar nyelvű olvasói megjegyzések diskurzusát vizsgálta, míg Herbert J. Krisztián a biometrikus mintázatokat és a CNN-alapú adatelemzéseket helyezte előtérbe.
A szerb–magyar nyelvi érintkezések és a kétnyelvűség kérdésköre is kiemelt figyelmet kapott: Vukov Raffai Éva és Gábrity Eszter a történelemoktatási szakterminusokat, Juhász Tóth Tímea a jogi-közigazgatási átváltási műveleteket, Móricz Virág a frazémai párhuzamokat, Szilágyi-Varga Zsuzsa a kétnyelvű helynévkutatást, Lehocki-Samardžić Anna pedig a horvátországi magyar nyelvi tájkép vizsgálatát, Pásztor-Kicsi Mária pedig az ’erős/csípős’ ízérzet konceptualizációját mutatta be a magyar és a szerb nyelvben.
A dialektológia és szociolingvisztika elméleti átalakulásait Molnár Csikós László és Kovács Rácz Eleonóra tekintette át az 1960-as évektől napjainkig. Az alkalmazott nyelvészet körében Szabó Laki Boglárka a mesterséges intelligencia helyesírási kihívásaira, Rekecki Vivien a nyelvművelő irodalom mai használhatóságára, Tüskei Vilma pedig a magyar mint idegen nyelv oktatásának módszertanára világított rá értekezésében.
Nyitókép: Tóth Szilárd Mi van a nyelvtan belsejében? címmel tartott előadást/fotó: Zabos Kasziba Angéla
