Az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara Kelebián és az Al-Duna mentén végezett néprajzi, kulturális, antropológiai és nyelvészeti terepmunkát. Mindez az AKTPCM segítségével és az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg az Interreg VI-A IPA Magyarország–Szerbia együttműködési programon belül A határ, ami nem választ el nevű pályázat részeként. A Kar partnerei a projekten belül a bajai Türr István Múzeum és Bácskai Művelődési Központ és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
Dr. Raffai Judit, az MTTK oktatója elárulta, hogy a projekten belül két kutatást is végeztek, amelyek szorosan kapcsolódtak a határ és az identitás fogalmához. A kutatások két különböző területen folytak, a magyar–szerb határ mellett Szabadkánál és az Al-Duna mentén.
– Az Al-Duna mentén lévő állomásozó terepmunka az etnikai, nyelvi, vallási határok vizsgálatára fókuszált. Különféle tematikákat ölel fel a kutatás, és a hallgatóink is részt vettek benne. Leginkább az ott élő bukovinai székelyek kultúrája került előtérbe, de a velük együtt élő szlovákok, bolgárok, szerbek körében is folyt kutatás. A bukovinai székelyek határőr szerepe történelmi, hiszen már a mádéfalvi veszedelem (1764) előtt is betöltötték ezt a szerepet, majd Moldvába, Bukovinába, később az Al-Dunára vándoroltak, ahol ismét egy etnikai, vallási és nyelvi határra kerültek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ma mi található meg a kulturális reprezentációjukban a hagyományaik közül? A nyelvjárás, a viselet, a népköltészet mellett a népművészetük is számos ilyen elemet tartalmaz.
Kimondottan érdekes az ott élő más etnikumokkal: szerbekkel, szlovákokkal, bolgárokkal való kapcsolódásuk. Hertelendyfalván, a kutatás elsődleges helyszínén az utcahálózatok is identitásjelölő határvonalként működnek: a magyar, a szlovák, a szerb és a valamikori német utca esetében is. Sok mindent, a lokalitást, a társadalmi kapcsolatokat, sőt még a népszokásokat is befolyásolják ezek a határok. Például a karácsonyi szokásoknál az egyik utcában a székelyek csumáznak, míg a szlovákok a másik utcában betlehemeznek, nem volt gyakori az átjárás. Így volt ez még néhány évvel ezelőtt is. Jelenleg a terepmunka eredményeinek a feldolgozása zajlik. Ennek a tere a Karon működő kutatóműhely volt, amely lehetőséget biztosított a hallgatókkal való munkára, a tehetséggondozásra. Számos hallgatói munka készült, reményeink szerint ezekből diplomadolgozatok is születnek majd. A tanártársaim, dr. Vukov Raffai Éva és dr. Fehér Viktor nevében is örömmel mondhatom, hogy a hallgatóink különböző konferenciákon is nagyon sikeresen szerepeltek. Emellett a kutatás eredményei a tervek szerint egy önálló könyvben, egy pedagógiai füzetben is olvashatók lesznek. De a határ témának ősszel egy konferenciát is szentelünk majd – nyilatkozta a néprajzkutató.
A magyarországi Kelebián (Fotó: Raffai Judit)
A pályázathoz igazodva igyekeztek a helyi lakosságot is bekapcsolni a tevékenységükbe.
– Idén két olyan műhelymunkánk volt Boja Patyi Sarolta segítségével Hertelendyfalván és Székelykevén, amely az írott tojásfestés tudásának felelevenítését, tanítását is szolgálta. Emellett a lakosság bepillantást nyert az ott végzett kutatásokba, amelyeket nagyrészt 2024-ben valósítottunk meg. Az Al-Dunán végzett munkánkat helyi segítők is támogatták: a Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesület, ezen belül kiemelném Lőcsei Ilonát, Varga Erzsébetet, a kézimunkacsoport vezetőjét, a Petőfi-ösztöndíjas Soós Bálintot, valamint a székelykevei Márton Petra nyugalmazott tanítónőt – taglalta az oktató.
A kutatás vezetője reméli, hogy találnak még lehetőséget a terepmunka folytatására. A másik, a kelebiai kutatás egy teljesen eltérő határtémát dolgoz fel.
– Itt az országhatár volt a kiindulópont. Azért esett Kelebiára a választás, mert ez egy olyan település, amely a Trianon előtt még szorosan összetartozott, Alsó- és Felső-Kelebiaként. A határ meghúzása után magyarországi és szerbiai Kelebiaként létezik. A terepmunkán a határnarratívákra koncentráltunk. Az eredmények azt mutatják, hogy sok az azonos típusú történet, amelyek az impériumváltásokra, határlezárásokra, határváltozásra, gazdasági helyzetekre, életstratégiákra, rokoni kapcsolatokra reflektálnak. A kutatásban itt is többek között egyetemi hallgatók vettek részt, sokan segítették a munkát. Kiemelném közülük Maczkó Józsefet, a magyarországi Kelebia polgármesterét, és a szerbiai oldalon Kovács Erzsébet nyugdíjas könyvtárost. Köszönjük mindenkinek a támogatást! – jegyezte meg Raffai Judit.
Nyitókép: Terepmunka Kovács Erzsébetnél a szerbiai Kelebián (Fotó: Raffai Judit)
