Pár hete az épületünkben késő este furcsa dübörgést észleltünk. Olyan volt, mint ha valaki tornateremnek használná a lakását. Aztán másnap éjfélkor kezdtek az idegeinken tornázni. Ki is mentem a folyosóra, hogy kinyomozzam, honnan jöhet a dörömbölés. Összefutottam a negyediken élő szomszéddal, ő is nyomozott. Egyre közelebb jutottunk a célhoz, de aztán abbamaradt a kis éji buli. Harmadnap már akivel csak összefutottam az épületben, mindenki panaszkodott, majd a házgondnok összehívott egy gyülekezetet, amelyen egy szomszédokból álló „gyors reagálású kommandóosztagot” alakítottunk, amely arra volt hivatva, hogy „incidens” esetében azonnal akcióba lép. A gyülekezeten született döntés azonban egyelőre úgy tűnik, elegendőnek bizonyult, mert attól kezdve megszűnt az esti cirkuszolás, az éjszakai „terrorista” vagy ott volt a gyűlésen, vagy fülest kapott, de a lényeg, hogy visszatért a szokásos nyugalom a kis épületünkbe.
