„Emlékezzél csak Barbara
s el ne feledd soha
azt a csendes boldog esőt
mely akkor ömlött erre a boldog városra
és a te boldog harmat-arcodra”
(Jaques Prévert)
A közelmúltban nagy veszteség érte a tanári kollektívánkat. Elvesztettük kedves kolléganőnket, Patarčić Barbarát, akit mindannyian nagyon szerettünk. Hiánya pótolhatatlan. Ezekkel a sorokkal emlékezünk rá.
1981. július 9-én született Szabadkán. A helyi Miloš Crnjanski Általános Iskola, majd az Egészségügyi Középiskola tanulója volt laboratóriumi technikus szakon. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanult tovább, ahol angol nyelv és irodalom szakos tanári, illetve pedagógia szakos nevelői diplomát szerzett.
Felsőfokú tanulmányait követően visszatért szülővárosába, és több nyelviskolában (Collage, Mond Collage, L. A. Oxford), később pedig a Majsai Úti Általános Iskolában dolgozott angoltanárként. Tizenöt évig volt a szabadkai Đuro Salaj Általános Iskola angoltanára, ahol magyar és szerb nyelvű osztályokban is előadott. Többízben osztályfőnök is volt. A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanári karát a 2020/2021-es tanév óta erősítette.
Barbara kedves, odaadó, empatikus, segítőkész és jóságos pedagógusként mindig lelkiismeretesen végezte a munkáját. Szeretettel beszélt a diákjairól, és szívén viselte a sorsukat. Megértette őket, átérezte a problémáikat, és ott segített, ahol tudott. A tanulók és kollégák is szerették őt. Nemcsak a tudás és az ismeretek átadására törekedett, hanem arra is, hogy jótanácsaival, útmutatásaival segítse a diákokat.
Élete minden területén igyekezett a legjobban helytállni: gyermekként, testvérként, párként és barátként is. A hozzá közel álló személyeket is biztosította a támogatásáról, és mindenben a segítségükre volt.
Az idegen nyelvek tanulása és elsajátítása mellett az anyanyelvápolás is a szívügye volt. Önkéntesen fordította le szerb nyelvről magyarra az iskolai szabályzatokat, rendszeresen részt vett különböző oktatáson kívüli projektumokban, programokban és az iskola népszerűsítéséből is kivette a részét.
Egyik kedvenc szabadidős tevékenysége az olvasás volt. Rendszeresen járt könyvtárba, és új könyveket is vásárolt, otthonában gazdag könyvtára volt. Az olvasás nemcsak hobbi volt számára, hanem életforma. Ha ideje engedte, szívesen ült ki a kertjébe egy jó könyv társaságában. Nemcsak a kertben, a virágai között és a természetben szeretett lenni, hanem köztünk, az iskolában, a diákjai körében. Soha nem feledjük mosolyát, kedvességét és jóságát. Barbarát örökre szívünkbe zártuk. Nyugodjon békében!
Nyitókép: Patarčić Barbara archívumából
