Néhány hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy változtatok a hajszínemen. Az évek során a barna szinte minden árnyalata megmutatkozott a hajamon, mígnem a végeredmény egy rendkívül sötét árnyalat volt. Ebben persze a saját kísérletezéseimnek is szerepe volt. Ahhoz, hogy világosabb árnyalatot kapjak, végül fodrász segítségére volt szükségem. Először szőkíteni kellett a hajamat, és csak ezután került rá a kívánt szín. A folyamat hosszadalmas volt, ráadásul meglehetősen drága is. Legutóbb úgy döntöttem, megspórolom a fodrász költségét, és én magam festem be a hajamat. A festék felvitele azonban korántsem ment zökkenőmentesen. Hiába próbáltam óvatosan dolgozni, a festék folyamatosan lecsöpögött a padlóra és a mosdóra, így a műveletet újra és újra félbe kellett szakítanom, hogy feltakarítsam a nyomokat. Közben az arcom és a nyakam is festékessé vált, a helyzet pedig akkor érte el a tetőpontját, amikor megszólalt a telefonom, és a nappaliba rohanás közben a fehér ajtót is sikerült összefestékeznem. A rendrakás alatt azon gondolkodtam, hogy ugyanez az idő a fodrásznál valószínűleg egy kellemes beszélgetés és egy csésze kávé mellett telne. Amikor végül lemostam a festéket és megszárítottam a hajamat, a tükörben ugyanaz a jól ismert, túl sötét árnyalat köszönt vissza. Az egész történetet végiggondolva rá kellett jönnöm, hogy a fodrász megspórolt díját bosszankodásban és egy alapos nagytakarításban „fizettem meg”.
