Alompár, így nevezi az egyik kedves barátom nagymamája azt a színészházaspárt, vagy lehet, hogy csak párt, be kell vallanom, annyira nem mozgok otthonosan a témában, hogy pontos és naprakész információkkal rendelkezzek a családi állapotukról, rákérdezni meg azért mégsem szeretnék, hiszen ennek a viszonylag egyszerű kérdésnek a megválaszolása legalább fél órát igénybe venne, na, nem annyira részemről, mintsem inkább a nagymama részéről, azt azonban le kell szögeznem, hogy ebben az alig észrevehető módosításban – amelyről eleinte magam is azt gondoltam, hogy csupán furcsán ejti az A hangot, kijavítani azonban mégsem akartam – bizony némi rosszallás is fellelhető.
Szó, mi szó, a barátom nagymamája, mondjuk úgy, erőteljes kritikai attitűddel rendelkezik, nemcsak a közéleti szereplőkkel, hanem az élet szinte minden egyéb területével kapcsolatban is, ami persze nem feltétlenül baj, vagyis nem lenne az, ha a szilárd meggyőződése mögött sokrétű tájékozottság, folyamatos mérlegelés, állandó igazságkeresés állna, nem csupán a saját vagy mások véleményének a tényként, sőt egyetlen igazságként való kezelése, a maga egyszerűségében, megcáfolhatatlanságában és megkérdőjelezhetetlenségében.
Azt hiszem, már a kezdetektől fogva negatív szemmel nézhette az ominózus pár kapcsolatát, mondhatni, haragudott rájuk, bár ezt így soha nem mondta ki, ám az arra vonatkozó megjegyzéseiből, miszerint az „öreglány”, aki nyilvánvalóan hozzá képest aligha tekinthető öregnek, sőt középkorúnak is alig, behálózta szegény „fiatalembert”, aki szó, mi szó, valóban jónéhány évvel, évtizeddel fiatalabb a kedvesénél, igaz, szerinte, mármint a nagymama szerint, csak azért ment bele a viszonyba, mert azt gondolta, hogy majd az „öreglány” hátán felmászik azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Azt persze, hogy így volt-e, vagy sem, nehéz lenne egyértelműen meghatározni, sőt talán nem is kell, mert valljuk be, a mi életminőségünket azért vajmi kevéssé befolyásolja az, hogy milyen céllal dönt úgy két ember, ha nem is a világ másik végén, ám egy másik országban, hogy együtt, nem pedig külön folytatják az életüket.
Nyilván mondanom sem kell, hogy a nagymama azért nem elégszik meg ennyivel, neki igenis szüksége van arra, hogy az igazát, amely mint tudjuk, az egyetlen és mint ilyen, megcáfolhatatlan és megkérdőjelezhetetlen, időről időre alátámassza, amire a bulvársajtó mindig kiváló alapot kínál számára. Nem volt ez másként akkor sem, amikor arról szóltak a hírek, hogy a pár férfi tagja heves testépítésbe kezdett, amit a kedves nagymama azzal magyarázott, hogy muszáj volt valami olyan elfoglaltságot találnia, ami leköti a felesleges energiáit, persze ezt követően tovább is fűzte a gondolatmenetét, ám annak részletes taglalásától, ha lehet, ezúttal eltekintenék, elkerülve ezáltal annak a veszélyét, hogy bárki is közönségességgel vádolhasson. Egy nő szájából ugyanis másként hangzik az ilyesmi, mint egy férfiéből, mondja ő, egy idős nőéből meg aztán végképp, talán nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos esetekben nem is annyira közönségesen, mintsem inkább viccesen, teszem hozzá én.
S láss csodát, új szála is van a történetnek, tudtam meg a minap anélkül, hogy bármilyen módon is érdeklődtem volna a téma iránt, ugyanis mint kiderült, már a pár női tagja is rendszeresen jár edzőterembe, és milyen érdekes aspektusbeli különbség: míg a bulvárlapok szerint azért, hogy több időt tölthessen a párjával, addig a nagymama szerint azért, hogy rövid pórázon tartsa, úgy, hogy az, mármint a „fiatalember” még levegőt se vehessen nélküle, nehogy a végén rájöjjön, hogy mégiscsak a saját korosztályához tartozó hölgyekkel kellene kezdenie. Azt már mondanom sem kell, hogy ezt is jóval ízesebben fogalmazta meg, csupán én próbálok a legfontosabb információkra szorítkozni, mondhatni, egyfajta szakmai ártalomként, feltéve, persze, ha jól hámoztam ki azokat az általa elmondottakból.
Akár így, akár úgy, illetve akármennyire is tisztában vagyunk azzal, mennyire fontos napjainkban, hogy az ember tájékozott legyen, sőt, ha lehet, több forrásból informálódjon, olykor azért mégiscsak örülhetünk annak, ha kimaradhatunk bizonyos emberek, köztük az efféle álompárok életének roppant izgalmasnak és jelentőségteljesnek tűnő történéseiből, és helyettük inkább a saját magunk meg a hozzánk közel állók életének talán nem annyira izgalmas, ám valóban meghatározó pillanataival foglalkozhatunk.
