Napilapunkban korábban már beszámoltunk arról, hogy a zentai Domus Travel idegenforgalmi iroda az idén elnyerte a Yu Travel turisztikai magazin Arany Amfora díját. Nem véletlen, hogy ilyen elismerésben részesült, hiszen az iroda harminc éve áll az utazni vágyók szolgálatában. Németh Andrással, a vállalkozás tulajdonosával a kezdetekről, a buktatókról, a szép élményekről beszélgettünk.
A tulajdonos elmesélte, hogy középiskolás, majd főiskolás évei alatt utaskísérőként dolgozott, és mivel nagyon megtetszett neki ez a munka, a közgazdasági főiskola befejezése után úgy döntött, hogy saját utazási irodát nyit. Persze ez nem ment olyan egyszerűen, ahogyan azt ő elképzelte, de nem adta fel. Alig nyitotta meg az irodáját, ugyanazon a napon már be is kellett zárnia, hiszen a cégalapítás idején, 1995-ben még nem létezett központi adatbázis vagy számítógépes hálózat a magánvállalatok nyilvántartására, ezért nem lehetett tudni, hogy egy adott cégnév már foglalt-e.
Miután 1995. április 16-án a vállalkozását Senta Tours néven hivatalosan is bejegyeztette, beszerezte a szükséges engedélyeket, a felügyelőségek jóváhagyták a tevékenységet, és a reklámanyagokat is megrendelték, szeptember elsején megnyitották az irodát.
– Reggel hét órakor nyitottam meg, majd tíz óra körül megállt az iroda előtt egy autó, amelyikből kiszállt egy zentai illető, és közölte velem, hogy neki már három éve működik egy Sentatours nevű, vadászturizmussal foglalkozó cége. Azt mondta, két órám van bezárni az irodát – mesélte András.
Hozzátette, hogy amikor felismerte, kiről van szó, jobbnak látta azonnal bezárni a céget. Ezután felhívta a gazdasági bíróságot is, de az ott dolgozók adatbázis híján csak tanácstalanul tárták szét a karjukat. András nem sokat teketóriázott, még aznap délután a szüleivel új cégnév után kezdtek kutatni, az ötleteket pedig papírra vetették. Közben megtudták, hogy az újvidéki tartományi képviselőház épületében működő statisztikai hivatalban található egy számítógép, amely tartalmazza a Vajdaságban bejegyzett cégek nevét. András Újvidékre utazott, és megkérte az ott dolgozókat, hogy ellenőrizzék, az általuk leírt nevek közül melyik szabad még. A listán egyedül a Domus névre mondták, hogy nem foglalt – így ezt választották. A Domus Travel névválasztás részben onnan ered, hogy András abban az időben ingatlanokkal is foglalkozott.
Az új cégnév bejegyzését 1995. szeptember 7-én a gazdasági bíróság is elfogadta, csakhogy már az első héten kiderült, hogy Domus névvel létezett egy zentai tervezőiroda, amely valójában Magyarkanizsán működött. A postás ugyanis Andrásékhoz kézbesítette az iroda leveleit. Később az is kiderült, hogy Óbecsén egy azonos nevű fatelep is működött akkoriban.
Az utazási iroda a kezdeti években főként egynapos vagy rövid utakat szervezett Budapestre – például az Országházba, különféle kiállításokra és színházi előadásokra. Emellett kirándulásokat szerveztek a Balatonhoz, Veszprémbe, Pécsre, illetve a Debreceni Virágkarneválra, és nagy népszerűség övezte a zarándokutakat is.
– Az elmúlt harminc év során minden egyes utazás külön élményt jelentett. Minden, ami velünk történt, a részünkké vált. Tény, hogy ez alatt az idő alatt rengeteg kihívással kellett szembenéznünk, a NATO-bombázásoktól kezdve a gazdasági válságon át a koronavírus-járványig. Voltak hullámvölgyek és fellendülések egyaránt – mondta András, majd hozzátette: mindezekre szükség volt ahhoz, hogy értékes tapasztalatokat szerezzenek.
– Persze akadtak kellemetlen élmények is, de nagyon örülök, hogy a harminc év alatt az utazásaink során senkinek sem történt baja, és soha senkit nem felejtettünk ott – tette hozzá a Domus Travel tulajdonosa.
András arról is beszélt, hogy az évtizedek alatt az utazási szokások jelentősen megváltoztak, különösen az utóbbi öt évben, a koronavírus és a karanténidőszak hatására.
– Ma már a legtöbben úgy gondolják, hogy anyagi helyzettől függetlenül utazni kell, mert az élmények pótolhatatlanok, és az élet túl rövid ahhoz, hogy lemaradjunk róluk – mondta.
A tulajdonos elárulta azt is, hogy már hosszabb ideje dédelgeti egy közel-keleti körút megszervezését – Jordánia és Izrael érintésével –, de a térségben uralkodó lőporos helyzet miatt ez egyelőre nem aktuális, és attól tart, hogy még sokáig csak bakancslistás álom marad. Emellett terveik között szerepel repülős városlátogatások szervezése is például Lisszabonba, Barcelonába vagy Madridba, de ezek az elképzelések egyelőre várólistásak.
Jelenleg az ügyfeleik körében a görögországi apartmanos ajánlatok a legnépszerűbbek. Akik pedig nem ilyen jellegű nyaralást keresnek, inkább a tunéziai, a ciprusi és a máltai utak iránt érdeklődnek. Továbbra is keresettek a két-három napos utak és az egynapos kirándulások is.
Beszélgetésünk végén András egy vidám történetet is megosztott velünk. Elmesélte, hogy a kezdetekben, amikor főként erdélyi utakat szerveztek, szerb rendszámú autóbusszal csak magas illeték ellenében lehetett Magyarországon közlekedni. Ezért úgy oldották meg a helyzetet, hogy az utasokat átszállították a magyar határon, a túloldalon a ma már elhagyatott Zebra Market környékén a bajai BácsVolán buszaira ültek át, és azok sofőrjei – tetőtől talpig úri ruhába öltözve – vitték tovább az utasokat Magyarországon át Erdélybe, majd onnan vissza a Zebrához.
– Az autóbuszban kávét is főztek, és volt egy rendkívül frappáns buszsofőrünk. Egyszer egy hölgy utas azt mondta, hogy csak fél kockacukorral kéri a kávét, mert nem szereti, ha túl édes. A sofőr feltalálta magát, és a fogai között kettéroppantotta a cukrot, majd megkérdezte: „A külsőt vagy a belsőt kéri?” – emlékezett vissza nevetve.
Nyitókép: Németh András a lányával, Anikóval (Horváth Zsolt felvétele)
