A legtöbb külföldi híradásban az Oroszország és a nyugati államok – elsősorban az Amerikai Egyesült Államok – közötti ellentétekről olvashatunk, amelyet a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború élezett ki a végletekig. A háborúhoz kapcsolódó tudósítások mellett azonban időről időre olyan hírek is borzolják a kedélyeket, amelyek jelzik számunkra, hogy Oroszország mellett egy másik nagyhatalom, Kína is igyekszik a Nyugat ellenében terjeszteni befolyását. Ez pedig arra is figyelmeztet bennünket, hogy a jelenlegi világpolitikai küzdőtér jóval bonyolultabb, mint amilyen a hidegháború alatt volt, ugyanis ott kétszereplős szembenállásról beszélhettünk, míg a mostaninál legalább három fél van. És bizony az említett szuperhatalmak mindegyike – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is – atomfegyverekkel rendelkező ország.
Történt ugyanis, hogy múlt szerdán a Montana állambeli Billings felett egy kínai megfigyelő léggömböt észleltek, amely az Aleut-szigetek felett átrepülve, Kanadán keresztül érkezett az Egyesült Államok északi részére. Az amerikaiak szerint egy kémléggömbről volt szó, míg Peking váltig állítja, hogy a repülőobjektum csak meteorológiai kutatásokat végzett, amely véletlenül keveredett az amerikai légtérbe. Az amerikai hadsereg annak rendje és módja szerint le is lőtte a gyanús léggömböt. Bármi is legyen az igazság, az eset tovább élezte a két nagyhatalom amúgy is feszült viszonyát. Az eset miatt Anthony Blinken amerikai külügyminiszter lemondta a múlt hétvégére tervezett kínai útját, amelynek célja éppen az amerikai–kínai feszültség csökkentése volt. Erre a találkozóra azért is lett volna szükség, mivel a Távol-Keleten egyre aggasztóbb a helyzet.
(Edward Haylan / vg.hu)
Mint ismeretes, az év elején a kínai hadsereg nagyszabású légi és vízi hadgyakorlatot tartott Tajvan közelében, a Fülöp-szigetek illetékesei pedig a múlt héten bejelentették, hogy négy újabb támaszpontot bocsátanak az amerikaiak rendelkezésére az ország területén. Eddig a két ország között 2014-ben megkötött védelmi megállapodás öt támaszpont használatát tette lehetővé amerikai katonáknak. Ez a mostani bejelentés azért érdemel figyelmet, mert a Fülöp-szigetek területi vitában áll Kínával a halban és energiaforrásokban gazdag Dél-kínai-tenger miatt. Peking történelmi alapokra hivatkozva szinte az egész tengert magának követeli, míg a Fülöp- szigetek – akárcsak Vietnam, Malajzia és Brunei – igényt tart bizonyos területekre. 2016-ban a hágai Állandó Választottbíróság megállapította, hogy Kínának nincs jogi alapja arra, hogy igényt tartson a Dél-kínai-tenger számos területére, sőt kimondta, hogy Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását, amikor az országhoz közeli zátonyokon terjeszkedett. Peking azonban figyelmen kívül hagyja ezt a döntést, és továbbra is folytatja a terjeszkedését a Dél-kínai-tengeren. Ennek ismeretében érthető, hogy a Fülöp-szigetek miért fűzi szorosabbra a kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A mostani bejelentés nem mellesleg része Washington egy nagyobb, az egész csendes-óceáni térséget érintő stratégiájának. Az Egyesül Államok már évek óta szorosabban működik együtt Dél-Koreával, Japánnal és Ausztráliával. Ebbe a sorba csatlakozott most be a Fülöp-szigetek. Ezzel az Egyesült Államok oly módon próbálja Kínát körülzárni, mint annak idején a Szovjetuniót. A legfőbb gondja ennek az ütközőzónának, hogy két puskaporos hordója is van: Tajvan és a Dél-kínai-tenger. És természetesen Észak-Koreáról sem szabad megfeledkezni. Ezen területek közül szakértők és elemzők szerint talán Tajvan a legveszélyesebb. Nem egyszer lehetett már hallani olyan jóslatokat, hogy Kína legkésőbb az évtized végégig megkísérli visszaszerezni a szakadár szigetet. Sőt az amerikai hírszerzés már tudni véli, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök arra utasította országa hadseregét, hogy 2027-re álljon készen Tajvan lerohanására.
„Az ukrán népnek temérdek szenvedést okoz az orosz invázió, amelynek mélyreható globális következményei is vannak. Attól tartok, hogy a világ nem alva járva, hanem tágra nyílt szemekkel botorkál bele egy nagyobb háborúba” – jelentette ki kedden António Guterres a világszervezet New York-i közgyűlésén. Szavait természetesen elsősorban az orosz–ukrán háború kapcsán intézte a világhoz, meglátása azonban tágabb kontextusban is helytálló. A világ egyik pontján dúl egy háború, amelynek a végét még nem látni, sőt valószínűsíthető, hogy hamarosan még pusztítóbb szakaszába lép, eközben a világ egy másik pontja lassan olyan feszültséggel teli térséggé kezd válni, mint amelyen Kelet-Európa volt a 2022. február 24-e előtti időkben. Az elkövetkező hónapok, évek legfőbb kérdése az lesz, hogy itt elkerülhető-e az, ami Kelet-Európában már bekövetkezett.
Nyitókép: (Edward Haylan / vg.hu)
