A csiklandós vagy éppen égető témákat napirendre tűző Zombori nyilvános fórum legutóbb a tömegtájékoztatásról szervezett kerekasztal-beszélgetést. A résztvevők egyöntetű véleménye, hogy a média helyzete különösen súlyos. Baj van a finanszírozással, az állami illetékekkel, a vonatkozó jogszabályok összehangolatlanságával, a kalózadókkal, a homályos médiastratégiával. A helyi médiaházak sajátos gondja pedig, hogy a zombori önkormányzat költségvetésében nem tervez eszközöket médiaprojektumokra.
Saša Torlaković, a zombori városi tanács művelődéssel megbízott tagja kifejtette, hogy az utóbbi kérdésben egyedül a városi tanács az illetékes, a helyi médiumok projektumainak támogatása az önkormányzat jó szándékától függ. Kiemelte, hogy személy szerint támogatja a sajtóházak tevékenységének költségvetési részfinanszírozását, de ehhez a sajtónak is megoldási javaslatot kell tennie.
Torlaković bejelentését üdvözölve Nedim Sejdinović, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének titkára elmondta, hogy kedvező hír röppen majd föl Zomborból, amennyiben az önkormányzat megtalálja a médiaprojektumok költségvetési támogatásának törvényes módját. Különben marad a jelenlegi helyzet, és maradnak az egyre veszélyeztetettebb médiumok.
– A médiastratégia kidolgozását még az előző kormány kezdte meg, de ma sem tudunk semmit a sorsáról. A témáról folytatott legutóbbi tanácskozásokon sem kaptunk választ arra, hogy milyen státusa lesz a Tanjugnak, a regionális közszolgálatoknak, a kisebbségi tömegtájékoztatásnak. Kétlem, hogy egyhamar választ kapunk kérdéseinkre, függetlenül a regionális és helyi médiumok kimondottan súlyos, mielőbbi megoldást követelő helyzetére – mondta egyebek közt Sejdinović, aki a jogi vákuumba taszított médiumok közül a Zombori Rádiót említette.
Erről a regionális adóról Stipan Benić megbízott igazgató és fő- és felelős szerkesztő elmondta, hogy a Zombori Rádió a privatizáció első áldozatainak egyike, a magánosítás a csőd szélére sodorta.
– Az utóbbi időben a helyi önkormányzat megértéssel viszonyul a helyzetünk iránt, és jelentős összeggel részfinanszírozza a műsorkészítést. Ennek híján ma nem létezne a szerbül, magyarul, horvátul és bunyevácul sugárzó, közszolgálatinak tekinthető Zombori Rádió – hangsúlyozta Benić, majd kifejtette, hogy az adott körülmények között az újságírói munka nem egyéb, mint gyorsírás a sajtóértekezleteken, az oknyomozó újságírás sokba kerül, és nincs, aki megfizesse.
A tizennégy éve működő Radio Fortuna saját marketingje révén tartja fönn magát. A rádió szerkesztő asszonya, Zorica Dučić arról számolt be, hogy a SOKOJ szerzői jogvédőnek minden hónap elsején 30 000 dinárnál nagyobb összeget kell befizetniük, a bevételből nem jut műsorfejlesztésre, sőt, olykor az alkalmazottaktól kell elvonni a hiányzó pénzt, ami egyenesen a program minőségi romlásához vezet.
Hogy az elektronikus média súlyosabb helyzetben van az írott sajtóénál, a TV K-54 esete is bizonyítja. Ez a televízió közvetíti a városi képviselő-testület üléseit, amire idén 1,6 millió dinárt terveztek, ám a helyi önkormányzat eddig mindössze 220 000 dinárt utalt át ebből az összegből.
– A város soha nem hirdetett médiapályázatot, nem kell hát csodálkozni, hogy nincsenek saját gyártású műsoraink, és miért tetőzött a médiában dolgozók elégedetlensége – fejtette ki Snežana Beljanski, a TV K-54 szerkesztő asszonya.
