A háború napjai 1916 tavaszára már 650-en felül jártak, és az életnek nem volt olyan területe, amelyen ne éreztette volna a hatását. A hírek általában először a harctérről szóltak, legtöbbször a sikerekről, de a veszteségekről is. Ha tudjuk, hogy napjainkban Európának vannak olyan területei, ahol háború folyik, és onnan heves dróntámadásokról érkeznek hírek, nem meglepődve, de fel kell jegyezni, hogy a 110 évvel ezelőtti nagy háborúban – igaz, nem drónok jelentették az igazi veszélyt – hanem az újdonságnak számító léghajók, a zeppelinek. Az is igaz, hogy az újvidékieknek nem nagyon volt alkalmuk Zeppelint látni, mégis ezeknek az akkor modern harci eszköznek számító légi járműveknek a sorsa és harci bevetéseinek eredménye valódi érdekességnek számított. Igaz, ezek a hírek nemcsak a sikerekről szóltak, hanem a kevésbé sikeres bevetésekről és olyan esetekről is, amikor a harci szerencse teljesen elhagyta őket, és lezuhantak. Mindenesetre impozánsnak hatott az angol sajtóiroda híre, hogy a zeppelinek a Temze torkolatára 200 bombát dobtak.
Azonban ennél a hírnél – akárcsak a tengeralattjárók haditetteiről és az akkor modernnek számító hadieszközökről és fegyverekről szóló híreknél – az újvidékiek gondjai sokkal emberközelibbeknek tűntek. Csakis arról tanúskodtak, hogy a háborúnak ára van. Annak ellenére, hogy az időjárás kedvezett a veteményeknek és az elvetett gabonának, a város folytonos gabonahiányban szenvedett, és a központi hivataloktól várta az újabb, biztonságot jelentő szállítmányokat. Emellett azt is kiszámolták, hogy Újvidék a háború kezdete óta a drágaság városa lett. A sajtó állítása szerint: „Az élelmi és közszükségleti cikkek talán sehol az országban oly magasra nem szöktek, mint épp Újvidéken, ahol érthetetlen módon büntetlenül űzik a legvakmerőbb árdrágítást, anélkül hogy még a halovány reménység is megvolna arra, hogy ez a lelketlen kizsákmányolás enyhébb mederbe terelődne. Azt hittük, hogy az újvidéki élelmezési árak már rég elérték azt a magasságot, amelynél a hatóságok megállást parancsolnak. Megdöbbenéssel kell azonban látnunk, hogy az árak még mindig emelkedőben vannak. Vannak érthető és indokolt árdrágulások, de ugyanannyi azoknak a cikkeknek a száma is, ahol a spekuláció mesterségesen támasztott árdrágulást.”
Az árdrágulás hihetetlen mértékűnek volt mondható, különösen, ha a háború előtti árakat hasonlították össze a háborúsakkal. Így 1 métermázsa búza ára 22 koronáról 36 koronára nőtt. A rozs 18-ról 30-ra, az árpa 20-ról 29-re. A bab ára 28-ról 68 koronára nőtt, a boré 45-ről 116 koronára, a tej literé 32 koronáról 60-ra. A burgonya métermázsája 16-ról 20-ra emelkedett. A háziszappan 90-ről 500-ra, a szalonna 1,44-ről 7 koronára drágult. Az abszolút rekordot azonban a rézgálic ára érte el: 62 koronáról 960 koronára nőtt, ami 1411%-os emelkedést jelentett. A megoldást az árak maximalizálásában látták. Emelkedést mutattak a mezei munkálatok napszámai is: a kapálás, szántás és fordítás bére egyaránt nőtt. Egy érdekes fordulatról is jelentettek. A háború kitöréséig a finom árut és szövetet Újvidéken, ha nem Bécsben, akkor Budapesten vásárolták a nagykereskedőktől. Mivel a kormány rendelettel megtiltotta a divatáru behozatalát, a budapesti nagykereskedők Újvidékről pótolták az egyre ürülő raktáraikat. Így történt meg, hogy 110 évvel ezelőtt az újvidéki divatáruházakat budapesti kereskedők járták sorra, majd Lőwy Mátyás egész üzletét megvásárolták és Budapestre „evakuálták”. „A budapesti kereskedők nem elégedtek meg a Lőwy áruház felszippantásával, és még egy csomó újvidéki üzletet akartak vásárolni. Értesülést szerzett a készülő vásárlásról Vésey Elek főkapitány, és hivatkozva az árdrágító törvény kemény paragrafusaira, jóakaratúan elutazást tanácsolt a budapesti kereskedőknek.”
A divatáru-kereskedések után a fűszer- és csemegeboltok között „grasszáltak” a horvátországi kereskedők, és a Brandeisz Testvérek üzletkészletét vásárolták volna fel. Ezt Payerle Nándor főkapitány hiúsította meg, aki bejelentette, hogy csak a cukorka és likőr kivitelére ad engedélyt. Brandeisz József negyedórán belül jelentette a főkapitánynak, hogy az árukat kicsomagolták, és az üzletet „stornírozták”.
Folytak a gyűjtések a hadikölcsönre, valamint a sebesült és elesett katonák családjai számára, ami a háború nagyon szomorú oldalát mutatta, és arra a tényre is rámutatott, hogy a háború árát az egyszerű emberek, így az újvidékiek fizetik. Ezért, ha arról hallunk, hogy a ma újdonságnak számító drónokat valahol a háborús Európában vagy a Közel-Keleten bevetették, szabadon számolhatunk azzal, hogy mi, újvidékiek is fizetjük az árát. Mint ahogyan affelől is szólnak a hírek, hogy műtrágyahiány lesz...
