Meglehetősen nehéz helyzetben találta magát két évvel ezelőtt a Vajdasági Magyar Szövetség, amikor rövid, de súlyos betegség után elhunyt vezetője, Pásztor István. Halálhírére mind a magyar, mind a szerb politikai élet legrangosabb képviselői reagáltak, elismerve a néhai pártelnök tettrekészségét, a magyar nemzeti közösség határain jócskán túlmutató politikai jelentőségét, a magyar–szerb kapcsolatok rendezésében betöltött kiemelkedő szerepét, eredményeit. Sokan tették fel akkor a kérdést, vajon a vajdasági magyar pártban megvan-e az erő ahhoz, hogy ugyanolyan eredményesen folytassa munkáját, az érdekképviselet gyakorlását. Hogy nehezebb legyen a helyzet, azonnal választási megmérettetés is várt a pártra. Két évvel a történéseket követően talán már objektívebb, áttekinthetőbb képet lehet festeni arról, hol tart ma a vajdasági magyarság pártja ebből a szempontból. A kérdésnek az elemzésére Ternovácz István újságírót kértük fel, aki elektronikus úton juttatta el válaszait lapunknak.
Egyebek mellett megjegyezte, kívülről úgy látja, hogy a VMSZ két évvel Pásztor István halála után is stabilan áll a lábán, tovább halad az általa megkezdett úton, az elmúlt két évben nem következett be meghátrálás, stagnálás. Mint írta, Pásztor Bálinttal az élen a VMSZ sikeresen megőrizte a szerb–magyar kapcsolatrendszer erősítésében elfoglalt szerepét. Ugyancsak rámutatott arra is, hogy értékelése szerint fontos, hogy a VMSZ mind Magyarországon, mind Szerbiában a nemzeti, szuverenista és patrióta politikai erőkkel van szövetségben. A vajdasági magyar szövetségesekkel való együttműködés kapcsán az egészséges párbeszéd fontosságát hangsúlyozta azokkal, akikkel az itteni közösség érdekében érdemes együtt gondolkodni.
￭ Kijelenthető-e, hogy a VMSZ meg tudta őrizni erőnlétét Pásztor István, a karizmatikus pártelnök halála után? Voltak-e olyan pillanatai a pártnak, amikor nagyon érzékelhető volt az addigi elnök távozása miatt bekövetkezett új helyzet?
– Kívülről úgy látom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség két évvel Pásztor István halála után is stabilan áll a lábán. Az új elnök, dr. Pásztor Bálint hatalmas emberi és politikai felelősséggel járó örökséget vállalt át édesapjától, aminek nem könnyű megfelelni. Pásztor Istvánnak ugyanis – 2007-től 2023-ban bekövetkezett haláláig – a rendelkezésére álló 16 évben sikerült stabil és kiszámítható partneri viszonyt kiépítenie a Szerb Haladó Pártot létrehozó és 2012 óta kormányzati pozícióban tartó politikusokkal. Ennek köszönhetően a VMSZ 2014 óta tagja a szerbiai kormánykoalíciónak, tehát annál az asztalnál van, ahol az ország szempontjából fontos politikai döntések születnek, és hatni tud arra, hogy magyar szempontból hátrányos rendelkezések ne kerüljenek parlamenti eljárásba. Közben az elmúlt bő tíz évben a kormányzati szerepvállalásnak köszönhetően erősödött a VMSZ érdekérvényesítő képessége is. Példaként említhetem: korábban elképzelhetetlennek számított, ma pedig már természetes, hogy a magyar érdekvédelemnek köszönhetően alig néhány magyar gyerekkel is működhet iskolai osztály. Ugyancsak fontos a VMSZ államtitkára révén megvalósuló segítség, hogy a gazdálkodók azonnal, első kézből értesülhetnek a kormány agrárpolitikai intézkedéseiről, és pályázhatnak a különféle állami támogatásokra – a falugazdász-hálózat is hatékonyan segíti a termelőket ezen ügyek gyakorlati intézésében. De ez csak két példa a sok közül, amelyek annak köszönhetően valósultak meg, hogy létrejött az egészséges partneri viszony Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek legitim képviselői között. A VMSZ pedig nem hidat képez a két állam és a két nemzet kapcsolatrendszerében (mert a hídon átgázolni szoktak), hanem kreatív eleme annak. Hogy ez így alakult, abban Pásztor Istvánnak óriási szerepe volt. Ezt a történetet sikerrel vitte tovább az elmúlt két évben dr. Pásztor Bálint.
￭ Mennyire tekinthető sikeresnek a párt a néhai elnök politikájának és meggyőződésének „átmentésében”, illetve tevékenységének folytatásában? Milyen sikerrel őrzi a mai pártvezetés a hagyatékot? Volt-e az elmúlt két évben olyan politikai momentum, amelyet véleménye szerint Pásztor István másként közelített volna meg vagy kezelt volna?
– A Pásztor István által megkezdett úton tovább haladva az elmúlt két évben nem következett be meghátrálás, stagnálás. Ehhez fontos előzmény volt az, hogy a néhai elnöknek 2015-ben sikerült leválasztania a VMSZ-ről azokat, akik puccsot kíséreltek meg a pártvezetéssel szemben. Nem mellékes, hogy az akkori puccskísérlet résztvevői közül többen részesei voltak a történelmi VMDK 1994-es megroggyantásának. 1994-ben az egyetlen, 2015-ben pedig a legerősebb vajdasági magyar érdekvédelmi szervezetet akarták megfúrni. 2015 után a VMSZ újult erővel folytatta a politizálást. Kívülről most nem látok arra utaló jeleket, hogy valami veszélyeztetné a párton belüli egységet. A rendszer működik. A VMSZ vezetése, megítélésem szerint, jól kezelte a nagy kihívást jelentő egyetemista tüntetéseket. Hogy Pásztor István mit csinált volna másként, azt nem tudom. De megnyugtató, hogy időközben tovább erősödött az együttműködés a budapesti és a belgrádi kormányzat között, és ebben a történetben a VMSZ is aktívan benne van. Azt viszont fontosnak tartom hangsúlyozni, ne essünk abba a hibába, hogy dr. Pásztor Bálintot folyamatosan az édesapjához hasonlítgatjuk. Két különböző habitusú emberről van szó. Az aktuális elnök majd tudja, mit kell tennie. Megvan hozzá a tehetsége és a bátorsága. Mondom ezt azért, mert én sem gondolkodtam mindenben feltétlenül ugyanúgy, mint jó apám, vagy gondolkodom éppen úgy, mint a három gyermekünk. Ne féltsük a fiatalokat, bízzunk bennük, és ha tudjuk, segítsük őket!
￭ Milyen mértékben sikerült megőriznie a pártnak a hagyományos magyarországi és szerbiai többségi, valamint vajdasági magyar szövetségeseivel való együttműködését?
– Fontosnak tartom, hogy a VMSZ mind Magyarországon, mind pedig Szerbiában a nemzeti, szuverenista és patrióta politikai erőkkel van szövetségben. Ez nagyon fontos ebben a történelmi időszakban, amikor Európában olyan globalista törekvésekkel kell szembemenni, amelyek gyengíteni igyekeznek az itt élők nemzeti, vallási és nemi identitását, és az ukrajnai háború feltétlen folytatásában érdekeltek. Közösségi szempontból nem látok más alternatívát, mint a megkezdett úton való tovább haladást. Az itthoni, tehát a vajdasági magyar szövetségesekkel való együttműködés ügyében viszont úgy gondolom, hogy a VMSZ is felelős azért, hogy a jövőben legyen kivel együttműködnie. Meggyőződésem, hogy a vajdasági magyarságnak és a VMSZ-nek is érdeke, hogy folyamatos legyen az egészséges párbeszéd azokkal a pártokkal, civil szervezetekkel és egyénekkel, amelyekkel és akikkel az itteni közösség érdekében érdemes együtt gondolkodni. Emlékeztetnék arra, amit szép emlékű Pásztor István mondott a VMSZ 2019-ben Doroszlón megtartott XIX. tisztújító közgyűlésén: „Mindenkire szükségünk van”.
￭ Melyek tekinthetők a VMSZ előtt álló legnagyobb kihívásoknak? Hogyan segíthet ezek áthidalásában a néhai elnöktől megörökölt tudás, tapasztalat?
– A legnagyobb kihívás: megállítani az itteni magyarság fogyását, és visszacsábítani azokat, akik a könnyebb megélhetésért elhagyták Vajdaságot. Varázspálca ehhez nincs. De jól teljesít a gazdaságfejlesztési program. A folytatásban meg kellene találni annak a módját, hogy mindenki számára élhető legyen a szülőföld, és ezt mindenki el is higgye. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő hangulatot a közösség, a családok és az egyének szintjén is. A másik fontos dolog: Pásztor István évekkel ezelőtt kimondta, hogy a kiváló magyar–szerb viszony „egy kegyelmi állapot, ki tudja meddig tart, most kell élni vele”. Azt gondolom, hogy a VMSZ-nek helyi szinteken is el kell érnie azt, hogy a vezető kormánypárt helyi korifeusaiban is tudatosodjon az, ami Orbán Viktor és Aleksandar Vučić között természetes. Mert nem egyszer tapasztalom azt, mintha az SZHP parlagi politikusai nem hallottak volna a „történelmi” csúcson lévő szerb–magyar viszonyról, meg a magyar–szerb történelmi megbékélés folyamatáról. Pedig az ő főnökük is példaértékűnek tartja a szerb–magyar viszony alakulását. És ha már a kihívásoknál tartunk: Újvidéken fel kell állítani az 1944-ben és 45-ben ártatlanul kivégzettek emlékművét, hogy az a mintegy másfél ezer magyar lélek is megnyugodhasson, akik felett azt követően ítélkeztek a kommunista partizánok, miután már tömegsírba lőtték őket. Épp ezért azt mondom, a mindenkori magyar érdekvédelem felelőssége, hogy a puskaport szárazon tartsa. De ezt dr. Pásztor Bálint is tudja.
Nyitókép: Ternovácz István. (Fotó: Ótos András / Archív)
