2021. március 4., csütörtök
RÁFORDÍTÁSOK

Történelmet író vírus

A 2020-as koronavírus-válság a gazdaságtörténet olyan krízisei közé tartozik, amelyek a nemzetgazdaságok szempontjából önhibájukon kívül, külső tényezők által determinálva alakultak ki. Eddig példátlan kihívásokkal kénytelenek szembenézni a kormányok, jegybankok, de a menedzserek és a gazdaság minden szereplője is. Nem túlzás azt állítani, hogy a vírus máris átírta az emberiség történelmét.

A válságkezelő eszközök alkalmazása során jelentős tér nyílt a 2008. évi válság után már zömében bevetett monetáris és fiskális válságellenes eszköztár alkalmazására. A kezdeti tapasztalatokat követően pedig most lehetőség kínálkozik az egyes gazdaságok sajátosságainak megfelelő finomhangolásokra. Általános recept ugyanis nem létezik. Minden ország gazdasági szerkezete sajátos jellemzőkkel bír, ugyanis és a lakosság mentalitása, illetve, a társadalomban meglévő viszonyok is sokban befolyásolják az események alakulását.

Egyik új eleme a válságnak a nemzetközi ellátási láncoknak a járványügyi korlátozások miatti fellazulása, esetenkénti teljes felbomlása. Mindez akár meg is kérdőjelezheti a nemzetközi munkamegosztás korábban folyamatosan megfigyelhető kiszélesedési tendenciájának jövőbeni folytatódását. A válság most próbára teszi a korábban kialakult és jól működő nemzetközi gazdasági együttműködési és integrációs rendet. Az intézményi rendszer számára is új kihívásokat hozott. Összességben megállapítható, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentős átalakulásokat idézett elő a világgazdaságban.

ÚJ MÓDSZEREKET PRÓBÁLNAK KI

A koronavírus-járvány által generált gazdasági válság kitörését követően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy – mivel ez a recesszió eltér a korábbiaktól és a „megszokottaktól” – a kezelési módja, a gyógyír sem biztos, hogy az eddig szokványos eszköztárban keresendő. Az a helyzet állt elő, hogy nem csupán az aggregált kereslet – ami egy gazdaság valamennyi szereplőjének minden elérhető jószágra vonatkozó összkereslete – vált elégtelenné a kibocsátási szint fenntartásához, hanem emellett „társult betegségként” a kínálatoldali és egyedi lélektani sokk is sújtotta a gazdasági szereplőket. A mostani válság már a kiindulási módját tekintve is egyedi, mert a társas érintkezések korlátozásától sokkot kapott ágazatok voltak a kiindulópontjai.

ARANY KÖZÉPÚT

Paul Samuelson, a modern közgazdaságtan egyik megalapozója, a 20. század egyik legjelentősebb teoretikusa már a múlt század 40-es éveiben jól látta, hogy egyfajta középutas hozzáállással lehetne elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny gazdaságot ösztönző erejét, valamint az állami szabályozás és újraelosztás hatásait. Ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat többé-kevésbé korrigálni lehet.

A járvány okozta helyzet azonban azt is megmutatta, hogy a globális kapitalista rendszer és a fogyasztói társadalom a mostani formájában nem csak ökológiai szempontból fenntarthatatlan. Korunk pénzügyi rendszere rendkívül sérülékeny, ingatag, és sok esetben csupán virtuális. A reálgazdaság termelőerőit váratlan impulzusaival gyakran „vezérli” lehetetlen helyzetekbe. A bankszámlákon vagy részvényekben felhalmozott milliárdok névértéke sokszorosa a valóban létező, fizikai valóságban megragadható vagyon és áru névértékének.

A válság kezelésével próbálkozó kormányok eszköztárába a járvány miatt most egészen specifikus elemek is bekerültek. Szinte minden országban kiemelt támogatást kapott az egészségügy. Az ágazatot azért kellett támogatni, mert hirtelen megszaporodtak ott a teendők. Más ágazatokat viszont éppen ellenkezőleg, azért, mert termékeik vagy szolgáltatásaik iránt drasztikusan csökkent a kereslet, nincs munka. A turizmus, a vendéglátás, a szállodaipar vagy a közlekedés és más hasonló ágazatokban tevékenykedők csak a járvány okozta munka- vagy jövedelemkiesést kompenzáló intézkedéseknek köszönhetően maradhattak fenn.

Új elem most a monetáris és fiskális politika összehangoltságának növekedése. A korábbi válságok során ez nem volt jellemző. Jelentős kockázatokat hordoz ugyanis magában, de olyan rendkívüli helyzetekben, mint a mostani, hatékony eszköz lehet a koordinált fellépés. Több országban a korábban tabuként kezelt jegybankok általi állampapír-vásárlás eszközét is bevetették. Felmerült a jegybanki államadósság-finanszírozás ötlete is.

A kormányzat és a jegybank között létrejött egyfajta olyan összehangoltság, amely a gazdaság normál működésének időszakában nem kívánatos, hatékony komplex megoldásokat tesz lehetővé. Megfelelő hozzáértés mellett komoly segítséget jelenthet a válság elleni küzdelemben. Politikai szempontból viszont aránylag gyorsan kétélű fegyverré válhatnak. Ezt kéne majd elkerülni, mert félő, hogy ezt az összefonódást később valakik nem a közjó érdekében, hanem tisztán politikai célok elérésére használhatják fel.