Teljesen új, modern szemléletű oktatáspolitikát képzel el Lannert Judit gyermek- és oktatásügyi miniszter. Elmondása szerint a minisztériuma gyermekközpontú, adatközpontú politikát fog folytatni, ami partnerként tekint az oktatási rendszer érintettjeire. Az a célja, hogy a magyar oktatást ne csak beléptesse a XXI. századba, hanem kezdeményező szerepet vegyen fel. Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke elemezte a közeljövőben esedékes oktatási reformot.
Át kell gondolni az oktatási célokat
„Azt gondolom, hogy nyilvánvalóan újra és újra át kell gondolni azt, hogy az oktatásnak mi legyen a célja. Ezeket a célokat hogyan tudjuk legjobban megvalósítani, és mik azok a feltételek, amelyek ehhez kellenek? Ezeket a változásokat bizonyos értelemben a társadalmi elvárásokhoz, a szükségletekhez kell igazítani. Mint ismeretes, a Nemzeti Alaptanterv 2020-tól érvényes, 2024-ben voltak az új érettségik. Az előírás az, hogy ötévenként felül kell vizsgálni, értékelni kell, hogy a Nemzeti Alaptanterv miként váltotta be azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztek, hogyan valósultak meg azok a dolgok, amelyek mind a tananyag tartalmában, mind pedig a módszerekben megjelentek. Nyilvánvaló, hogy olyan Nemzeti Alaptantervet, legalábbis tantárgyi követelményekre gondolok, amely mindenki számára a legoptimálisabb és a legjobban szolgálja a diákok érdekét, nagyon nehéz összeállítani. A Nemzeti Alaptanterv mégis valamiféle iránymutatást adhat, akár a tantárgyak szerkezetére, akár az óraszámokra nézve, akár arra is, hogy mi az, amit valóban tanítani kell. Nagyon sokféle példa van szerte a világban vagy az Európai Unióban. Különféleképpen vélekednek arról, hogy mi a legfontosabb a diákok számára, mi az, amit az iskolarendszerben tanulniuk kell ahhoz, hogy fejlődjenek. Vannak, akik ezt tantárgyi szerkezetben látják, vannak, akik egészen másféleképpen. Különböző iskolakísérletek vannak, amelyek már működnek, úgy tűnik, hogy talán eredményesen is, a balti országokban, akár Finnországban, Írországban, Portugáliában. Meg kell nézni, hogy mi az, amit elsajátíthatunk” – mutatott rá a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.
Autonómia a tankönyvválasztás terén
„A szabad tankönyvválasztás is egy legitim kérdés. Ha az Európai Uniót nézzük, akkor alapvetően szinte majdnem mindenhol az állam hoz létre egy tankönyvlistát, és abból a tankönyvlistából lehet választani. Tehát az állam bizonyos mértékben kontrollálja a tankönyvválasztás lehetőségét. Van, ahol szigorúbb kontrollok érvényesülnek, és vannak olyan országok, ahol szabadabb ez a lista. Magyarország kifejezetten a szigorúbbak közé tartozik. Elsősorban az állam dominálja a tankönyvpiacot. Lengyelországban is nagyjából hasonló a helyzet. Vannak azonban más országok, ahol sokkal szélesebb ez a tankönyvlista, Németországban is szabadabb az intézményi választás. És vannak olyanok, ahol teljesen szabad a választás. Gyakorlatilag ezekben az országokban nem is kötelező a tankönyv, csak egy lehetőség. Ilyen például Hollandia vagy az északi országok, ahol tényleg az is lehetséges, hogy a tananyagok feldolgozását maguk a tanárok készítik elő” – hangoztatta Horváth Péter.
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt/Horváth Péter
