Az iskolapszichológus a pszichológia eszközeivel, elfogadó és támogató hozzáállásával segíti a pozitív iskolai légkör fenntartását, a pedagógiai munka hatékonyságát. Feladata a tanulók személyiségfejlesztése, lelki egészségvédelme és a nevelő-oktató munka segítése olyan foglalkozások bevonásával, amik egyebek mellett a beilleszkedést, a konfliktuskezelést, a szorongást, vagy az iskolai teljesítményt segítik. Milutinović Tünde 16 éve dolgozik iskolapszichológusként a csantavéri Hunyadi János Általános Iskolában. Szakmai ismereteivel, módszereivel és eszközeivel már hosszú évek óta hozzájárul a gyermekek iskolai sikerességének és jóllétének támogatásához, segítéséhez, a problémák megelőzéséhez és megoldásához.
Mint mondta, a településen a diákok körében az utóbbi években nagyfokú a nyitottság a pszichológus irányában. Egyáltalán nem ritka eset, hogy a gyerekek önszántukból kopogtatnak be az ajtaján. Arról, hogy milyen esetekben fordulnak hozzá, és hogy milyen problémák állnak fenn leginkább az általános iskolások körében, a következőket válaszolta:
– Az alsósok körében általában fejlődési zavarok állnak fenn, de évről évre egyre gyakoribb jelenség a hiperaktivitás és a megkésett beszédfejlődés is. Ugyanakkor ma már gyakrabban találkozom olyan gyerekekkel is, akiknek fel van állítva valamilyen diagnózis, ezáltal szükségük van plusz támogatásra, esetleg külön oktatási tervre. Engem leginkább a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók keresnek fel, de nem a szülő, vagy az osztályfőnök kérésére, hanem saját akaratukból. Többségében a lányok fordulnak hozzám segítségért, a fiúk valamennyire tartózkodóbbak, de tapasztalataim szerint, ha egyszer meggyőzik magukat arról, hogy beszélgessenek velem, a jövőben már önként kérnek újabb időpontot – mondta beszélgetőtársunk, hozzátéve, a gyerekek problémái korosztályonként eltérőek, a témák fókusza sok mindentől függ.
– A fiúk általában családi problémák miatt kérik ki a tanácsomat. A szüleik közti konfliktusok, illetve rossz viszony feldolgozása nagy kihívást okoz számukra, ugyanakkor bennük van egyfajta félelem is a család széthullását illetően, az ebből fakadó érzésekkel pedig nem tudnak mit kezdeni. Bizonytalanná válnak, ezáltal a feszültség is fokozódik bennük. A lányoknál jellemző probléma az önbizalomhiány, a szorongás és a megfelelési kényszer, amiket még megnehezíthetnek a túlzott szülői elvárások is – magyarázta Milutinović Tünde, majd hozzáfűzte, a felső osztályos tanulóknál az említettek mellett a kommunikációs nehézségek is fennállnak, amelyek akadályozzák a minőségi kapcsolatok, barátságok kialakulását, hiszen a diákoknál manapság a kapcsolattartás sokkal inkább az interneten, közösségi oldalakon történik, mint az iskolában vagy azokon a helyszíneken, ahol ők találkoznak egymással. Az élő beszélgetés helyett üzenetek formájában beszélgetnek egymással. Azonban a kommunikáció e típusa, amikor a fiatalok nem hallják egymás hangját, hangsúlyát, vagy nem látják a másik fél gesztusait, arckifejezését, gyakran eredményez félreértést. Ilyenkor eshet meg az, hogy túlgondolnak egy adott szituációt, ami miatt rosszul érzik magukat, szomorúvá, dühössé, vagy csalódottá válnak.
Az iskolapszichológus tapasztalatai szerint az elmúlt öt évben a tanulók szemléletmódja is jelentősen megváltozott.
– A fiúk esetében régebben sokkal inkább jellemző volt az agresszió, illetve a fizikai bántalmazás. Ma már inkább dühkezelési problémák törnek felszínre a testi sértés helyett. Ebben az esetben eltérő, hogy milyen eszköztárral, kompetenciákkal dolgozom. Felmérem a helyzetet beszélgetéssel, játékkal, tesztekkel, és elbeszélgetek a diákkal az érzelmeiről, kapcsolatairól, és persze a családi hátterét is igyekszem megismerni, hogy megtaláljam a legjobb és leghatékonyabb megoldást a gondjaik leküzdésére. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek felismerjék és elfogadják az érzéseiket, és megtanulják azokat kezelni. Ez segíthet abban, hogy csökkenjen a belső feszültségük, az indulatosságuk, vagy az agresszív reakciójuk. Viszont ha úgy érzem, nem tudok kellő segítséget nyújtani a diáknak néhány konzultációval, szükség szerint külső szakemberhez irányítom őt. A tanuló fejlődésére továbbá kihatással van a szülők közti, a szülő-gyerek közti kapcsolat, illetve az is, hogy hogyan zajlik a korai periódus az életükben. A gyermek egyébként maga is érzékeli, ha nem ugyanúgy fejlődik, illetve halad a tanulással, mint a kortársai. Ez a tudat frusztrációt és nem megfelelő viselkedési formát eredményezhet – hallottuk beszélgetőpartnerünktől, aki elmondta, hogy minden gyerekeket érintő kérdésben az egyéni munkával párhuzamosan, alkalomadtán a szülőket is be szokta vonni a munkába, hiszen így hatékonyabban hozzájárulhatnak a gyerek fejlődéshez, az akadályokkal való megküzdéshez. Könnyebben tisztázhatnak egy-egy problémás helyzetet, és közösen kereshetnek megoldásokat.
– A szakemberek nem konkrét tanácsokat adnak, sokkal inkább az egyén fejlődését segítik kérdéseken és saját élményű gyakorlatokon keresztül, hogy a gyerek maga ismerje fel a valódi problémát és annak lehetséges megoldásait. Ehhez szükséges az önismeretüket fejleszteni és olyan módszerekkel felvértezni őket, melyeket alkalmazva saját maguk is képessé válnak a problémáik megoldására. Minden ember életében vannak olyan szakaszok, amikor szükségük van támogatásra. Én azt látom, hogy a gyerekeknek nagyon sokat számít a pszichológusnál eltöltött 45 perc, amikor négyszemközt, nyugodt körülmények között beszélgethetnek, hiszen tudják azt, hogy ilyenkor csak rájuk figyelünk, megértőek, elfogadóak vagyunk velük szemben, így azt érzik, hogy igenis fontos, amit mondanak, ezáltal könnyebben meg is nyílnak. Segítséget kérni egyáltalán nem zavarba ejtő, ezért én mindig azt javaslom a tanulóknak, hogy bátran keressék fel a pszichológust, amikor úgy érzik, hogy szükségük van rá – hangsúlyozta Milutinovic Tünde, aki jelenleg egy integratív gyermek-pszichoterápiás képzésen is részt vesz.
Nyitókép: Milutinović Tünde, a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola pszichológusa, fotó: Milutinović Tünde
