Jelenleg úgy tűnhet, hogy a távfűtés díjszabása miatt kell bukniuk a zombori városatyáknak. A Demokrata Párt és a Szerbiai Demokrata Párt által tizenhat esztendeje vezetett községi, majd városi képviselő-testületen belül tervezett hatalmi átrendeződést kiötlők számára kapóra jött a májusi választásokat követően fölálló helyhatóság első lényeges döntése, nem kell vertikális hatalmi igazodásra hivatkozniuk, elég a városi tanács egy rutindöntésére alapozniuk a hatalomdöntési szándékukat, és azt nyomban fölkarolja a közvélemény.
Dióhéjban így néz ki a Zombor és környéke mintegy 100 000 lakosát közvetlenül érintő hatalmi fordulat forgatókönyvének kivonatolt változata. Csakhogy ez a zanzásított forgatókönyv sántít, félrevezető, ugyanis amennyiben a közvélemény valóban hatalomváltást kíván, akkor miért nem ezt tükrözte a májusban tartott helyhatósági választás eredménye, illetve ha most a távfűtés díja miatt kényszerül ellenzékbe a jelenlegi hatalom, akkor hogyan diktálhat ebben a kérdésben a lakosság mindössze 12 százaléka? Meg az érdekeik mögé fölsorakozó ellenzéki pártok. Ez utóbbiakat leszámítva, azt is mondhatnánk – amennyiben az említett ok lenne a hatalomváltás valós indoka –, hogy végre a kisebbség diktál. Amit nagyon sok esetben elvártunk már korábban is, bízván benne, hogy ami jó a kisebbségnek, az nem lehet rossz a többségnek.
A buktató
Július elsejétől új módszerrel számolják el a távhőszolgáltatás árát a városban. Egész évben kell fizetni az összeg úgynevezett fix részét, míg a variábilis részt csupán a fűtési idény alatt. Az előbbit a lakások alapterülete alapján számítják ki, míg az utóbbit az elfogyasztott hőenergia mennyisége teszi ki.
A 12 hónapon át fizetendő költségekbe számítanak mindent, kivéve az elfogyasztott energiahordozókat (földgázt, pakurát, villanyáramot), illetve az elhasznált vízmennyiséget. A fix részben a lakás alapterülete után négyzetméterenként 36,99 dinárt kell fizetni, ami áfával együtt 39,95 dinárt tesz ki, vagyis egy 55 négyzetméteres lakás tulajdonosának havonta 2200 dinár körüli összeget kell leszurkolnia. A fűtési idényben ehhez számolják hozzá az elfogyasztott hőenergia és víz árát, amit kilowattórában mutatnak ki. Egy kilowattóra fejében áfával 6,30 dinárt számol fel a Hőtelep. A fogyasztás havi átlagát négyzetméterenként 20 kilowattórára becslik, ami havi szinten 6800 dinárra tehető variábilis összeget jelent. Fűtési idényben tehát 10 000 dinár fölötti összegű havi számlára számíthat a tulajdonos, ami a Hőtelep számítása szerint évi szinten megközelítőleg 67 000 dinár lehet.
A távfűtés díja régtől megosztja a lakosságot, a hagyományos tüzelőre melegedők most is azzal érvelnek, hogy fával, szénnel tüzelni se olcsóbb, ráadásul macerásabb, mert munka van vele, és bizony csak ott van meleg, ahol a tűzhely áll, a távfűtésre melegedők pedig hagyományosan sokallják a díjat.
Kapóra jött zúgolódás
Most se történt másként, a távfűtésre melegedők előbb magukban zúgolódtak, majd aláírásgyűjtésbe kezdtek a díjemelés elleni tiltakozásként, az ellenzéki pártok közül néhány pedig felkarolta az akciót, szolidaritásáról biztosítva a tiltakozókat. A közvélemény elé tárták, hogy le kell váltani, el kell mozdítani pozíciójukból azokat a városatyákat, akik az önkormányzat és annak testületei fölállását követően legelső döntésükkel a polgárok életszínvonalára törtek, az általuk meghatározott közműdíjak beszélő viszonyban sincsenek a lakosság anyagi helyzetével. Sürgős hatalomváltásra van szükség, a mostani ellenzék a polgárok érdekeit tartja majd szem előtt, amint döntéshozói helyzetbe kerül.
Az aláírásgyűjtés az újszelencsei lakóközösségekben kezdődött, majd hamarosan kikerültek az utcai standok, az aktivisták a piacok környékén várták a támogatásokat. Össze is gyűlt vagy háromezer aláírás. Tekintve, hogy a városban négyezer felhasználója van a távfűtésnek, ez jelentős szám, a polgármester helyettese és a Távfűtő Művek (Hőtelep) igazgatója fogadta is a lakóközösségek elnökeit. A megbeszélésen az utóbbiak előadták panaszukat, és követelésüket, hogy amennyiben nem akarják igénybe venni a távhőszolgáltatást, lekapcsolódhassanak a rendszerről. Az igazgató elmagyarázta az elszámolás új rendszerét – amit már mindenki ismert –, és elmondta, az elmúlt négy évben 6,5 millió eurót ruháztak be az új hőtelepbe és a fővezeték fölújításába, a közvállalat az új elszámolási rendszer alkalmazása nélkül nem tudná törleszteni a hiteleket. A polgármester helyettese pedig újabb összejövetelt ígért az utánra, hogy az önkormányzat szakszolgálatai megvizsgálják a problémát és javaslatokat tesznek áthidalására. Mint ahogy általában.
Csakhogy
Az aláírásgyűjtés kezdeményezőihez egy összetépett gyűjtőív is beérkezett, a mellékelt jegyzőkönyv szerint az ívet az épület hirdetőtáblájára tűzték, majd miután heten aláírták, valaki megrongálta az ívet. Ezt követően lakásról lakásra jártak, tizenhárman aláírták, nyolcan nem. Az aktivisták szerint az utóbbi nyolc lakó önkormányzati hivatalban áll alkalmazásban.
Vélhetően joggal föltételezik az aktivisták, hogy a nyolc tartózkodó nem azért határolta el magát a petíciótól, mert túl jó az anyagi helyzetük, hanem mert féltik az állásukat, félnek, hogy renitensségükért kirúgás lesz a jutalom. Pedig csupán véleménynyilvánításról van szó. Szólásról és szabadságról. Demokráciáról.
Aztán gondolkodom, mi lesz ezekkel az emberekkel egy lehetséges hatalmi átrendeződés után, ami akár addigra is megtörténhet Zombor önkormányzatában, mire ez a cikk napvilágot lát. Akkor majd attól rettegnek, hogy az új gazda penderíti ki őket hivatalukból korábbi bátortalanságuk miatt? Félelem és reszketés lesz a bérük? Meddig?
