Pályafutásom során több alkalommal készíthettem interjút olyan ismert emberekkel, akiket sokszor láthatunk a tévéképernyőn. A legtöbbször viszonylag könnyen ment a kapcsolatfelvétel. Elég volt felkeresnem valamelyik közösségi oldalukat, amelyen általában megtaláltam az elérhetőségüket, és máris felvehettem velük a kapcsolatot. Az e-mailes megkeresés elengedhetetlen, hiszen a közösségi médiában érkező üzenetek a napi áradatban könnyen elvesznek. A valódi kihívás akkor kezdődik, amikor egyik platformjukon sem található elérhetőség. Egyszer például sehogy sem találtam meg egy kiszemelt híresség e-mail-címét, ezért a Google keresőhöz fordultam segítségért. Találtam is egy címet, boldogan írtam, elküldtem az üzenetet, és izgatottan vártam a választ. Amikor megérkezett, már-már pezsgőt bontottam örömömben, mígnem kiderült, hogy nem is annak az embernek írtam, akinek gondoltam. Így történt, hogy amikor interjúra kértem fel Csonka Andrást, valóban Csonka András válaszolt, csakhogy nem a színművész, hanem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem programigazgatója. A csúcspont azonban még ezután jött. Legutóbb Till Attila e-mail-címét véltem megtalálni, legalábbis azt hittem. A válaszlevélben egy kedves német tolmács közölte, hogy ő bizony nem műsorvezető, és ha már itt tartunk, ezen a néven nemcsak tévés személyiség, hanem nőgyógyász és csempéző is akad. Elsőre persze elszégyelltem magam, később már nevetve meséltem el a történetet. Azóta óvatosabban és figyelmesebben keresgélek a neten, de ha mégis nem a megfelelő címzetthez kerül egy e-mail, legalább lesz miről mesélni. Mint most is.
