Sokat jelentenek számomra a körülöttem lévő növények, legyenek azok az udvaron, az utak mentén, virágcserepekben vagy balkonládákban ültetve – egy- vagy kétévesek, esetleg évelők. Igyekszem udvarunk minden szegletébe, a ház minden párkányára növényeket költöztetni. Nem is fontos, hogy az adott növény hogyan néz ki: bármi jöhet –lehet virágzó, lehet, hogy érdekes leveleivel díszít, vagy éppen léggyökereivel, girbegurba szárával hívja fel magára a figyelmet. Azt sem válogatom meg, hogy mibe ültetem őket: ha nincs más kéznél, egy félbevágott műanyag palack is megteszi. Bízom benne, hogy előbb-utóbb áttelepíthetem majd egy méltóbb virágcserépbe – amit aztán rendszerint nem teszek meg, de nem eszem magam emiatt. A lényeg, hogy a növény jól érezze magát.
A város központjában van egy jó nevű kávézó, amelynek már a puszta említésétől is sokak szemébe könnyek gyűlnek. Bevallom töredelmesen: jómagam még soha nem ültem be, nem kóstoltam meg a kávéikat vagy süteményeiket. És hogy miért nem? Nos, a kirakatban jól látható, hogy az egyik sarokban egy méretes könnyezőpálma áll – egy műanyag vödörben, amiben a rajta lévő címke (igen, még a címke is látható!) tanúsága szerint valamikor valamilyen lekvár volt.
Mint említettem, nem vagyok válogatós abban, mibe ültetem a virágaimat, de azért egy kávézó esetében talán elvárható, hogy igényesebben kialakított környezetben várja a vendégeit.
