Albán tengerparti varázs

Ha az ember először érkezik Albániába, azonnal megérzi, hogy más a világ ritmusa. A Jón-tenger illata keveredik a sós széllel, a szűk utcákon a színes házak között kanyarogva pedig olyan érzésünk támad, mintha egy mediterrán mesevilágba csöppentünk volna. Saranda és a közeli Ksamil az utóbbi években egyre több turistát vonz, és nem véletlenül: a természeti szépségek, a különleges hangulat és a kulturális érdekességek hozzájárulnak ahhoz, hogy felejthetetlen élménnyel térjen haza az utazó. A város felfedezését nehéz lenne közlekedéssel kezdeni, hiszen a szabályok inkább irányelvek, semmint kötelező érvényűek. A meredek, kacskaringós utcákon a helyiek magabiztosan szlalomoznak, ám az idegeneknek érdemesebb gyalogosan bejárni a várost. A lépcsőkkel és dombokkal teli séta ugyan próbára teszi a kitartást, de minden fáradságot megér, amikor a kilátásban gyönyörködhetünk: a kavicsos part mentén a kristálytiszta víz összeolvad a ragyogó éggel, és szinte hívogat, hogy közelebb lépjünk. A tengerparton élettel teli bódék várják az érdeklődőt. Egyikben focistamezeket, másikban finomságokat kínálnak, a következőben apró kézműves termékeket. A hangulat nyüzsgő, vidám, és van benne egyfajta nyugalom is. Nem árt azonban óvatosnak lenni: előfordul, hogy egy árus barátságosan galambot ültet a vállunkra, majd a készített fotóért váratlanul magas árat kér. Ilyen apró kalandok is hozzátartoznak az élményhez – utólag inkább mosolyogva idézi fel az ember. 
Aki a tenger hullámait nemcsak a partról szeretné látni, annak kihagyhatatlanok a hajókirándulások. A legkülönlegesebb közülük kétségkívül az, amely a közeli görög szigetre, Korfura viszi az utasokat. Egyetlen nap alatt két ország, két kultúra és két külön világ élménye – ritkán adódik ilyen lehetőség egy nyaralás során. 

Sarandából könnyen át lehet jutni a közeli Ksamilba is, amely homokos partjaival és egzotikus hangulatával teljesen más arcát mutatja az albán tengerpartnak. A fő látványosság a híres Ksamil kéz – egy hatalmas szobor, amelyről szinte minden turista készít fotót. Az odajutás azonban türelmet igényel: a képért sorban állnak, és bizony gyakran csak akkor lehet a szoborhoz lépni, ha előtte az étteremben fogyasztunk, vagy napernyőt bérlünk. De amikor végre ott állunk, és a kék tenger végtelenje mögött pózolhatunk, minden várakozás és apró kellemetlenség eltörpül. És persze Ksamil igazi kincse nem is a szobor, hanem a tengerpartja. A finom, aranyló homok, a napsütés és a türkizkék víz olyan, mintha a nyár maga ölelne át minket. Az ember önkéntelenül is elidőzne itt: hallgatná a hullámok egyenletes moraját, figyelné a hajók lassú ringását, és közben hagyná, hogy az idő elveszítse jelentőségét. 

Ezek a helyek élményt adnak: a váratlan kalandok, a hangulat, a nyüzsgő, mégis barátságos utcák mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szívünkben nyomot hagyjanak. Ha valaki egyszer ellátogat ide, aligha felejti el a kéklő tengert, a napsütötte partokat és azt az érzést, hogy a világ kicsit más, kicsit színesebb és kicsit szabadabb az albán tengerparton.