2021. január 26., kedd

A szó ereje és szépsége örök!

A XX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjéről

Az erdő lakói (Nemesmilitics, Dömdödöm)
Az erdő lakói (Nemesmilitics, Dömdödöm)

Az előző években többnyire márciusban érkeztünk a csonoplyai elődöntőkre, s bevezetőmben virágba borult barackfákról és a kiskertek jácintjainak habos-fehér felhőiről, az éppen nyiladozó hamvas tulipánokról és tölcséres nárciszok végtelen ágyásairól zengedeztem, amelyben a művelődési otthon felé igyekezve autónkból nézve gyönyörködhettünk. Az idén, november 7-én a fák és a buja bokrok rőtszínű levelei integettek felénk a bágyadt őszi napsütésben. Az egész világot sújtó járvány késleltette a találkozónkat. Szerencsére mégis megvalósult, s ennek mindannyian nem titkolt örömmel adtunk hangot.

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében ezúttal kéttagú bírálóbizottság – Lukács Gabriella, a VMPE elnöke és Jódal Rózsa írónő – érkezett Csonoplyára, hogy részt vegyen az immár jubiláló (!) XX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjén. Régi, jó ismerőseink: a csonoplyai Krizsán Valéria tanítónő és a nemesmiliticsi Szabó Márta tanítónő már a bejáratnál  várt bennünket – és egy maroknyi, lelkes kis- és nagygyerek. Összeszorult a szívünk. A találkozás örömétől és a hiányérzettől is. Hajdanában, azaz nem is olyan régen, pontosabban 2016-ban még az óvodások zajosan vidám csapata várt bennünket tettre készen izegve-mozogva, és öt előadás – három a csonoplyaiak és kettő a nemesmiliticsiek rendezésében. Mindenfelé jelmezeket, színpadi álarcokat, arcfestékeket, kellékdarabokat szorongató izgatott szülők, nagyszülők, rokonok, szomszédok…

Felel az osztály (Csonoplya, Mit csinál a macska?)
Felel az osztály (Csonoplya, Mit csinál a macska?)

Most mindössze két előadás, de az aprólékosan, szívvel-lélekkel kidolgozva. És sok bizakodva, várakozón ránk szegeződő szempár. A hatalmas, gyönyörű színházterem – jéghideg. A két helység anyanyelvápolói minden mostoha körülmény – folytatódó kivándorlás, időnkénti járványügyi betiltások, takarékoskodás, online oktatás, amely ellen sokszor az otthonaikban való próbákkal próbáltak enyhíteni – ellenére ők készültek. Becsülettel, szorgalommal és nagyon nagy akarással. A szó, a tudás, az együtt tanulás és játszás, valamint az anyanyelv összetartó erejében bízva.

A nemesmiliticsiek Szabó Márta rendezésében Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényének a diákszínjátszók körében legnépszerűbb fejezetét, illetve már feldolgozott jelenetét a Dömdödömöt tanulták be. Méghozzá hogy! Az erdő lakói úgy rendezik meg a „költői versenyt”, hogy abból mindenki, aki hallgatja, játszva megtanulhatja hogyan „kellene” verset írni, mi fán terem a költői szabadság, a témaválasztás, a rím, a ritmus, s persze az utánérzés és a plágium is. Verseny közben sorban felvonulnak a gyerekek által már jól ismert és rég megszeretett alakok: az igazságot osztó Mikkamakka, Vacskamati, Maminti, a pirinyó zöld tündérlány, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, Nagy Zoárd, a lépkedő, örökzöld fenyőfa, Ló Szerafin, az égszínkék paripa, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, a nagyszívű, mindenki által szeretett Dömdödöm, és rőt sörényét rázva, lobogtatva persze a minden lében kanál, minden hájjal megkent és agyafúrt Bruckner Szigfrid. A közönség ezúttal is lélegzetvisszafojtva hallgatta a furcsa költői bemutatkozásokat. Különösen a nagyszájú Bruckner Szigfriden nevettek sokat, aki minden lehető módon át akarta rázni az állatok zsűrijét. Ha valamelyik versét kinevették, újabb „remekművel”állt elő. Ám az igazság győzött, s végül az erdő lakóinak kedvencéé, Dömdödömé lett a nyertes babérkoszorúja. A jelenet olyan osztatlan sikert aratott, hogy két díjjal is jutalmazták: az elsőt a sokszínű, nagy fantáziára valló jelmezekért vehette át Szabó Márta csoportja, a másik pedig a továbbjutást jelentette. A csonoplyai eldöntőről a Dömdödöm című jelenet jut tovább a gálára!

Bruckner Szigfrid Macskavatival, Mamintivel, Nagy Zoárddal és többiekkel (Nemesmilitics, Dömdödöm)
Bruckner Szigfrid Macskavatival, Mamintivel, Nagy Zoárddal és többiekkel (Nemesmilitics, Dömdödöm)

Lássuk, mikt kell tudni az ikes igékről! (Csonoplya, Pitt és Patt)
Lássuk, mikt kell tudni az ikes igékről! (Csonoplya, Pitt és Patt)

A csonoplyaiak bűvészi ügyességgel „házasítottak össze” két Varga-jelenetet. Varga Géza Mit csinál a macska? című tréfás osztályjelenetét, amelyben a tanítónő minden leleményességét elővéve igyekszik rávenni tanulóit, hogy arra a kérdésre: Mit csinál a macska? ne csak azzal válaszoljanak kórusban, hogy dorombol, alszik, mosakszik a cicus, hanem végre kimondják azt a választ, amire egyre vár, hogy nyávog! Ezután a bizonyítványosztás következik, mindenki ötöst kap, s egymás után diadalmasan hagyja el a tantermet, kivé csak egyetlen fiút, aki egyest kap. Azt sem tudja, hová legyen nagy bánatában. S itt merült fel a remek ötlet, hogy ehhez a jelenethez kapcsolják a másik Varga – Varga Katalin népszerű írónő – tanulságos „nyelvművelő” jelenetét, a Pit és Patot. Varga Katalin könyveit jól ismerik a gyerekek. A Gőgős Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája című könyveit úgy olvasták rongyosra, hogy közben észre sem vették, versekbe, mesékbe ágyazva, burkolva hogyan bújnak meg fontos nyelvtani, helyesírási, kiejtési szabályok, tudnivalók. A Pit és Patban a negyedikes Pacsa Áron Pit szerepében a Pat szerepében remeklő hetedikes Gardil Rolandnak panaszolja el, milyen sérelem érte őt azzal a fránya egyessel. Nosza, Pat hamarjában nagystílű „nyelvtanórát” rögtönöz az először vonakodó, értetlenkedő, és egyre jobban a nyelvtani szabályok mibenlétére, zamatára ráérző Pitnek. A párbeszédes jelenetet a két fiú olyan érzékletesen, és dicséretre méltóan, jó akcentussal, szépen artikulálva adta elő, hogy a zsűri végül mindkettőjüket – mint a legjobb páros jelenet megvalósítóit megjutalmazta dicsérő oklevéllel.

Lukács Gabriellával végül is jó érzéssel búcsúztunk el a csonoplyaiaktól és a nemesmiliticsiektől. Itt (is) jó kezekben van az anyanyelvápolás. Kicsi és nagy itt is mindent megtesz azért, hogy a munka a járvány és egyéb gátló körülmény dacára se lankadjon. Teljes szívükkel átérzik, hogy a szó, az anyanyelv, az irodalom, az élet, egymás szeretete és becsülése, valamint ezeknek a szépségének a felismerése örök!