Az új energiaszállítási útvonalak már körvonalazódnak

A térségünkben zajló háború kitörése óta Európa az egyik energiaválságból a másikba kerül. Miközben az uniós tagországok többsége az orosz energiahordozóktól próbál minden erővel mentesülni, aközben az úgynevezett diverzifikációnak vagy hosszú távú és biztonságot nyújtó energiastratégiának nyoma sincs. Az Egyesült Államok persze köszöni, jól van, és talán az egyedüli nyertese lehet az energiaháborúknak. Toldi Ottó energiaszakértőt, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetőjét kérdeztem az energiaválság aktualitásairól.

Az orosz–ukrán háború kitörését követően szinte azonnal lehetett sejteni, hogy Európa komoly energiakrízissel kerül szembe. Sokak már akkor is inkább orosz–amerikai hatalmi harcnak és energiaháborúnak nevezték a napjainkban zajló háborút, amely közé Európa tulajdonképpen beszorult, elsősorban gyengekezű és komoly, előrevivő stratégiát kidolgozni képtelen politikai vezetése miatt. Az Irán ellen elindított háború mindezt csak még inkább alátámasztja. Az Egyesült Államok tulajdonképpen átrajzolta a világ energiatérképét, elsősorban Oroszországot kiszorítva, és ha már úgyis ott és „útban van”, akkor egy jó nagyot rúgva Európába is. Természetesen az EU legfelső vezetésének továbbra sincs fogalma, hogy mi zajlik a feje felett. Ön szerint mi lesz a vége, akár világviszonylatban, akár Európára nézve az energia-útvonalak mesterséges átrendezésének hosszú távon?

– Trump elnök színre lépésével azért lényegesen megváltozott az USA és Oroszország közötti reláció a Biden-érához képest. A Trump-adminisztráció ugyanis Bidenék stratégiai hibájának tartotta Oroszország és Kína szövetségbe kényszerítését, és folyamatosan igyekszik gesztusokat tenni az oroszoknak, hogy lazítsa ezt a szövetséget. Másrészt tagadhatatlan, hogy a Putyin és Trump közötti személyes kapcsolat is sokat változtatott jó irányba az amerikai–orosz kapcsolaton. Véleményem szerint nem a jelenlegi USA az, ami igyekszik kiszorítani az oroszokat az energiapiacokról, hiszen Trump kijelentette, hogy az orosz–ukrán háborút lezáró békemegállapodás után nemhogy a maga részéről fel fog oldani minden szankciót, hanem máris sok közös projekt van tervezés alatt, többek között az Északi Áramlat közös javítása és üzemeltetése, az Arctic LNG 2 projekt közös megvalósítása, közös kutatások Kelet-Szibériában. Az orosz energiát az Európai Unió akarja teljesen száműzni, annak ellenére, hogy az egekben jár az európai tőzsdei földgáz- és a kőolajár. Mit is mondott ebben a helyzetben von der Leyen asszony? – „Az orosz fosszilis energiához való visszatérés stratégiai tévedés lenne. Nagyobb függőséget, nagyobb sebezhetőséget és gyengébb Európát eredményezne.” Tehát az EU a versenyképességi versenyben a fokozódó energiaárakat és a lemaradást választotta. A jövőre nézve annyit, hogy az új energiaszállítási útvonalak már körvonalazódtak, a háborúk lezárultával normalizálódik a helyzet. A földgáz tekintetében Norvégia, az USA, a közép-ázsiai és a Perzsa-öböl menti államok lesznek az EU fő importforrásai, míg kőolajból az USA, a Perzsa-öböl menti országok, Észak-Afrika kőolaj-exportáló országai (Líbia, Algéria, Egyiptom), Kazahsztán és Azerbajdzsán lesznek a főszereplők, illetve nyilván szerepe lesz az orosz kőolaj és dízel indiai és török reexportjának is.

Nem túlzás kijelenteni, hogy Magyarországra össztűz zúdul, és csapdahelyzetbe került az energiaellátás szempontból. A Barátság kőolajvezeték elzárásának ütemezése, időpontja felettébb gyanús, de ha mindettől eltekintünk, akkor is megválaszolatlanul marad az a kérdés, hogy a jövőben hogyan lehet az ország energiaellátását biztosan garantálni? Hogyan lehet valóban hatékonyan diverzifikálni az energiahordozók beszerzésének útvonalait? Ráadásul Magyarországnak nincs tengere, amely mindig is gondot jelentett.

– Magyarország kőolajimportjának 40%-a érkezik a Janaf által üzemeltetett Adria-kőolajvezetéken Horvátországon át, 60%-a a Barátság kőolajvezetéken Ukrajnán át. A földgázhoz hasonlóan fontossá vált az import- és a tranzitdiverzifikáció. A Mol az Odessza–Brodi kőolajvezetékhez kapcsolódó lehetőségeket vizsgálja, és gyorsított ütemben építi az Újvidék–Algyő vezetéket, amellyel egyrészt elérhetővé válik az Adria-kőolajvezeték Szerbia felé tartó déli ága, másrészt a Janaf-vezetékek összekapcsolhatóvá válnak a Barátság kőolajvezetékkel. Erre már csak azért is szükség lesz, hogy a Mol Csoport részévé váló pančevói NIS finomító ellátása is stabilizálódjon. A magyar kormány minden érdekelt féllel tárgyalni tudó attitűdjének, a konnektivitásnak fontos szerepe van abban, hogy jelentősen megerősödhet a Mol Csoport közép-európai pozíciója, és új lehetőségek nyílhatnak a Balkánon a NIS több mint 400 üzemanyag-töltőállomása hálózatának révén. A fentieken túl hatalmas potenciál van a részlegesen már megépített úgynevezett Pán-európai kőolajvezeték befejezésében, mert így két új kőolajkikötő kapcsolódhatna be Közép-Európa ellátásába – az olaszországi Trieszt és a romániai Konstanca. A kőolajbeszerzés és -tranzit diverzifikációján, valamint a hazai kitermelés lehetséges fokozásán (akár 30%-os növelés is megvalósítható) túl a Mol kőolajkutatási és -kitermelési jogok révén is hozzájárul Magyarország és a közép-európai ellátásbiztonsághoz. A Mol (Upstream) hivatalos kommunikációi alapján a csoport 9 országban rendelkezik kőolaj-/földgázkutatási és -termelési (E&P) portfólióelemekkel.

Sajnos az ukrajnai fenyegetések és az Európai Unió hozzáállása a térségben is egyre inkább feszültséget okoz. Az utóbbi évek jó szomszédos viszonyai feszültségbe váltottak, például Horvátországgal, ezenkívül a térség többi országával is egyre inkább kiéleződött, illetve kiéleződhet a viszony, hiszen minden egyes ország, akár heteken, hónapokon belül energiaellátási csőd közepén találhatja magát. És mindez felülírhatja akár az eddigi együttműködéseket, akár az energiaszállítás, akár az áruszállítás vagy a gazdasági együttműködés bármely területén. Ön szerint hogyan tudnának a térség országai összefogni, vagy hogyan kellene közös stratégiát építeniük?

– A Mol és az Adria-kőolajvezetéket üzemetető horvát Janaf cég között sok éve tart a vita a vezeték valós kapacitásáról és műszaki állapotáról. Akárhogy is van, a kőolajvezeték tesztelése újraindul független amerikai, német, EU-s szakértők bevonásával, s ebben természetesen részt vesznek az ügyben érintett országok, tehát Szlovákia, Magyarország és Horvátország is. Horvát információk szerint a kőolajvezeték addig is működik, egymásután érkeznek az olajszállító-tankerek az omišalji olajkikötőbe. A horvátok hivatalos kommunikációja az EU felé az, hogy mindenképpen kisegítik Magyarországot és Szlovákiát a jelenlegi helyzetben, és ez a jól felfogott érdekük is, hiszen a NIS megszerzése után a Mol maradt az egyetlen külföldi megrendelőjük. Nekik sem érdekük, hogy Magyarország és Szlovákia más alternatíva után nézzen, nekik meg a nyakukra rozsdásodjon az Adria-kőolajvezeték. Csehországgal és Szlovákiával is folynak ugyanis tárgyalások a Csehországon keresztüli EU-vezetékrendszerhez kapcsolódásról, de kétségtelenül alternatíva az Odessza–Brodi kőolajvezeték is, csak ehhez szükséges egy politikailag legitim, korrekt és reálpolitikát folytató ukrán vezetés.