Csalogat a tündökletes Tučepi

Fenséges táj, csodálatos természeti látvány, a Biokovo-hegység ölelésében káprázatos három kilométeres tengerparti sétány, kristálytiszta kékeszöld víz, kedvező klíma, kellemes tenger, fenyőerdő és a gyógynövények alkotta jellegzetes dalmáciai illatötvözet fogadja a Tučepibe érkező turistákat. Az Adria gyöngyszemeként emlegetett elbűvölő Makarskától alig 6 kilométernyire fekvő csábos és üdítő Tučepi a nyugalmas, a zajongó, zsongó és lüktető környezettől mentes nyaralás híveinek paradicsoma. Csodás kisváros, dús növényzettel, rendezett, tiszta utcákkal, terekkel, az ellenállhatatlan tengerparti fövénnyel, rengeteg fenyőerdővel. Gyakori jelenség, hogy a fenyőfák – meggörbülve a széltől – a parttól szinte bekúsznak a tenger habjai közé, ám kimondottan mesés látványt nyújt, és persze árnyékot a tűző naptól menekülőknek. Persze a felsoroltakon kívül Tučepi mellett szól a helybeliek vendégszeretete, hogy szinte minden a turisták kényelmének kiszolgálása érdekében történik náluk. Nem véletlenül alakul ez így, ugyanis a helyi idegenforgalmi szervezet igazgatója, dr. Ivo Mravičić, aki turisztikából doktorált, a jó vendéglátás titkát, valamint az üdültetés szigorú szabályait nemcsak előadásokon adja át a hallgatóknak, hanem a gyakorlatban is alkalmazza, nagy sikerrel.

Mi a titka Tučepinek, mivel vonzza egy ilyen kis, 1931 lakosú város nyaranta a turisták tömegét?

– A napfény, a tenger, a csodálatos levegő, a kényelmes, nyugalmas, de mégis aktív üdülési lehetőség, a fenyőerdő, a rend és a tisztaság, a jó művelődési program és nem utolsósorban az előzékeny vendéglátás, vagyis a mindent a turistáért hozzáállás. Az idei idény is lendületesen indult. Mondhatom, a vajdasági, a vajdasági magyar és a magyarországi nyaralók szép számmal máris érkeznek hozzánk. Az elmúlt négy-öt évben fedezték fel a makarskai riviéra után Tučepit, és úgy tűnik, egyre vonzóbbá váltunk számukra. Mindezt a kúlai Titelprevoz jószolgálati tevékenységének köszönhetjük, Bulátovity Márta és Szolda József irányítja és hozza a turistákat, vendégeket Vajdaságból és Magyarországról. Élményt, felüdülést, felfrissülést jelentünk számukra. Élvezik a Biokovo-hegység és a tenger összhatását, a hűvös szellőt és a meleg tengert, az úszást, a sétákat, a hegyi túrákat, a kerékpározást, a gyaloglást, valamint a hegymászást. Biokovo 1726 méter magas, az Adria legkimagaslóbb csúcsa, a vajdaságiaknak és a magyarországiaknak nemcsak a tenger, hanem ez is vonzó.

Tučepi elhelyezkedése nagyon szerencsés, aminek köszönhetően sok különleges látnivalót nyújt a turistáknak.

– A makarskai riviéra, a hosszú tengerparti fövenyeiről és sétányairól ismert, és esetünkben a Biokovo-hegy lábánál, védett helyen van, így különösen kellemes klímájú a környezetünk. Valamikor évszázadokkal ezelőtt fenn a hegyen kis falucskákban, szétszórt szállásokon alakult ki Tučepi lakosságának magja, ott éltek fenn a családok, és ezt a régi szép dalmát hagyományt kezdik újra felújítani. Kiépítettünk a gépjármű közlekedésére szolgáló utakon kívül kerékpár- és sétálóösvényeket, amelyeknek köszönhetően a turisták a fürdőzés mellett az aktív pihenésnek is hódolhatnak, amely iránt egyre nagyobb az igény. Megtekinthetik a hegyen a régi hagyományos épületeket, bepillanthatnak az elmúlt századok titkaiba, felidézhetik, ha igény van rá, útvezetővel a múltat, és nem mellékesen kristálytiszta forrásvizet ihatnak. Mert nálunk valamikor minden háznál forrásvíz csordogált. Az emberek egykoron fenn éltek a hegyen, csak 1963-ban, amikor kiépült az adriai autóút, kezdtek letelepedni a tenger partjára.

Amit felsorolt, mind-mind vonzó a nyaralóknak. De árulja el, mit tesznek az idegenforgalmi szervezetek annak érdekében, hogy megtartsák a turistákat, és visszatérjenek önökhöz?

– Talán régimódian hangzik, ha azt mondom, hogy szívvel-lékekkel kell dolgoznunk, és így is teszünk, amit természetesen értékelnek a nyaralók. Meggyőződésem, hogy a turizmusnak vissza kell kapnia a régi fényét, hogy a szolgáltatást barátsággal, tiszta szívvel, önzetlenül nyújtsuk a nyaralóknak, de még talán ennél is lényegesebb, hogy megbízhatónak kell lenni. Ami azt jelenti, hogy reális áron a megállapított szolgáltatást kell nyújtani a vendégnek. Nem szabad megtéveszteni a turistát, azt az értéket meg kell adni, amiben megállapodtunk. Ehhez tartjuk magunkat, amit kínálunk, az teljesítjük. Fontos a vendégszeretet, lényeges a tisztaság, a rendezettség és az előzékeny, kedves kiszolgálás, hogy a nyaralók otthon érezzék magukat. Eszerint vezetem a turistaszervezetet, és megvan a gyümölcse. Egyre több visszatérő turista, család, társaság jár évről évre hozzánk. Mint említettem, nagyon sok magyar turista nyaral nálunk.

Mi mindent tud megtenni egy igazgató, hogy elégedett legyen a nyaraló, és hogy minél inkább felhívja a figyelmet Tučepire?

– Én turisztikából doktoráltam, épp ezt a kérdést tanulmányoztam, folyamatosan nyitott szemmel járok a nyaralóhelyen, nézem, mi történik körülöttem, figyelek, hogy rend és tisztaság van-e, ha valamit észreveszek, nyomban jelzem az illetékes szolgálatnak, hogy hozza rendbe a bajt. Foglalkozni kell a vendégekkel, beszélgetni velük, meghallgatni a bírálatokat, a dicséretet, és mindenből levonni a következtetést, hogy legközelebb még jobb legyen. Rendszeresen járok kiállításokra, vásárokra, bemutatókra, összejövetelekre, amelyeken természetesen az a dolgom, hogy Tučepit népszerűsítsem. Tavaly például Kúlán és Újvidéken jártunk a vásáron, amelynek meg is lett a hozadéka. Meghallgattak bennünket, s idén többen jönnek hozzánk. Mindemellett azt mondom, hogy a legjobb reklám az, ha valaki itt nyaral, és amit lát, átél, azt továbbadja. Az emberek őszintén beszélnek az élményeikről, és felcsigázzák mások érdeklődését. Mi pedig a reklámanyagba arra törekszünk, hogy ami abba bekerül, az megfeleljen a valóságnak. Minden katalógus, brosúra valóságon kell hogy alapuljon, nem szabad megtéveszteni az embereket, amit ajánlottunk, azt be kell tartani. Nem okozhatunk senkinek sem csalódást. Egy nyaralási ajánlat tulajdonképpen szerződés, a szerződést pedig be kell tartani. Ezt jól megtanultam, kedvenc kötelmi jogi professzoromtól, az újvidéki dr. Szalma Józseftől – hallottuk dr. Ivo Mravičićtól.