Egy forgalmas délután a város egyik kivezető útján haladtam. Az autók egyenletes tempóban követték egymást, amikor egy másik autó hirtelen beelőzött. Majd az ablaküvegét lehúzták és egy gyorséttermi papírzacskót hajítottak ki rajta. A zacskó nem maradt egyben, a mögötte haladó gépjárművek kerekei alá került. A papír és az ételmaradék darabjai pedig belerepültek az út menti árokba. Az autó mögött haladó sofőrök reakciója vegyes volt. Volt aki rádudált, egy autó azonban megállt. Csak a visszapillantó tükréből láttam, hogy a hátsó ajtó kinyílt, egy kisfiú ugrott ki belőle. Ekkor lelassítottam és figyeltem, mi történik. Összeszedte a szemetet, majd az úttal párhuzamos járda mellett lévő szemetesbe tette. A forgalom azonban tovább haladt, így szem elől tévesztettem a fiút. Meglepő tette azonban erős kontrasztot állított a nemtörődöm autós magatartásával szemben, aki mindamellett, hogy hanyag módon kidobta a szemetet, a forgalmat is veszélyeztette. Az autók ugyan továbbsodortak a történéstől, de a kisfiú pozitív példája ott maradt a visszapillantó tükörben. Tette az elmúlt hetekben csak felértékelődött bennem. A valódi felelősségvállalás a természet és a környezetünk iránt talán itt kezdődik.
