Végre itt a jó idő, egyre többet lehet grillezni, bográcsozni kint. Hát melyik feleség nem szereti, ha a teremtés koronája bejelenti, hogy ma ő készíti az ebédet?! Az asszonynak meg semmi dolga, hiszen férje már a bevásárlásból kiveszi a részét egy-egy „nekem mindegy”, vagy „jó lesz az” kijelentéssel. Aztán míg a ház ura rakja a tüzet, az ebédkészítés terhe alól épp mentesült feleségnek csupán annyi dolga akad, hogy előkészítse a húsokat, megcsinálja a salátát, a köreteket, megterítsen. És mindeközben előkeresse a rostély mellett használatos eszközöket – amiket az embër a legutóbbi alkalommal ki tudja, hol hagyott –, majd szépen felsorakoztassa ezeket a tett helyszínén karosszékben figyelő urának. Az ebéd elkészítése (és elfogyasztása) természetesen mérhetetlenül kifárasztja a delikvenst, mint tudjuk, főzni embert próbáló feladat, így az utómunka csakis az egész délelőtt hesszelő asszonyra marad, hát főznie nem kellett, épp csinálhat is valamit. A mosogatás, törölgetés, elpakolás a hússütéshez képest egyáltalán nem számottevő és jelentős tevékenység, főleg nem fárasztó, vagy időigényes. Az már csak mellékes, hogy a parázzsal is kezdeni kellene valamit, fel ne lökje a kutya, meg a már említett eszközöket is olyan helyre kellene tenni, hogy a főszakács legközelebb könnyedén megtalálja.
Tudom, mi, nők soha semminek nem tudunk örülni, még egy ajándék „konyhamentes délelőttnek” sem...
