2021. április 19., hétfő

A szeretet ünnepe

„Ezért élünk. Valamiképpen
ezért születünk a világra."
Pilinszky János

A Föld megremegett, a függöny kettéhasadt. Fojtogató csend telepedett le a lelkekre. Bevégeztetett! Begöngyölték gyolcsba, arcát megsimogatták. A könnycseppek mindent felperzseltek. Üres a kereszt, üres a sír. Üres a lélek és üres a szív. Húsvét van. Meg koronavírus. Meg csalódottság, fájdalom és düh.
Elfáradtunk és beleszürkültünk a mögöttünk álló több mint egy évbe, az elzárkózásba, a bizalmatlanságba, a betegség kerülésébe, a magányba és folyamatos rettegésbe. Ugyanakkor ránk telepedett a közöny és a harag lélekmérgező érzése is. Azonban hiába minden frusztrációnk, az idei húsvét igencsak hasonló a tavalyihoz. Öröm az ürömben, hogy ma nem vagyunk bezárva, nincs kijárási tilalom, de a láthatatlan ellenség továbbra is köztünk van és szedi áldozatait. Továbbra sem ünnepelhetünk úgy, mint évekkel korábban. A világ már nem ugyanolyan, mint amilyennek ismerjük.
Az idei húsvét nem a tavaszt ünneplő, bevásárlásoktól agyonhajszolt nyuszis, hallal, sonkával és főtt tojással terhelt, önfeledt nagy társas összejövetelek ünnepe, hanem sokkal inkább a családunk óvó kezének, az egymásrautaltságunk és az egymásért felvállalt felelősségünk napja. Annak az óriási tehernek a napja, amelyet azért vállaltunk fel, hogy minél több életet megmentsünk és legyőzzük a betegséget. Mindettől függetlenül továbbra sem lazíthatunk, hiszen a vírus nem ismer pihenőidőt, ünnepet, sem határokat. Bármennyire unalmas és fárasztó, ma is áldozatot kell vállalnunk. Nem szervezhetünk családi programokat, nem mehetünk el wellnesshétvégére, hiszen továbbra is ott van a fejünk felett az a nyomasztó tény, hogy bármikor megfertőződhetünk, megfertőzhetjük szerettünket és el is veszíthetjük őt. Tudni azt, hogy felelőtlenségünk, vagy döntésünk miatt halt meg valaki, az egyik legnagyobb teher, amelyet az ember megélhet. Egy olyan kín, amelybe sokan bele is törnek. A halál az egyedüli valóság, amely mindannyiunkat el fog érni. Húsvét ünnepe erre figyelmeztet minket, miközben szerető atyaként megadja számunkra a reményt, hiszen több mint kétezer évvel ezelőtt az élet legyőzte a halált.
A történet ismert: az isteni áldozat, az emberiség bűneiért vállalt kereszthalál, Jézus Krisztus megfeszítése, feltámadása harmadnapon, majd negyven nap utáni mennybemenetele. A keresztény világ legnagyobb ünnepe. Ugyanakkor a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, hiszen húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelyek eleme a feltámadás, az újjászületés. De a szabadság ünnepe is, hiszen a zsidó nép ekkor szabadult ki egyiptomi fogságából.
Szükségünk van erre az ünnepre, hiszen az embernek néha olyan érzése van, hogy elsikkadnak, összeolvadnak a hétköznapok és a munkanapok. Azonban az ünnep több, mint egy olyan nap, amikor nem kell elmenni dolgozni, nem kell időre megérkezni a munkahelyre, otthon maradhat az ember. És ez az ünnep több a vendégvárásnál, az ajándékozásnál és a mértéktelen zabálásnál, ugyanakkor több a kétezer évvel ezelőtti dolgokon való merengésnél is.
A húsvét valójában a szeretet ünnepe. De mi is a szeretet? Sokféleképp leírhatjuk. Ha utánaolvasunk, akkor a szeretet szó: „különböző érzelmeket, állapotokat, magatartásformát mutathat a személyek közötti vonzalomtól, az étkezés öröméig, de utalhat erős kötődést jelölő érzelemre, és személyes vonzódásra, erényt is mutathat, ami az emberi kedvességet, együttérzést és vonzódást tükrözi és leírhat kegyelmes és könyörületes cselekedeteket más emberek, önmagunk vagy állatok iránt". Az ókori görög bölcseletnek megfelelően ugyanakkor öt formáját különböztetjük meg a szeretetnek: a rokoni vagy családi szeretetet (sztorgé), a baráti szeretetet (filia), a szexuális és a romantikus vágy tárgyát képező szeretetet (erósz), a vendéglátó szeretetét (xénia) és az önkiürítő vagy isteni szeretetet (agapé). Ez utóbbi, ami megközelíti a mai ünnep lényegét. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében ekképp ír róla: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel". Mélyebben átélve e szavakat azt láthatjuk, hogy a szeretet alázatot, fegyelmet és figyelmet igényel. Vagyis felelősséget.
Húsvét misztériuma viszont több ennél, ugyanis Jézus központi tanításáról, a szeretetről, élete odaajándékozásával tett tanúságot: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Jn15, 13). Harmadnapon viszont feltámadt és elgörgette a hatalmas sírkövet. A kereszt üresen áll és azt üzeni, hogy vállaljunk egymásért felelősséget és a hétköznapok egyszerű cselekedeteiben merjük odaajándékozni időnket és figyelmünket embertársainknak, hiszen manapság a szeretetből szenvedünk a legnagyobb hiányt.