Higgadtság a hangzavarban

Hogy ne azonnal politikai témákkal indítsunk, s mivel a beszélgetéskor karácsony és újév között jártunk, Juhász Bálinttal, a tartományi parlament elnökével készített évértékelő interjúnkat éppen a legszebb ünnepre való visszapillantással indítottuk, rákérdezve, sikerült-e a karácsonyt meghitten, pihenéssel eltölteni. A házelnök beismerte, a politikai pálya mindig bizonyos korlátokat szab e tekintetben, de az idén ez mégis lehetséges volt, ahogyan fogalmazott: éppen, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

– Igyekeztem úgy alakítani, hogy a családdal töltsem az ünnepet. Három kisgyerekkel ez különösen fontos. Az ő szemükben ott az igazi izgalom és az igazi boldogság. Mindig különösen nagy élmény, amikor először látják meg a karácsonyfát, amit a Jézuska hoz, természetesen. Bálint fiamnál ugrálás és üdvrivalgás fogadta az ünnep e szimbólumát. Borka is le volt nyűgözve. Vince most nem régen töltötte be második életévét, úgyhogy ez már számára is egy kézzelfogható élmény volt, amit magam is izgatottan vártam. A családi együttlét határozta hát meg a karácsonyt, s ezért nagyon hálás vagyok a gondviselésnek.

Ilyenkor mindig az előző évnek az áttekintése határozza meg az ember gondolkodását, kiváltképp a munka terén. A parlamentnek az idei üléseivel kapcsolatban, vagy az azokon elfogadott döntésekkel kapcsolatban, mit lehetne az év végén kiemelni, melyek voltak a legfontosabbak, melyek határozták meg ezt az évet?

– Fontos kihívás volt a 2025-ös évben az intézmény stabilitásának a megőrzése egy igen feszült politikai légkörben és környezetben – úgy gondolom, hogy ez sikerült. A képviselőház szerepe elsősorban a jogi és a költségvetési kereteknek a meghatározása, megteremtése és nem a végrehajtás. A költségvetés nyilván a legfontosabb döntés egy parlament tevékenységében, és ennek a költségvetésnek a végrehajtási jelentései gyakorlatilag az idén szinte minden vagy minden második ülésen napirenden voltak. A döntéseknek nem a mennyisége, hanem a minősége a fontos. A költségvetés határozza meg azt a keretet, amely lehetővé teszi a fejlesztéseknek a megvalósítását. Vajdaságban elsősorban a mezőgazdaság és az egészségügy jelentős, ezek nagy szeletét adják a költségvetésnek. Nagyon fontos, hogy a földhasználat, a szaktanácsadás, a vízgazdálkodás, a vadászat terén a költségvetési programokat elfogadtuk. Összesen 11,5 milliárd dinárt szavatolunk ezekre a célokra. Ezek teszik majd lehetővé a fiatal gazdák programjainak, az öntözőrendszer telepítésének a támogatását, a tenyészállatok beszerzésének, gazdasági eszközök odaítélésének a segítését. Fontos, hogy részt vegyenek a vajdasági magyar közösség gazdái, tagjai is ezekben a programokban. Az egészségügyön belül az infrastrukturális beruházások, a Kamenica kórházkomplexum további fejlesztése, az újvidéki Vajdasági Klinikai Központ fejlesztése prioritás volt és marad. Néhány egészségháznak a felújítására is sor került: Felsőhegyre gondolok, ahol az használhatatlanná vált. Jó hír, hogy elindult és jövőre folytatódik a zentai kórház pulmonológiai részlegének az építése. Ezek olyan intézkedések, amelyek minden vajdasági ember életét meghatározzák, jobbá teszik. Számunkra fontos adat: a vajdasági magyar közösség legfontosabb prioritásaira több mint 27 millió eurót szavatoltunk a tartományi költségvetésből.

Ha már azonnal kitértünk a költségvetésre, azzal kapcsolatban nagyon sok kritika elhangzik manapság, az összeg ugyanis évről évre csökkenő tendenciát mutat, ezt ellenzéki oldalon kudarcként értékelik. Hatalmi pozícióból nem így értelmezik, hanem úgy, hogy változott a struktúrája a büdzsének, s a Szerbiai Kőolajipari Vállalatnak (NIS) a problémái miatt kevesebb a bevétel. A csökkenő számadat aggasztó-e, vagy továbbra is lehetővé teszi azokat a fejlesztéseket, amelyek fontosak Vajdaság számára?

– Azt lehet mondani, hogy 2016-hoz mérten 2023-ra megduplázódott Vajdaság költségvetése. Ez akkor még tartalmazta a köztársasági transzfereszközöket, amelyeket azonban a következő években kivezettek. Viszont ha beszámítjuk: Vajdaság költségvetése mellett, ami 59 milliárd dinár az idén, és valóban nominálisan kevesebb, mint tavaly, a transzfereszközöket és a Vajdaságban megvalósuló beruházásokat is, melyek 2025-ben 170, 2026-ban 183 milliárd dinárosak, akkor azt látjuk, hogy a végösszeg sokkal jelentősebb. Köztársasági forrásokból épül a többi között a Belgrád–Nagybecskerek autóút, az Újvidék–Ruma gyorsforgalmi út, a vasútfejlesztés. Az újvidéki híd és bekötőút, az Újvidéket megkerülő út is ebből épül. A köztársasági költségvetésben megtalálhatóak a turisztikai és vállalkozásfejlesztési támogatások is. A szerb kormány fontos új döntést hozott egyes, számunkra lényeges vasútvonalak korszerűsítéséről: Verbász és Zombor, valamint Pancsova, Nagybecskerek, Zenta és Szabadka között. A régiófejlesztés szempontjából, a helyi szintű fejlődés miatt fontos döntés ez. Az idén, mint tavaly is, a nagycsaládosoknak a támogatása is jelen volt, vagy a már említett egészségügyi beruházások, de olyan nagyberuházások is, mint az Ada–Törökfalu útszakasz kiépítése, ami lezárult és hamarosan műszaki átvételre kerül. Az elmúlt években finanszíroztuk a topolyai medence projektjét, mely a 2025-ös költségvetésnek is egy jelentős részét képezte. Ezek a fejlesztések részesei a 2025-ös, de a 2026-os költségvetési évnek is, úgyhogy fejlesztések vonatkozásában nem fog szűkölködni az év, de természetesen az említett NIS-kérdés meghatározza a költségvetés méretét. Abban bízom, hogy megoldás születik hamarosan, ami akár még a magyar–szerb gazdasági viszonyokat is javíthatja, és ez mindenképpen a vajdasági költségvetésre is pozitívan hathat. Remélem azt is, hogy jövőre költségvetés-módosítással fölfelé korrigálhatjuk az összeget.

Egyszerűbb lenne a helyzet, ha megszületne a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény, mely már nagyon sokat késik. Korábban minden hatalmi fél kifejezte abbéli meggyőződését, hogy szándéka ezt meghozni.

– De valahogyan mégsem történt semmi. 2008. december 31-e lett volna a határidő, hogy ez a törvény megszülessen. Néhány kormány azóta változott, a törvény nem született meg. A Vajdasági Magyar Szövetség kifejezte óhaját, támogatási szándékát, hogy kidolgozzuk, ha erre igényt tartanak, de jelenleg kilenc tartományi vagy hat köztársasági képviselővel nehezen tudjuk ezt mi magunk érvényre juttatni. Ugyanakkor valóban teret ad a találgatásokra az, hogy csak a tartományi költségvetés nominális értékét kell-e figyelni, vagy a transzfereszközöket és az infrastrukturális beruházásoknak az összegét is, mert ha ezt mind összeadjuk, akkor az elmúlt években a köztársasági költségvetés 10-14 százaléka is Vajdaságba került. Azért fölmerül az a kérdés is, hogy amennyiben csupán a 7 százalékból kellene mindent finanszírozni Vajdaságban, akkor lehet, hogy a költségvetés szűkösnek bizonyulna. Az az érdekünk, hogy Vajdaságban az infrastrukturális beruházások működjenek, s azt láthatjuk, hogy ez most így volt az elmúlt években, és jövőre is így lesz.

Elégedett az SZHP és a VMSZ közötti idei együttműködéssel tartományi szinten?

– A VMSZ sokáig az egyetlen olyan párt volt, most már a kevesek egyike, amelyiknek koalíciós szerződése van a Szerb Haladó Párttal. Fontosnak tartjuk ezt, hiszen így követhető és számon kérhető a politikai tevékenységünk. Ez nem azt jelenti, hogy mindent és azonnal meg tudunk oldani, de láthatjuk, hogy folyamatosan teljesülnek bizonyos pontjai a koalíciós szerződésnek, és azokat a kérdéseket, amelyeket nem oldunk meg, napirenden tartjuk addig, amíg nem találunk rájuk megoldást. Hogy egy példát hozzak fel: ilyen volt a szabadkai tankerületnek a megalakítása. Évtizedes munka van ebben, főleg országos, de tartományi és helyi szintű politizálás tekintetében is. Vagy a már említett Ada–Törökfalu útszakasz is ilyen. Úgy gondolom, ezek jól szemléltetik az együttműködésnek a minőségét, ami hozzájárul – és részben következménye is – a Pásztor István által jó időben kezdeményezett és elért magyar–szerb történelmi megbékéléshez, a csúcson lévő viszonyokhoz. Ma már nemcsak a közös történelmünkről, hanem közös beruházási projektekről, energiabiztonságról beszélhetünk. Úgy vélem, ebből a perspektívából is szemlélni kell ezt az együttműködést, illetve abból a perspektívából, mely az újvidéki magyaroké, akik ma azt mondják, hogy a tömbben el sem tudják képzelni, mit jelent a mindennapi életben az, hogy ilyenek a viszonyok, hiszen egy-egy elcsattant pofon helyett a megbecsülés, a kedélyesség, az egymás közötti normális kommunikáció a ma realitása. Ez mind fontos része ennek az együttműködésnek. Amikor a tornyosi iskolában a plafon leszakadt, gyorsan reagáltunk és forrást juttattunk oda. Említhetném a palicsi turizmus fejlesztésében a wellnessközpont kialakítását, a víkendtelep szépítését, a parkoló kiépítését követő Bagolyvár felújítását is, a szecesszió újabb gyöngyszemének a megmentését, történelmi örökségünknek az átmentését, szebbé tételét és tartalommal való megtöltését, ami gyakorlatilag csak a Vajdasági Magyar Szövetségnek a prioritása – a szóban forgó együttműködésnek köszönhetően ez is megvalósulhat. Az is fontos tény, hogy az elmúlt évekhez mérten a tartományi költségvetésből nagyobb forrást tudtunk irányítani a kisebbségvédelmi ügyekre, a nemzeti tanácsoknak a finanszírozását növeltük, illetve a kisebbségi médiára fordított keretet is tudtuk bővíteni, ahogyan a művelődési forrásokat is: eljutottunk oda, hogy kisebbségi kérdésekre 185 millió dinárt fordít a tartományi költségvetés. Mindez annak köszönhető, hogy a VMSZ részese a tartományi adminisztrációnak.

Voltak politikai szempontból heves időszakok, azok, amikor a parlamenten kívüli, de belüli hangos tüntetés, tiltakozás mellett kellett hogy lefolyjanak az ülések, ellehetetlenítve a vitának a megtartását. Mekkora kihívást okozott az, hogy ilyen körülmények között az ülést le lehessen vezetni?

– E tizedik összetételét a tartományi parlamentnek egy teljesen más politikai dinamika jellemzi, mint az előző éveket. Ezt láthatja mindenki, aki követi a parlament munkáját. Alapvetően nekem személyes kihívás is, hiszen első mandátumomban vagyok rögtön elnökként, gyakorlatilag az egyik legfiatalabb elnökként vezetem a parlamentnek az üléseit Pásztor István után, aki három mandátummal a leghosszabb ideig volt e parlamentnek az elnöke. Szerintem sikerült megőrizni a ház tekintélyét, Belgrádhoz mérten a politikai diskurzusnak a minősége magasabb szintet képvisel. Volt olyan pillanat, amikor az utcai hangulat bekerült az ülésterembe. Ennek nem örültem, de sikerült megőrizni az intézmény működését, hiszen ez a polgároknak az érdeke. Egy ülés volt, amikor lehetetlen volt a diskurzus, akkor az volt a cél, hogy a költségvetés elfogadását ellehetetlenítsék. Ha ez megtörtént volna, annak beláthatatlan következményei lettek volna a vajdasági polgárok, nemcsak a magyar közösség, hanem minden polgár számára. Az említett mezőgazdasági és egészségügyi programoknak a megvalósítása az ideiglenes finanszírozással ellehetetlenült volna. Megőriztük az intézmény integritását és működését, de remélem, hogy nem kell soha többé hasonló módon ülést vezetni. Itt minden képviselő a vajdasági polgárokat képviseli. Mindenki mögött választópolgárok állnak, akiknek elvárásaik vannak megválasztott képviselőikkel szemben. Nem minden polgár, nem minden képviselő gondolja ugyanazt, de a politikai üzenetek elmondásának, a véleményütköztetésnek van megfelelő módja.

Sokszor kellett szót megvonni? Azt hiszem, hogy nem kellett senkit eltávolítani az ülésről.

– Ahhoz nem folyamodtam, hogy valakit eltávolítsunk az ülésteremből. Ha odáig jutottunk volna, akkor tucatjával kellett volna parlamenti képviselőket eltávolítani, ezt én nem szerettem volna. Mindenképpen abba az irányba próbáltam terelni az üléseknek a menetét, hogy alkalom legyen a politikai párbeszédre, minél inkább az ügyrend tiszteletben tartása mellett. Némi rugalmasságot gyakoroltam, ezzel el tudtam érni azt, hogy mindenki részt vegyen a vitában, és amikor eljutottunk oda, hogy az utcáról a politikai diskurzus visszakerült a parlamenti ülésre, akkor fokozatosan javítani is tudtuk a helyzetet. Olykor meg kell vonnom a szót, de arányaiban ez, úgy gondolom, még mindig nagyon ritkán fordult elő.

A biztonsági intézkedések a parlament környékén még mindig fokozottak az ülések ideje alatt, holott már nincsenek megmozdulások. Ki hoz erről döntést?

– Tüntetések már valóban nincsenek. Ez először is fölveti a kérdést, hogy mi volt a cél a tüntetésekkel. Valóban az áldozatok vonatkozásában a gyásznak a kifejezése, vagy esetleg teljesen más. Nem nekem kell feltenni és nem nekem kell megválaszolni e kérdést. Vajdasági magyar szempontból különösen fontos az, hogy ebben a megosztott helyzetben a közösség egységét meg tudtuk őrizni, hogy tovább tudtuk működtetni az intézményeinket, és meg tudtuk előzni azt a tragédiát, amit a demográfiai trendeket tízszeresen meghaladó lemorzsolódás jelentett volna. Azzal tudtuk elkerülni, hogy az általános és középiskoláink szinte kivétel nélkül dolgoztak, hogy az Európa Kollégium működött, az ösztöndíjakat folyósítottuk, akinek volt föltétele rá, hogy vizsgázzon, az vizsgázhatott, aki készülni szeretett volna, az készülhetett. Ezt el tudtuk kerülni.

Ami pedig a biztonságot illeti, az elmúlt üléseken már gyakorlatilag a régi kerékvágásba tért vissza minden. A rendőrség a törvény alapján önállóan végzi a feladatát, fölméri a kockázatot, a bejelentett és sokszor be nem jelentett, csak a közösségi médiában közölt tüntetések vonatkozásában, majd erről értesíti az érintett szerveket, és önállóan végzi a munkáját. Ki szeretném emelni, hogy rendőri jelenlét volt, viszont rendőrségi beavatkozás csak minimális mértékben, a parlamenti ülésekhez kapcsolódóan szinte elhanyagolható mértékben volt.

Az államfő jelezte, hogy a jövő év végéig köztársasági előrehozott parlamenti választásokat tartanak. Ez nyilván már eleve azt jelenti, hogy kampányhangulat lesz, tehát kihívásokkal teli lesz a jövő év is. Mire számít a tartományi parlamenti munka vonatkozásában, s mi az álláspontja az esetleges tartományi előrehozott választásokkal kapcsolatban: szükség lesz-e azokra is?

– Arra fogok törekedni, hogy a parlament működjön, a politikai párbeszédnek a helyszíne legyen, hogy minden vajdasági polgárt képviselni tudjanak a képviselők, artikulálják a véleményüket. A projektek vonatkozásában fontosnak tartom, hogy jövőre is olyan jelentős fejlesztéseink legyenek, mint például a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumnak a diákotthona – egy történelmi pillanat ez, vagy például a nagykikindai Fejős Klára Általános Iskola felújítása is, mely már egy évek óta napirenden tartott prioritás.

Választási év lesz és legalább három választás vár ránk. Jövőre magyarországi parlamenti választásokat tartanak, rengeteg vajdasági magyarnak van szavazati joga, az a célunk, hogy mindenki élhessen azzal, hiszen kihat a határon túli magyarok életére a döntés. A vajdasági magyar közösségnek az az érdeke, hogy továbbra is nemzeti kormánya legyen az anyaországnak a Fidesz–KDNP vezetésével, s hogy a gazdaságfejlesztés folytatódhasson, az intézmények működni tudjanak, az egyházi, oktatási intézményeink támogatásra számíthassanak. Emellett az a fontos, hogy a Magyar Nemzeti Tanács képében egy önálló, a magyar közösség befolyásolása alatt álló országos kisebbség önkormányzata legyen a vajdasági magyarságnak, egyedüliként a Kárpát-medencében.

Várhatóan szerbiai parlamenti választások is lesznek, nyilván itt is fontos a vajdasági magyar közösség politikai erejének a megőrzése. Tartományi előrehozott választásokra jelenleg nem számítok, az elmúlt ciklusokra visszatekintve elmondható, mindig kitöltötte a tartományi kormány és a parlament a mandátumát. A demokratikus folyamatok és intézmények tiszteletben tartása mellett az is fontos, hogy egy-egy parlament, kormány a teljes mandátumát ki tudja tölteni. Vajdaságban ez mindig így volt, az elmúlt évek fejlesztései és intézkedései igazolták, hogy ez járható, jó útnak számít.