Néztek már könnycseppeken át a gyertya fényébe? Akár egy kaleidoszkóp. Formák áradása, majd rendeződése a ragyogásban. Advent után itt a karácsony. A négy gyertya jelentése: hit, remény, öröm, szeretet. Idén, a számos nehézség mellett, az a kegyelem adatott meg, hogy szinte sorjában átestem mindegyik „stáción”.
A keresztútnak vannak stációi, és most ugye nem a húsvét ünnepkörében járunk, mégis felfedezhetünk hasonlóságot – megélés szempontjából – az adventi várakozás lelki (h)arcai, valamint a Fény megszületésének és a megváltói szenvedés áldozati beteljesülésének szakrális aktusai között.
Mindenesetre e időszak során több külső esemény, észlelés is emlékeztet(ett) a negyedik láng, az odaszentelődés, vagyis a feltétel nélküli szeretet visszaható erejére.
A Misztrál együttes lélekben átlényegítő adventi koncertje (!) mellett két filmet is jó szívvel tudok ajánlani a témában: Azazel Jacobs Az apa három lánya című alkotását, valamint a Jay Kelly című, George Clooney főszereplésével készült, idei filmet. Bár teljesen más történetek, és mindkettő külön-külön is többrétegű mű, közös bennük, hogy kimondatik: a kezdet és a vég körforgását maga a szeretetalapú szándék szövi össze – bennünk és körülöttünk.
Egyszerű ezt kimondani, hajtogatni, ám annál nehezebb a mindennapokban megvalósítani, hitelesen megélni. Legyen szó – ahogy ezekben a filmekben is – kiégett művészsorsokról vagy kiüresedett kapcsolatokról, a gyász árnyékában és tükrében: kegyelmi állapotok tanítanak meg bennünket szeretni, miközben az is igaz(i), hogy a szeretet által nyerünk kegyelmet.
Túl a téli napfordulón, zajlik egy természetes körforgás, egy új (h)év küszöbén állunk. Érdemes lehet újratervezni, újragondolni, újraértelmezni egymást – de mindenekelőtt önmagunkat. Új fényben, a tiszta szándék érdekében és hitében.
