Két torony alatt őrzött hit

Tegnap tartották Beodrán a Szent Mária Magdolna-templom búcsúját, amelynek ünnepi szentmiséjén az új kenyeret is megáldották.
A kéttornyú templom története csaknem két évszázadra tekint vissza. A ma is álló, klasszicista stílusú épület 1838 és 1842 között épült, a Karátsonyi grófi család támogatásával, majd 1842-ben szentelték fel Bűnbánó Szent Mária Magdolna tiszteletére. A templom alatt található a Karátsonyi család kriptája, amely a település történelmének fontos emléke. A beodrai római katolikus plébánia ennél is régebbi: 1796-ban alakult meg, és azóta megszakítás nélkül szolgálja a hívek lelki életét.

A búcsú ünnepi bevonulással kezdődött. A népviseletbe öltözött fiatalok a vendégpapság kíséretében az új lisztből sütött kenyeret vitték az oltár elé. A bevonulást és a szentmisét a Szent Mária Magdolna Gyermekkórus tette meghittebbé.

A templom búcsúját minden évben július 22-én, Szent Mária Magdolna liturgikus ünnepéhez kapcsolódva tartják. Mária Magdolna a kereszt alatt is kitartott Krisztus mellett, és a hagyomány szerint ő volt az első, aki találkozott a feltámadt Jézussal. Élete a megtérés, a hűség és a remény örök példája minden keresztény számára.

Erről beszélt prédikációjában ft. Szemerédi Pál ezüstmisés plébános is, aki az ünnepi szentmisét celebrálta. A székelykevei plébános kiemelte, hogy Szent Mária Magdolna rendkívüli személy volt, aki közel érezhette magát Istenhez, hiszen megtapasztalhatta irgalmát és kegyelmét.

– Egészen személyesen tapasztalhatta meg, mekkora vigasztalás ez a mi számunkra is, hogy Isten a szívünkben, fia, Jézus Krisztus által megtöri a gonosz hatalmát. Jézus Krisztus kiszabadította őt az ördög fogságából, és isteni hatalmával a szabadság útjára vezette. Miután mindenható szavával széttörte a megkötözöttség és a bűn bilincseit, amelyekben a gonosz szellem fogva tartotta, feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek kötelékeit, majd meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen követője, és szolgálja őt – emlékeztetett az atya.
 

A szentbeszéd után következett az ünnep másik megható eseménye, az új kenyér megáldása. Elhangzott, hogy a kenyér nem csupán mindennapi táplálékunk, hanem az emberi munka, a föld termékenysége, és Isten gondviselő szeretetének jelképe is. Az új kenyér megáldásával hálát adunk mindazokért, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az asztalunkra kerülhessen: a gazdákért, a földművesekért, a pékekért és minden dolgos kézért. A jelenlévők közösen kérték Isten áldását az idei termésre, családjaikra és az egész közösségre.

A szentmise végén Sóti János helyi plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik fáradságot nem kímélve készítették elő az ünnepet: a vendégatyáknak, az egyháztanácsnak, a kórusnak, a ministránsoknak, az önkénteseknek, valamint mindenkinek, aki munkájával vagy adományával hozzájárult a templombúcsú méltó megtartásához. Mint fogalmazott, az ő szolgálatuk teszi lehetővé, hogy ez az ünnep évről évre erősítse a közösséget.

Az ünnepi szentmisén vendégként jelen volt Tóth Ramóna, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, valamint Kovács Károly tartományi regionális és önkormányzati segédtitkár, a Vajdasági Magyar Szövetség kishegyesi szervezetének elnöke is.
– A Szent Mária Magdolna-búcsú alkalmával egy erős közösséget ismerhettünk meg. A Vajdasági Magyar Szövetség fontos küldetése, hogy amíg ezeken a végeken magyar szó hallatszik, addig értelme van annak a küzdelemnek, amely a mindennapokban, az oktatásban, a vallási értékek megőrzésében, a hagyományápolásban, a tájékoztatásban és a nyelvhasználat területén zajlik. A VMSZ nap mint nap azért dolgozik, hogy ezek a szórványban lévő közösségi terek megújuljanak, és továbbra is a közösséget szolgálják. Hiszem, hogy csak összefogással és a közösség erejével érhetjük el azt, hogy folytatódjon a vajdasági magyar élet itt, a szórványban is, és közösen írjuk tovább a magyar jövőt – legyen az szórványban vagy tömbben – fogalmazott Kovács Károly.

Az egyháztanács nevében Dudás József mondott köszönetet mindazoknak, akik idejükkel, áldozatos munkájukkal vagy adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy az idei templombúcsú méltó és ünnepélyes lehessen.

Az ünnepi szentmisén Szemerédi Pál és Sóti János mellett jelen volt Csipa Csaba magyarcsernyei plébános, Mellár József törökbecsei plébános, Horváth László bácsföldvári plébános, Masa Tamás tordai plébános, Velencei Tamás pancsovai lelkész, Halmai János nyugalmazott plébános, valamint Novák Vince jezsuita testvér.

A búcsú mindig több, mint egy hagyomány: találkozás Istennel, találkozás egymással és találkozás szülőföldünkkel. A helyiek elmondták, nagy öröm számukra, hogy ilyenkor sokan hazatérnek Beodrára, hogy együtt imádkozzanak, megemlékezzenek elődeikről, és továbbadják gyermekeiknek mindazokat az értékeket, amelyeket őseik rájuk hagytak.