Végső ideje elgondolkodnunk azon, mi lesz az Alföld, és ebbe természetesen beleértve szűkebb pátriánk sorsa is, ha a szélsőséges időjárás viszontagságaira hagyjuk jövőnket.
A nyári kiadós esőzések akár hetekig eltartó kimaradása és a hibás vízkezelési politika felülvizsgálatra és újratervezésre kényszeríti gazdáinkat. Jól gondolják át, mit érdemes a jövőben termeszteni az ismétlődő aszályok miatt. Az eddig megszokott gabonafélék, különösen a kukorica vetése csakis olyan területeken lesz gazdaságos, ahol az öntözés nem kérdéses, vagy a természeti adottságokból kifolyólag rendszeres az esőzés. A konyhakerti vetemények tekintetében még áldatlanabb a helyzet, az nemcsak vizet igényel, hanem a kézi munkaerőt is. Ebből, akárcsak csapadékból, szintén hiányt szenved közösségünk.
Az egyetlen megoldás az életet jelentő tényezőknek, mint a víznek a helyben tartása lenne, hogy térségünk újra tele legyen vizes élőhellyel.
Ha nem teszünk, vagy ha az illetékesek nem tesznek semmit, rövid időn belül elkerülhetetlen az elsivatagosodás. Akkor pedig emígy is elnéptelenedett falvainkban rekedt honfitársainknak már a mezőgazdaság sem szolgálhat megélhetési lehetőségként, és az eke szarva helyett ők is a vándorbotot választhatják.
